Hypostomus plecostomus – Nagy vértesharcsa

A Hypostomus plecostomus tudományos név közismert az akvarisztikában, rengeteg korábbi könyvben, cikkben, weboldalon fellelhető és az állatkereskedések is gyakran ezen a néven árulnak különböző harcsákat. Leggyakrabban az óriás algaevő halat (Pterygoplichthys pardalis) illetik tévesen ezzel a névvel. Ez korábban olyannyira általánosan elterjedt volt, hogy a P. pardalis becenevéül szolgáló plekó név is a Hypostomus plecostomus latin nevéből ered. A valóság azonban az, hogy igazi H. plecostomusok szinte soha nem kerülnek akváriumokba, egy igazi ritka kuriózumnak számít. Nincs célzott exportja, és nem is szaporítják, elterjedési területén is kisebb mértékű a vadbefogás, sok más dél-amerikai helyhez képest.

Tartása egyébként nem nehéz, aránylag jól alkalmazkodik az akváriumi körülményekhez. Mivel 25 cm-nél érdemben nem nő nagyobbra, egy 300 literes medence már kielégíti helyigényét. Persze a rendszeres részleges vízcserékről ne feledkezzünk meg és egy ekkora akváriumhoz már bőven erős külső szűrő dukál. A legjobb egy lassú folyású, amolyan fehérvizes esőerdei akváriumban elhelyezni. A hőmérséklet legyen 25-26 °C körüli, amihez semleges vagy csak enyhén savas kémhatású, és lehetőleg lágy víz párosuljon (bár a középkemény csapvíz még megfelelő lehet). A medence aljára homokot vagy apró szemű kavicsot tegyünk, melyben kiélheti tereprendező viselkedését. Az apró, lágy növényeket kitúrhatja, a legzsengébbekből fogyaszthat.

Mindenképpen használjunk ágakat, gyökereket medencéjének berendezésekor – ezek nem csupán dekorelemek, hanem nagyon fontos szerepet játszanak halaink egészséges emésztésében is. Alaptáplálék gyanánt a harcsatabletták megfelelőek, de igyekezzünk változatosságot biztosítani nekik. Gyakran kapjanak spirulinás táptablettákat és mindenképpen egészítsük ki étrendjüket forrázott zöldségekkel (saláta, spenót, cukkini, uborka, sárgarépa, stb.), hiszen táplálékbázisuk jelentős részét növényi tápanyagforrások adják. A természetben vízbe hullott gyümölcsöket, haltetemeket is fogyaszt, de legfőbb elesége az élőbevonat (biofilm, aufwuchs). A fiatal halak algaevésben is jeleskednek. Néha kaphatnak szúnyoglárvát, artémiát is.

Teljesen békések más fajokkal szemben, ideálisak akár pontylazacok mellé is. Sügérekkel is társíthatóak, de a legnagyobb vagy legádázabb fajokat kerüljük, melléjük jobban illenek a nála robosztusabb Pterygoplichthys-fajok. A túl erős áramlást nem kedvelik, inkább a lassabb vízmozgást szeretik – élőhelyük is a folyók alsó szakasza.

A Hypostomusok egyébként egy fajokban rendkívül gazdag csoportot adnak (200 fölötti fajszámot mutatnak), s bár sok hasonló faj akad közöttük, ami nehezíti a határozásukat, az L-es harcsákra jellemző minták és formák széles tárházát hozzák. A világos vagy épp sötét pöttyös fajoktól kezdve a csíkos vagy épp aranyló színekig nagyon sokféle formát találunk közöttük. Határozásukban az élőhely ismerete is fontos, de ez sikeres tartásuk érdekében is elengedhetetlen, ugyanis egyes fajok hőmérsékletigénye például jelentősen eltér.

A Hypostomus plecostomust akváriumokban nem tenyésztik, a természetben barlangokat, járatokat készít vagy foglal el, ahová ikráit lerakhatja. Az ikrákat és a kikelő ivadékokat a hím őrzi. Viszonylag gyors növekedésű faj.