Pseudohemiodon apithanos – Kaméleon vértesharcsa

E harcsafaj meglehetősen különleges, általában még ritkán fordul elő akváriumainkban, de szerencsére terjedőfélben van. Igényeit tekintve először is a megfelelő akvárium kiválasztása a fontos. Esetében ez minél nagyobb alapterületű legyen, hisz eléggé alacsony vízoszlop is tökéletesen megfelel számára. Vastag talajréteg legyen, mely szigorúan aprószemű finom kvarchomok vagy sóder lehet, nagyon szívesen ássa bele magát. A gyengébb növényeket, kisebb gallyakat kitúrhatja, viszont az úszónövényes árnyékolást nagyon is kedveli. Szívesen időzik még alsóbb levelekre tapadva, vagy épp e levelek árnyékában, de napközben is gyakran látható, nem olyan szigorúan éjszakai faj.

Teljesen békés, nem mutat különösebb territoriális agressziót sem. Tipikusan megfelelő faj lehet egy dél-amerikai társításba, ahol akár kisebb lazacok és páncélosharcsák, akár törpesügérek vagy nagyobb, de nem agresszív sügérek (pl. vitorláshal, maroni-akara, Laetacara sp.) társhala is lehet. A talajrostáló fajokat kerüljük. Társas akváriumban is jól kijön különböző halakkal (pl. razbórák, törpe gurámik), de lehetőség szerint inkább egy jól szűrt és kissé áramló vizű biotópban gondozzuk. Egy igazi különlegesség, egyéniség minden ilyen kis harcsa! És nem kevésbé mutatós is, hisz fajon belül is jó pár színkombináció hozható össze!

Etetésénél a menüben szerepeljen néha forrázott zöldség (pl. salát, paraj, gyermekláncfűlevél, uborka, cukkini), valamint algák is (bár nem algaevő mivolta miatt szokás gondozni…), de kedveli a fagyasztott szúnyoglárvát, artémiát is! Kiegészítésként száraz harcsatablettákat is kaphat. Arra ügyeljünk, hogy társhalai ne fogyasszák el előle az eledelt, legyen ideje felfedezni és elfogyasztani azt.

Törekedjünk enyhén savas – semleges kémhatású, de minél lágyabb, kb. 26-27 °C-os vízben tartani, kisebb csoportot (3-4 állat) gondozzunk. Sajnos szaporodásukra még ilyen optimális körülmények közt is csak ritkán kerülhet sor, tudniillik eddig mindössze egy dokumentált alkalommal sikerült ívásra bírni mesterséges körülmények között. Apai szájköltők, ami ritkaság a harcsafélék körében, bár bizonyos genusoknál aránylag gyakran megfigyelhető. A hímek ilyenkor alsó ajkukat az ikrák hordozására alkalmas módon „megváltoztatják”. Nincs túl sok ikrája, de mivel gondozza őket, ezért magas kelési arányra számíthatunk, ha netán sikerül ívatni őket!

Ezt az igazi ritka különlegességet én csak javasolni tudom minden olyan kedves akvaristának, aki hozzá tud jutni!