Hoplosternum punctatum – Panamai páncélosharcsa

Könnyen tartható, kezdők számára is kiváló választás. Életmódra és megjelenésre nagyon emlékeztet a tarka páncélosharcsára (Megalechis thoracata), illetve a dianémákra. Bizonyos szempontból azonban mindkettő fajhoz képest előnyösebb választás: kisebb mérete, kecsesebb alakja miatt kisebb és növényekkel dúsabb akváriumba is jól megállja a helyét, mint a torokátum; másrészt pedig mivel jól tenyészthető, a kereskedelemben lévő példányok nem vadonfogottak – szemben a dianémákkal.

Tartásához minimum 100 literre van szükség, de természetesen ennél a fajnál is igaz, hogy minél nagyobb az akvárium, annál jobb, így egy 150-200 literes akváriumban még kényelmesebben elférnek. A nagytestű páncélosharcsák között kimondottan szociális viselkedésűek, érdemes 5-6 példányát legalább beszerezni. Bár a kifejlett halak a nagyon törékeny, lágy növényeket kitúrhatják, egyébként egy viszonylag gazdagabban növényesített akváriumban is problémamentesen tarthatóak. Előszeretettel sorakoznak fel erősebb leveleken, akár a vízfelszínhez közel – erre a célra érdemes például néhány nagyobb tő Anubiast ültetnünk. Aktív halak, sokat úszkálnak és takarítanak, napközben is rendszeresen elöl vannak és mozognak. Gyakran akár vízközt is úsznak egy keveset, csoportokba verődve (főleg a fiatalabbak).

Könnyedén társíthatóak, az apróbb termetű halakat sem bántják. Egyaránt alkalmasak egy dél-amerikai, pontylazacos akváriumba is, és egy vegyes társas medencébe is. Kezdők társas akváriumába is kitűnő választás. Arra azonban nála is ügyeljünk, hogy a talaj finom szemcséjű, apró szemű homokból álljon. Nagy élvezettel turkál a talajban naphosszat, akár még pár marék falevéllel is kiegészíthetjük az akváriumot, ami környezetüket gazdagítja. Éles, durva talaj fölé ne kerüljenek, mert bajuszszálaik megsérülnek, amire érzékenyek. Egyébiránt betegségekre nem fogékonyak, ellenálló halak. Béllégzők, képesek légköri levegőt nyelve, s azt tápcsatornájukon átpréselve, felvenni belőle az oxigént a bélcsatornát gazdagon behálózó hajszálerek segítségével. Ez járulékos légzési stratégia, ami lehetővé teszi, hogy alacsonyabb oxigénszint mellett is túléljenek a természetben.

A vízminőséggel szemben nem kényes, a legtöbb hazai csapvízben gondozhatjuk őket. Középkemény vízben is jól érzik magukat, a kémhatás legyen semleges körüli, de ehhez képest kisebb eltéréseket gond nélkül elvisel. Túlfűteni medencéjüket nem kell, akár még egy fűtetlen szobai akváriumban is tartható! Hosszú távon is bőven elég számukra 24-25 °C. Diszkoszhalak mellé, magas hőmérsékletű vízbe kevésbé ajánlom. A rendszeres részleges vízcserékről természetesen ne feledkezzünk meg, akárcsak más fajoknál.

A legtöbb száraz eleséget elfogadja, nagyon hamar megtanulja, hogy a víz felszínéről is táplálkozhat. Mókás látvány, ahogy a páncélosharcsák felúsznak az akvárium tetejéhez és hátukra fordulva fogyasztják a lemezes eledeleket. Természetesen kaphatnak harcsák számára készülő táptablettákat. Mindazonáltal kedvenc eleségük az élő tubifex, ezzel, ha lehetőségünk van rá, bőségesen lássuk el halainkat – sokkal erősebbek, egészségesebbek lesznek és gyorsabban nőnek. Emellett kaphatnak grindált, televényférget, blackwormot, vörös szúnyoglárvát és artémiát egyaránt.

Akváriumokban is jól tenyészthető hal, szaporítása hasonlít a torokátuméhoz. Termékeny, könnyen ívó faj, ha beindul a szaporodásuk, akár néhány naponta ívhatnak, heti szinten sok száz ikrát nyerhetünk tőlük. Szaporításukhoz 40-50 literes akváriumot használjunk, melybe a kiválasztott legerősebb párt helyezzük ki. A víz legyen egy kicsit lágyabb a tartóvíznél, és enyhén savanyú kémhatású. Egy kisebb hidegvizes vízcserével beindíthatjuk az ívási kedvet, de fontos, hogy előzetesen alaposan tápláljuk halainkat jó minőségű, lehetőleg élő eleséggel. Habfészeképítő faj, a hím nyála segítségével levegőbuborékokból álló lebegő fészket készít, melyet erősen véd is. A habfészek ellátja az ikrákat a szükséges oxigénnel és segít megakadályozni a penészedést. A habfészeképítést elősegíthetjük, ha pl. szobanövény (pl.: Diffenbachia) levágott levelét tesszük a víz felszínére, vagy egy hungarocell darabot, hungarocellből készült keretet (bevált tenyésztői gyakorlat egy üveggel fedett ilyen keret alkalmazása). Az ikrák jó arányban kikelnek, a keléshez 5 napra van szükség, és további 2 nap az elúszásig. Frissen kelt sórák naupliuszokkal etethetőek (ügyeljünk rá, hogy peteburok ne kerüljön a nevelő medencébe) már kelés után a kicsik, de kaphatnak banánférget, poreledelt, rotatóriát is. Később – gyakori vízcserék mellett – térjünk át a vágott tubifexre. Szaporasága és nagyfokú hasonlósága miatt régen (véletlen tévedésből vagy szándékos megtévesztésből) többször előfordult, hogy hosszúbajszú dianémaként kínálták e fajt a nyugat-európai kereskedelemben.

Annak ellenére, hogy régóta ismert faj, az akvarisztikában még nem igazán terjedt el széles körben. Holott ez teljesen indokolt lenne, hiszen dekoratív, rendkívül könnyen tartható, szapora faj, így ott lenne a helye a legtöbb állatkereskedésben. Magyarországon csak 2020 környékétől kezdett elérhetővé válni a faj, melyet Pasaréti Gyula hozott be és ismertetett meg a magyar akvarista közösséggel.

A panamai páncélosharcsa természetvédelmi helyzete sajnos közel sem olyan bíztató, mint sok más rokonáé. Elterjedési területe viszonylag szűk (emellett érdekesség, hogy az egyik legészakibb elterjedésű páncélosharcsa-faj), és számos antropogén hatás fenyegeti. Ezek közé tartozik az élőhelyek megszűnése, a fakitermelés, a különböző színesfémek bányászata, az ipari és mezőgazdasági forrásokból származó vízszennyezés. Mindezek miatt az IUCN Vörös Lista a mérsékelten fenyegetett kategóriába sorolta, mely elővetíti, hogy, ha a tendenciák továbbra is így folytatódnak, egyre közelebb jut a faj a veszélyeztetetté váláshoz.