Hypancistrus inspector – Hópöttyös algázó

Magyarországon sajnos még nem elterjedt az L-es harcsák túlnyomó többségének gondozása, pedig ez a faj sem igényel nagy medencét, és tartása sem jelent igazán problémát. Éjszaka jön elő, ezért búvóhely legyen biztosítva számára. Remekül társítható pontylazacokkal, páncélosharcsákkal, de különösebben az sem zavarja, ha biotópidegen törpe gurámik, dániók, rasborák úszkálnak fölötte. Oxigéndús, jól szűrt vízen remekül érzi magát. Ha több búvóhely is van, akkor egy 100-130 literes medencében 5-6 példány is gondozható. Mivel fiatal korban a nemeket meghatározni nehézkes feladat, a tenyésztésre szánt egyedek esetében célszerű legalább ennyi példányt beszerezni. Etetését tekintve elfogadja a száraz tápokat is (némi szoktatás után), de kedveli a fagyasztott és élő tápokat (pl. szúnyoglárva, kagyló). A haltetemeket is elfogyasztja, inkább húsevő, mint növényevő, ezért ne is várjuk, hogy az algaproblémák megoldásában sokat segítene! Fiatal korában még inkább fogyaszt algát és növényi eleséget, mint az idősebb egyedek.

A hím mellúszóján toll vagy kefeszerű kinövések jelennek meg (mint például a boszorkányharcsánál). A tenyészhalak barlangba, csőbe rejtik ikráikat, amiket a hím őriz és legyezget. Elúszás után a kishalak elkezdenek táplálkozni, kapjanak forrázott zöldséget, cyclopsot, daphniát, artemiát, később szúnyoglárvát, fagyasztott tápokat. Kerüljük az infusoriásodást, kényesek rá! Az ívást beindítani nem egyszerű feladat, de több, esetleg egymás után gyakoribb hidegvizes vízcsere (max. 50%) hatásos lehet, illetve a feldúsuló jóféle eledelek. Sok-sok búvóhely esetén tartómedencéjük is megfelel a tenyésztésre, mi több, a szülők nem is bántják kicsinyeiket, így együtt is maradhatnak (feltéve ha más hal nincs, ami levadászhatja őket), de a keltetést végző hímmel együtt a csövüket átemelhetjük egy keltető-nevelő medencébe is akár!