Pterygoplichthys joselimaianus – Amazonasi algaevőharcsa

Az amazonasi algaevőharcsa a gyakrabban gondozott vértesharcsák közé tartozik, bár mind a mai napig nagyon sokszor vitorlás óriás algaevőharcsa, vagyis gibbicepsz néven kerül forgalomba. Kevés állatkereskedő különbözteti meg őket, holott bár első ránézésre hasonlítanak, egyértelmű a különbség a két faj között már fiatalon is. Sajnálatos módon viszont nagyon sokszor számukra túl kis méretű akváriumba kerülnek – akár alig 50-100 literben sínylődnek a kifejletten közel fél méteres hosszt is elérő halak.

A faj tartása egyébként könnyű, még kezdőknek is ajánlható. Ha tudjuk biztosítani a számukra ideális akváriumméretet – ami legyen lehetőleg minimum 400 liter (de a több mindig csak jobb), akkor számottevő problémával nem kell számolnunk tartásuk során. Békés és nyugodt halak, melyek társítása könnyű feladat. A kifejlett példányok territoriálisak lehetnek, de leginkább csak fajtársakkal, hímekkel. Több példányt csak kellő méretű akváriumban tartsunk együtt, ekkor számottevő problémára nem kell számítani. Így is a békésebb, nyugodtabb fajok közé tartozik a nagytestű algázók körében. Bátran társíthatjuk őket apró termetű pontylazacokkal is, de megállják a helyüket akár nagyobb termetű sügérek társaságában ugyancsak. Vegyes társas medencébe is helyezhetjük őket.

Nagyon fontos, hogy akváriumukban legyen uszadékfa, vagy valamilyen ág, gyökér. E célra kiválóan alkalmas a vasfa, mangrove, red moor ágak, vagy az idehaza is könnyen beszerezhető szőlőtőke, fűzágak. A harcsák folyamatosan rágcsálják a fát, és az ebből származó rostok létfontosságúak az emésztőszervrendszerük egészségének megőrzésében. A huzamos ideig fa nélkül tartott vértesharcsák megbetegszenek, elpusztulhatnak. Mindezek mellett a gyökerek kiváló búvóhelyeket is szolgáltatnak. Ezt kiegészíthetjük mesterséges bujkálókkal (pl.: kerámia csövek, kivágott szélű kókuszdióhéj, cserepek), kőbarlangokkal is. Harcsáink főleg szürkületben és éjjel aktívak, a nap nagy részét előszeretettel töltik rejtekhelyükön, de idővel, ha megbátorodtak, nappal is gyakrabban mutatkoznak. A medence aljára legjobb, ha apró szemű kavicsot, homokot töltünk.

A növényeket általában nem bántják, de a gyengébb töveket – főleg a termetes példányok – kitúrhatják, ugyanis szívesen rendezkednek, ásnak. Ez ellen tehetünk, ha a növényeket cserépbe ültetjük, vagy tövüket kövekkel körberakjuk. A friss hajtásokat, puha leveleket megcsipkedhetik. Létfontosságú, hogy étrendjüket gazdagon egészítsük ki növényi tápanyagforrásokkal. A száraz eleségek közül erre megfelelőek a spirulinatartalmú algatabletták, de ezen kívül is kapjanak kiegészítő eledelt. Alkalmas erre a saláta, spenót, csalánlevél, gyermekláncfű levél, uborka, sárgarépa, paprika, dinnye, tök, cukkini, zöldborsó. A zöldségeket kaphatják nyersen, de forrázás vagy fagyasztás után is, melyek a kórokozó-mentesítést szolgálják és segítik bizonyos zöldségek aljzatra süllyedését. Emellett szívesen elfogyasztják a legtöbb talajra süllyedő harcsatápot is, vannak olyan termékek, melyekbe már farostok is kerülnek. Néha kapjanak állati eredetű kiegészítést is, például garnélák vagy fagyasztott (vagy friss) halszeletek formájában. Bátran készítsünk neki saját mixeket is.

A természetben fő táplálékforrásuk a biofilm, vagyis a tereptárgyakon (sziklák, gyökerek) növő élőbevonat, s az ebben található algák, apró állati élőlények. Akváriumokban is fogyasztanak algát, fiatalon leginkább, idősebb korban algaevő tevékenységük valamelyest csökken (amolyan „díszalgázóvá” válnak). Emellett a vadonban fogyasztanak vízbe hullott gyümölcsöket, és állati tetemeket is, fontos dögeltakarítók. Ha akváriumban azt látjuk, hogy egy elhullott halból csemegéznek, nem kell megijednünk, nem a harcsák végeztek az adott példánnyal, csak a tetemeket kezdik elfogyasztani.

A vízminőségre nem érzékenyek, a legtöbb vezetékes ivóvíz is alkalmas tartásukra. Mindazonáltal kedvelik az enyhén savas (6-7 pH közötti) és kissé lágyabb vizet, bár 18-20 német keménységi fokig semmi gond nem adódik velük. A vizüket szűrjük alaposan – sokat esznek, és sokat is ürítenek. A hideg vizet azonban nem szeretik, tartsuk stabilan 25 °C fölött a vízhőmérsékletet, a 26-28 °C optimális. Minden további nélkül tartható diszkoszhalakkal, kb. 30 °C-os vízben is. Ne feledkezzünk el a részleges vízcserékről. Béllégzők, képesek bélfaluk gazdagon erezett nyálkahártyáján oxigént felvenni a légköri levegőből nyelve egyet. Betegségekre nem hajlamos, de a réztartalmú gyógyszereket jobb kerülni vagy óvatosan bánni velük.

Tenyésztésük akváriumban megoldatlan, nem tudunk olyan esetről, amikor sikerült volna elérni. A kereskedelembe kerülő példányok döntő többsége azonban nem vadonfogott (ezért is viszonylag kedvező áron lehet hozzájutni), hanem a Távol-Keletről érkezik. Itt hatalmas halastavakban tudják őket ipari méretekben szaporítani. Európában csak hormonkezelés útján lehet ikrarakást indukálni. A természetben az iszapos partfalba vájnak hatalmas, akár méteres kiterjedésű járatokat. Ezekben történik meg az ívás, majd a hím őrzi az ikrákat és elúszás előtt álló kishalakat.

Nagyméretű akváriumokba egy igazán kiváló és káprázatos faj, a legtöbb, kisméretű szobai akváriumba azonban alkalmatlan. Ha nincs legalább 350-450 literes akváriumunk, válasszunk helyette inkább kisebb algázókat, pl.: ancikat, boszorkányharcsákat, szívóharcsákat.