| Megtekintve: 12 242

Pterygoplichthys gibbiceps – Vitorlás óriás algaevőharcsa

TUDOMÁNYOS NÉV

Pterygoplichthys gibbiceps

CSALÁD

Loricariidae

MÉRET

50 cm

°C

24-30 °C

°pH

5,5-7,5 pH

°Nk

2-18 Nk

HELYIGÉNY

550 liter

VISELKEDÉS

békés, magányos

TÁPLÁLÉK

mindenevő

HOL TARTÓZKODIK?

alsó szint

ÉLETTARTAM (év)

15-20 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

felméretlen

Külalak és jellegzetességek leírása

Erős, robosztus, nagy termetű harcsafaj. Feje kevésbé lapított, homloka viszonylag meredeken emelkedik, és háta is magas. Faroknyele elkeskenyedik. Nevét impozáns, vitorlaszerűen felmereszthető hátúszójáról kapta. Testét erős, kemény csontlemezek borítják, akárcsak a legtöbb másik vértesharcsánál. Orrüregei fölött kis kinövések magasodnak, szivárványhártyáját pedig egy kis bőrredő védi az erős fénytől. Hátúszójában jellemzően 11-14 úszósugár található.

Testét nagyon szép, jellegzetes foltminta díszíti. A fiatal halak világos, enyhén rőtes – krémszínű alapon nagy, kerek, fekete foltokat viselnek szerte egész testükön. Ugyanez a foltminta jellemzi az úszókat is, a hátúszó felső pereme mentén vörhenyes szín is látható gyakran. Idősödő halakon a foltok mérete megnő, és a krémszínű alapszín már csak, mintegy a foltok szegélye marad meg, kissé láncszerű rajzolatot kialakítva. A hátúszón gyakran akár pontsorrá, vékonyka csíkokká is összeolvadhat ez a szín.

 

Nagyon fontos bélyeg, hogy a kerek foltminta viszont még így is kivehető az idősebb halakon is. Az alapfaj az L165-ös kódot viseli, hozzá nagyon hasonló, a Xingu folyóból származó forma az L85 (egyesek szerint ez a Pterygoplichthys xinguensis, részleteket lásd később). A legfőbb különbség kettejük között, hogy az L85 esetében nem marad meg a szép kör alakú rajzolat, hanem nála a krémszínű vonalak szabálytalan formációkban alakítanak ki hasonló mintázatot (mintha sötét alapon kacsaringós, világos rajzolata lenne). A videóban szereplő példányon ez megfigyelhető.

 

További hasonló fajok / változatok:

L164: rendkívül hasonló, de hátúszója egy kicsivel alacsonyabb felépítésű és a fekete foltok nagyobb méretűek. Pontos elkülönítés leginkább a származási hely alapján lehetséges – az L164 a Rio Tefé folyóban honos csak. Egyesek szerint a P. gibbiceps helyi változata csupán.

L472: szintén egy nagyon hasonló harcsáról van szó, a csíkok enyhén vörhenyesebb árnyalatúak, a hasán pedig a P. disjunctivusra emlékeztető minta van. Bolíviában honos.

L313: jobban megkülönböztethető, alkata és színei a gibbicepszet idézik, de oldalán sok, pici aranyló folt van.

L347: szintén egy gibbicepsz-szerű, de könnyebben megkülönböztethető, feltehetően önálló faj. Ezüstös fényű a teste, oldala világos rajta sötét foltokkal. A Rio do Para folyó lakója.

Tartása és tenyésztése

A vitorlás óriás algaevőharcsa egy közismert és az akvarisztikában általánosan elterjedt fajnak nevezhető. Viszonylag régóta ismerjük, és a legtöbb állatkereskedésben beszerezhető. Ez egyébként sajnálatos tény, ugyanis hiába gyönyörű faj, hatalmas termetű, és csak nagyon tágas akváriumokban lehet igényeinek megfelelően gondozni. Az eladott halak túlnyomó többsége sajnos túl kicsi (gyakran alig 50-120 literes) akváriumokba kerül, ahol a harcsák nem tudják elérni kifejlett kori méretüket, ivarérettségüket (károsodik a neuroendokrin rendszerük is), és idő előtt elpusztulnak. Bár könnyen tartható faj, csak akkor vágjunk bele tartásába, ha biztosítani tudjuk a kellő helyet számára, ami minimum 500-600 liter legyen! Kisebb akváriumokban az anci vagy a különböző szívóharcsa-fajok kiváló alternatívái.

Egyéb tekintetben nincsenek különösebb igényei, és már kezdők számára is megfelelő lehetne. A legideálisabb számára egy lágyabb, semleges kémhatású, viszonylag meleg (26-27 °C-os) medence, de optimum tartománya meglehetősen széles. Minden további nélkül tartható középkemény csapvízben is, és akár a 30 °C-os hőmérséklet sem jelent problémát. Evégett ideális lakótársa lehet diszkoszhalaknak is. (Arra mindenesetre ügyeljünk, hogy elegendő oxigén utánpótlás legyen és erős szűrés, a melegben ugyanis felgyorsul az amúgy is intenzív anyagcseréje.) Alkalmazkodóképességét remekül mutatja, hogy akár még kelet-afrikai sügérekkel is társítható (bár nem ez a legoptimálisabb körülmény számára).

A társhalakkal szemben teljes mértékben békés, nem vadászik, apró termetű pontylazacokkal is együtt tarthatjuk. Nagyon szép amazóniai biotópokat rendezhetünk be velük, például hatalmas csapat vörös neonhal, vörösfejű pontylazac kíséretében, de mint az előbbi példa és elterjedése mutatja, Rio Negro vagy Xingu – diszkoszhalakkal is tartható. Társas akváriumban ugyanúgy megállja a helyét, díszmárnákkal, dániókkal, gurámikkal, szivárványhalakkal is társítható. Mérete és robosztussága miatt gyakorta helyezik amerikai sügérek mellé is – bár bizonyos fajoknál a plekó jobb választás lehet, hiszen a gibbicepsz vitorlás hátúszóját könnyebben megcsipkedhetik agresszívebb fajok. Ezt leszámítva általában problémamentesen tartható sügérekkel is. Harcsafélékkel, más alsó szinten mozgó halakkal szintúgy békés, azonban a fajtársaival szemben lehet territoriális, kiváltképp az idősebb halak. Ez a territorialitás is főleg hímek között mutatkozik meg, viszont mivel az ivarok megállapítása nagyon nehéz (fiataloknál gyakorlatilag lehetetlen), ezért könnyen kerülhetnek egymás mellé egyivarú példányok.

 

A legjobb, ha viszonylag apró szemű kavics, homok az aljzat, amiben tud egy keveset ásni. Bár nem túrja át a talajt, szívesen rendezkedik. Fontos, hogy legyenek búvóhelyek az akváriumban: például csövek, kerámia bujkálók, sziklák és barlangok, uszadékfák, gyökerek. Főleg szürkületben és éjszaka mozog (bár nappal is elő-előmerészkedik, főleg ahogy egyre nagyobb lesz). Az uszadékok, gyökerek és ágak, pl.: szőlőtőke, vasfa, mangrove vagy red moor nemcsak, mint búvóhelyek nagyon fontosak, hanem az egészségük megőrzésének érdekében is. Ezek a halak ugyanis rágcsálják a fákat, ami emésztőrendszerük egészségéhez létfontosságú, ha huzamosan olyan akváriumban tartjuk, ahol nincs fa, el fognak pusztulni.

A vízinövényeket általában nem bántja, esetleg a puhább levelűeket, friss hajtásokat rágja meg. A gyengébb töveket viszont kitúrhatja, főleg a nagyméretű egyedek. Érdemes ilyenkor a növények tövét kövekkel körberakni vagy cserépbe ültetni. Viszonylag erős szűrést igényel, mivel nagyon sokat ürít. Béllégzésre képes, ami azt jelenti, hogy járulékosan tud oxigént felvenni úgy, hogy levegőt nyel, ezt átpréseli tápcsatornáján, és az erekkel gazdagon benőtt bélnyálkahártyán keresztül veszi fel belőle az oxigént.

 

Bőséges növényi táplálék-kiegészítésre van szüksége. Alaptáplálék gyanánt megfelelnek a különböző száraz eleségek, pl. talajra süllyedő táptabletták, de mindenképpen kapjanak külön növényi eleséget is. Táptabletták széles palettájából válogathatunk, érdemes többféle tápot váltogatni. Kaphatnak spirulinás tablettákat, de húsosakat is, illetve beszerezhetőek már kimondottan L-es harcsák számára gyártott termékek, melyek különböző fákból származó rostokkal gazdagítottak. Egy fél méteres kifejlett gibbicepsz sokat eszik! Növényi kiegészítést sokféleképpen biztosíthatunk nekik: frissen, forrázva vagy előzetesen lefagyasztva is, kaphatnak uborkát, cukkinit, sütőtököt, görögdinnyét (például a héjának a belső, fehér részét), paprikát, sárgarépát, salátát, spenótot, zöldborsót, gyermekláncfű levelét, stb. Magunk is készíthetünk mixeket, melyekbe különböző zöldségeket, száraz haltápot, esetleg állati eredetű táplálékot is összekeverünk, és fagyasztva tartósítunk. Néha kapjon állati eleséget is: vörös szúnyoglárvát, artémiát, televényférget, gilisztát, krillt, halszeleteket. A természetben nagyon fontos dögeltakarítók, az elhullott halakat vagy akár vízbefúlt szárazföldi állatok tetemeit is elfogyasztják. Ha akváriumban azt tapasztaljuk, hogy egy halból falatozik a gibbicepsz, akkor az a példány már korábban elhullott, nem a harcsa végzett vele!

Általában, mint algaevő halat vásárolják. Fiatal korában ez jobbára igaz is, de az idősödő halak egyre kevesebb algát fogyasztanak, egyre kevésbé hatékony algázók. Inkább, amolyan „díszalgázók”, sokkal inkább szépségük, mint algaevésük miatt tartják őket. A természetben a legfőbb tápláléka a biofilm avagy élőbevonat (aufwuchs), a kérgek rágcsálása, vízbe hullott gyümölcsök, növényi törmelékek és tetemek mellett. Tapadókorongszerű szájában ráspoly-szerűen sorakoznak a fogak, melyekkel könnyedén lereszeli az algát is, és a fakérget is.

 

Akváriumi tenyésztése megoldatlan, sok évtizedes akvarisztikai múltja alatt 1-1 kósza beszámolót lehetett csak hallani ívásról. A legtöbb medence alkalmatlan arra, hogy szaporodni tudjon benne, sőt, lehet, hogy még ivarérettségüket sem érik el kis helyen, illetve nehéz párba állítani őket. A természetben a folyómeder falába hatalmas, akár több méteres járatokat vájnak, és ezekben a barlangokban ívnak. A hím itt őrzi az ikrákat, gondoskodik róluk. Esetenként más típusú barlangokban, csövekben is ívnak. A hatalmas mennyiségben forgalmazott gibbicepszek általában a Távol-Keletről származnak, ahol hatalmas tavakban tenyésztik őket – itt lehetőség van természetes és mesterséges barlangokban történő szaporodásra is. Emellett hormoninjekciókkal is ívásra bírhatóak, Európában csak ezen a módon lehet őket szaporítani.

 

A Pterygoplichthys gibbiceps egy könnyen határozható faj, viszont egyes alakjai, változatai sok kérdést felvetnek. Nagyon széles elterjedésű, ennélfogva sok helyi variánsa alakult ki. A klasszikus, „igazi” P. gibbiceps az L165 kódra hallgat. A másik L-szám, melyet sokszor láthatunk a gibbicepsz mellett feltüntetve, az L83 – ez viszont már okoz némi bonyodalmat. Egyes források szerint ugyanis az L83 kód a Pterygoplichthys xinguensis fajhoz tartozik. Bár mind a mai napig megosztottak a szakértők ebben a kérdésben, a legvalószínűbb álláspont a következő: az L83 egy színezetében kissé eltérő P. gibbiceps alakot ír le (szabálytalan rajzolat), mely a Rio Xinguból származik. Ezzel szemben a Pterygoplichthys xinguensis, mely ugyancsak a Xinguban honos, egy sötét alapon apró világos pöttyökkel rendelkező, és a gibbicepszhez képest jóval kisebb termetű (ált. 25, maximum kb. 30 cm) harcsa, melynek nincs L-kódja.

Ismerünk két további harcsát, melyek önálló faji rangja erősen kérdéses. Ezek a Pterygoplichthys cf. gibbiceps ”Kolumbia” és a Pterygoplichthys cf. gibbiceps ”Venezuela”. Mindkettő esetében egy külsőre alig megkülönböztethető állatról van szó, és ami még emellett alátámasztja, hogy vélhetően nem külön fajok, hogy a P. gibbiceps elterjedéséhez képest nem alakultak ki földrajzi barrierek, a fenti halak és az „igazi” gibbicepsz akár egyazon helyen is előfordulhat. Emellett a már korábban említett L164-es vértesharcsáról is feltételezik egyesek, hogy valójában a P. gibbiceps alá tartozik.

Elterjedési területe - térkép (map)

Pterygoplichthys gibbiceps - Vitorlás óriás algaevőharcsa elterjedési területe (Map)

Hatalmas elterjedési területtel rendelkezik Dél-Amerikában, megtalálható Brazília, Ecuador, Venezuela és Peru területén, valamint vélhetően Kolumbiában is. Az Amazonas és az Orinoco folyórendszerében is elterjedt, leginkább ezek felső és középső folyásvidékén a fő- és mellékfolyókban. Típuspéldánya a Rio Negro-ból származik.

Egyéb elnevezések

L165, L83

gibbicepsz

syn: Ancistrus gibbiceps, Glyptoperichthys gibbiceps, Liposarcus altipinnis.

Eng: Sailfin Pleco, Leopard Pleco, Gibby

Egyéb köznevei: Waben-Schilderwels, Garachamawels, Sejlfinnet leopardmalle, Isopurjepleko, Bode cacunda, Carachama, Glyptoper velkoploutvý, Krunýřovec velkoploutvý, Krunýřovec síťovaný, Leopardplettet Sugemalle

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Amerika
Dél-amerika
Guyanák
Orinoco
Kelet-Dél-Amerika
Amazónia
Andok orsz.
Peru
Ecuad.-Kol.
Biológiai jellemzők:
Testmérete: óriás (20< cm)
Viselkedése: békés
Aktivitása: lassú mozgású
Táplálkozása: mindenevő
Ált. tartózkódási vízréteg: alsó szint
Élethossza: hosszú (6 évnél is több)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: közepes(20-25 °C)
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz színezete: barna
Víz színezete: fekete
Víz színezete: sárga
Víz kémhatása: savas (6pH alatt >)
Víz kémhatása: félsavas (6-6,5 pH)
Víz Német keménységi foka: igen lágy (0-5 Nk°)
Víz Német keménységi foka: lágy (5-10 Nk°)
Víz Német keménységi foka: közepesen kemény (10-15 Nk°)
Víz Német keménységi foka: kemény (15-20 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: nagy (200 liternél is több)
Kedvelt vízmozgás: közepesen áramló
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Növényzetigény: átlagosan beültetett
Növényzetigény: gyéren beültetett
Növényzetigény: növénymentes akvárium

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

  • Pasaréti Gyula, Pethő Pál Zoltán, Illyés Csaba: Akvarisztika
  • Ingo Seidel: L-Welse (Back to Nature)
  • Erwin Schraml, Frank Schäfer: Loricariidae – alle L-Welse (Aqualog)
  • https://www.l-welse.com/reviewpost/showproduct.php/product/179
  • https://www.l-welse.com/reviewpost/showproduct.php/product/95
  • https://www.suedamerikafans.de/pterygoplichthys-gibbiceps-pterygoplichthys-xinguensis-l165-l83-wer-ist-wer/
  • https://www.suedamerikafans.de/en/wels-datenbank/welsart/?art=255
  • https://www.suedamerikafans.de/en/wels-datenbank/welsart/?art=152
  • https://www.suedamerikafans.de/wels-datenbank/welsart/?art=2563
  • https://www.planetcatfish.com/common/species.php?species_id=148
  • https://www.fishbase.se/summary/pterygoplichthys-gibbiceps.html

Fotók:

  • Liziczai Márk
  • https://www.flickr.com/photos/w-tommerdich/40611285813
  • https://www.aquarium-tropical.fr/especes/pterygoplichthys-gibbiceps
  • https://www.planetcatfish.com/common/species.php?species_id=148

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2012-10-06

Frissítve:

2021-05-08 11:05

Katalógus ID:

No. 4472


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Bölcsőszájú halak (115) | Amerikai fajok (57) | Afrikai fajok (58) | Labirintkopoltyús halak (39) | Harcsafélék (132) | Csíkfélék (36) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (37) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (41) | Brakkvízi halak (15) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Harcsafélék kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük