TUDOMÁNYOS NÉV
- Pterygoplichthys joselimaianus
CSALÁD
- Loricariidae
MÉRET
- 40 cm
°C
- 26-30 °C
°pH
- 5,5-7,5 pH
°Nk
- 0-18 Nk
HELYIGÉNY
- 400 liter
VISELKEDÉS
- békés
TÁPLÁLÉK
- mindenevő
HOL TARTÓZKODIK?
- alsó szint
ÉLETTARTAM (év)
- 15-20 év
TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS- felméretlen
Külalak és jellegzetességek leírása
Széles, lapos fejű algaevőharcsa, bár homokrégiója viszonylag gyorsan magasodik, háta már kissé magas felépítésű. Oldalát vértpáncél fedi, a lemezek szépen sorozatosan követik egymást. Hátúszója vitorlaszerűen felmerevíthető, akárcsak több rokonánál. Az ún. ’Glyptopterichthys-formakörbe’ tartozik a genusán belül, a gibbicepsszel áll közelebbi rokonságban. Hátúszója mindig több, mint 10 úszósugarat tartalmaz, jellemzően 11-14-et. Orrüregei fölött kis kinövéseket találunk, valamint szivárványhártyáján is feszül egy bőrredő, mely védi a szemét a túl sok fénytől. Szája tapadókorongszerű, ráspolyos, amivel képes az algákat lereszelni.
Alapszíne sötétbarna – sötétszürke, melyen a fiatal állatok aranyló vagy krémszínű foltokat viselnek. Ahogy idősödik a hal, a foltok megnyúlnak, kissé bab vagy „féreg” alakúvá válnak, nagyon jellegzetes mintát adva ezzel. Az úszói ugyanilyen színű pöttyökkel gazdagon díszítettek, a has is foltos. Kifejletten kb. 40 cm-es testhosszt ér el.
Két nagyon hasonló faj is létezik, melyektől nem egyszerű megkülönböztetni:
A Parnaiba – algaevőharcsa (Pterygoplichthys parnaibae) kifejletten kisebb termetű marad, és fiatalon sem kimondottan pöttyös, hanem már akkor is a megnyúltabb, csíkszerű minta jellemzi (mint ami a P. joselimaianust idősebb korában). Emellett a csíkjai sűrűbben helyezkednek el, hosszabbak, a hal színe általában kontrasztosabb, még idősebb korában is. Hasuk sűrűn csíkozott.
A Madeira – algaevőharcsa (Pterygoplichthys lituratus) ugyancsak rendkívül hasonló faj, de testén sokkal vékonyabb csíkokat visel, melyek emellett még ritkábban helyezkednek el. A hasán is kevesebb a csík, nagyobb az alapszínt mutató köz az egyes vonalak között.
Tartása és tenyésztése
Az amazonasi algaevőharcsa a gyakrabban gondozott vértesharcsák közé tartozik, bár mind a mai napig nagyon sokszor vitorlás óriás algaevőharcsa, vagyis gibbicepsz néven kerül forgalomba. Kevés állatkereskedő különbözteti meg őket, holott bár első ránézésre hasonlítanak, egyértelmű a különbség a két faj között már fiatalon is. Sajnálatos módon viszont nagyon sokszor számukra túl kis méretű akváriumba kerülnek – akár alig 50-100 literben sínylődnek a kifejletten közel fél méteres hosszt is elérő halak.
A faj tartása egyébként könnyű, még kezdőknek is ajánlható. Ha tudjuk biztosítani a számukra ideális akváriumméretet – ami legyen lehetőleg minimum 400 liter (de a több mindig csak jobb), akkor számottevő problémával nem kell számolnunk tartásuk során. Békés és nyugodt halak, melyek társítása könnyű feladat. A kifejlett példányok territoriálisak lehetnek, de leginkább csak fajtársakkal, hímekkel. Több példányt csak kellő méretű akváriumban tartsunk együtt, ekkor számottevő problémára nem kell számítani. Így is a békésebb, nyugodtabb fajok közé tartozik a nagytestű algázók körében. Bátran társíthatjuk őket apró termetű pontylazacokkal is, de megállják a helyüket akár nagyobb termetű sügérek társaságában ugyancsak. Vegyes társas medencébe is helyezhetjük őket.
Nagyon fontos, hogy akváriumukban legyen uszadékfa, vagy valamilyen ág, gyökér. E célra kiválóan alkalmas a vasfa, mangrove, red moor ágak, vagy az idehaza is könnyen beszerezhető szőlőtőke, fűzágak. A harcsák folyamatosan rágcsálják a fát, és az ebből származó rostok létfontosságúak az emésztőszervrendszerük egészségének megőrzésében. A huzamos ideig fa nélkül tartott vértesharcsák megbetegszenek, elpusztulhatnak. Mindezek mellett a gyökerek kiváló búvóhelyeket is szolgáltatnak. Ezt kiegészíthetjük mesterséges bujkálókkal (pl.: kerámia csövek, kivágott szélű kókuszdióhéj, cserepek), kőbarlangokkal is. Harcsáink főleg szürkületben és éjjel aktívak, a nap nagy részét előszeretettel töltik rejtekhelyükön, de idővel, ha megbátorodtak, nappal is gyakrabban mutatkoznak. A medence aljára legjobb, ha apró szemű kavicsot, homokot töltünk.
A növényeket általában nem bántják, de a gyengébb töveket – főleg a termetes példányok – kitúrhatják, ugyanis szívesen rendezkednek, ásnak. Ez ellen tehetünk, ha a növényeket cserépbe ültetjük, vagy tövüket kövekkel körberakjuk. A friss hajtásokat, puha leveleket megcsipkedhetik. Létfontosságú, hogy étrendjüket gazdagon egészítsük ki növényi tápanyagforrásokkal. A száraz eleségek közül erre megfelelőek a spirulinatartalmú algatabletták, de ezen kívül is kapjanak kiegészítő eledelt. Alkalmas erre a saláta, spenót, csalánlevél, gyermekláncfű levél, uborka, sárgarépa, paprika, dinnye, tök, cukkini, zöldborsó. A zöldségeket kaphatják nyersen, de forrázás vagy fagyasztás után is, melyek a kórokozó-mentesítést szolgálják és segítik bizonyos zöldségek aljzatra süllyedését. Emellett szívesen elfogyasztják a legtöbb talajra süllyedő harcsatápot is, vannak olyan termékek, melyekbe már farostok is kerülnek. Néha kapjanak állati eredetű kiegészítést is, például garnélák vagy fagyasztott (vagy friss) halszeletek formájában. Bátran készítsünk neki saját mixeket is.
A természetben fő táplálékforrásuk a biofilm, vagyis a tereptárgyakon (sziklák, gyökerek) növő élőbevonat, s az ebben található algák, apró állati élőlények. Akváriumokban is fogyasztanak algát, fiatalon leginkább, idősebb korban algaevő tevékenységük valamelyest csökken (amolyan „díszalgázóvá” válnak). Emellett a vadonban fogyasztanak vízbe hullott gyümölcsöket, és állati tetemeket is, fontos dögeltakarítók. Ha akváriumban azt látjuk, hogy egy elhullott halból csemegéznek, nem kell megijednünk, nem a harcsák végeztek az adott példánnyal, csak a tetemeket kezdik elfogyasztani.
A vízminőségre nem érzékenyek, a legtöbb vezetékes ivóvíz is alkalmas tartásukra. Mindazonáltal kedvelik az enyhén savas (6-7 pH közötti) és kissé lágyabb vizet, bár 18-20 német keménységi fokig semmi gond nem adódik velük. A vizüket szűrjük alaposan – sokat esznek, és sokat is ürítenek. A hideg vizet azonban nem szeretik, tartsuk stabilan 25 °C fölött a vízhőmérsékletet, a 26-28 °C optimális. Minden további nélkül tartható diszkoszhalakkal, kb. 30 °C-os vízben is. Ne feledkezzünk el a részleges vízcserékről. Béllégzők, képesek bélfaluk gazdagon erezett nyálkahártyáján oxigént felvenni a légköri levegőből nyelve egyet. Betegségekre nem hajlamos, de a réztartalmú gyógyszereket jobb kerülni vagy óvatosan bánni velük.
Tenyésztésük akváriumban megoldatlan, nem tudunk olyan esetről, amikor sikerült volna elérni. A kereskedelembe kerülő példányok döntő többsége azonban nem vadonfogott (ezért is viszonylag kedvező áron lehet hozzájutni), hanem a Távol-Keletről érkezik. Itt hatalmas halastavakban tudják őket ipari méretekben szaporítani. Európában csak hormonkezelés útján lehet ikrarakást indukálni. A természetben az iszapos partfalba vájnak hatalmas, akár méteres kiterjedésű járatokat. Ezekben történik meg az ívás, majd a hím őrzi az ikrákat és elúszás előtt álló kishalakat.
Nagyméretű akváriumokba egy igazán kiváló és káprázatos faj, a legtöbb, kisméretű szobai akváriumba azonban alkalmatlan. Ha nincs legalább 350-450 literes akváriumunk, válasszunk helyette inkább kisebb algázókat, pl.: ancikat, boszorkányharcsákat, szívóharcsákat.
Elterjedési területe - térkép (map)
Dél-Amerikában, kizárólag Brazíliában fordul elő. Az Amazonas vízrendszerében honos, azon belül is a Rio Tocantins és Rio Araguaia folyókban találkozhatunk vele.
Egyéb elnevezések
L1, L22
syn: Glyptopterichthys joselimaianus
Eng: Gold Spot Common Pleco, Marbled Sailfin Pleco
Egyéb köznevei: Amazonas-Pleco, Goldflecken-Segelschilderwels, Amazonas-sugemalle, Helmipurjepleko
Képek
Biotóp jellemzők - kereső
Videó
Adatok
Felhasznált irodalom, források:
- Ingo Seidel: L-Welse (Back to Nature)
- Erwin Schraml, Frank Schäfer: Loricariidae – alle L-Welse (Aqualog)
- https://www.fishbase.in/summary/pterygoplichthys-joselimaianus.html
- https://www.planetcatfish.com/common/species.php?species_id=177
- https://www.l-welse.com/reviewpost/showproduct.php/product/9
- http://www.scotcat.com/loricariidae/pterygoplichthys_joselimaianus.htm
- https://www.suedamerikafans.de/en/wels-datenbank/welsart/?art=86
- https://www.fishkeeper.co.uk/help-and-advice/freshwater/catfish/marbled-sailfin-plec-l001-l022
Fotók:
- https://www.planetcatfish.com/common/species.php?species_id=177
- https://www.riometa.eu/product/pterygoplichthys-joselimaianus-l001/
A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.
Katalógusba került:
2012-12-20
Frissítve:
2021-05-16 11:05
Katalógus ID:
No. 4512
Oldal linkje: