Pterygoplichthys lituratus – Madeira – algaevőharcsa

Akváriumokban csak elvétve előforduló vértesharcsa-faj, nem tenyésztik és célzott importja is ritka. Ennek ellenére tartása nem sokban különbözik a rokon fajokétól.

Mivel tekintélyes kifejlett kori testhosszt ér el, ezért tartásához minimálisan 400-500 literes medencére van szükség. Ennél kisebb akváriumban nem szabad gondozni, inkább nézzünk kisebb termetű harcsafaj után. Erős külső szűrőt kíván, hogy vizét tisztán tudjuk tartani, anyagcseréje is intenzív, sokat piszkít. Rendszeres részleges vízcserékkel gondoskodjunk a vízminőségről. Bár képes a bélfalán légköri levegőből oxigént megkötni, nem árt, ha az oxigénellátás is alapos. Főleg éjjel, sötétedés után aktív. Akváriumába helyezzünk bőségesen búvóhelyeket, ahol a nap nagy részét tölthetik – e célra alkalmasak különböző uszadékok, cserepek, kőbarlangok, kókuszdió-héjak. Szívesen ásnak és rendezkednek, ezért célszerű inkább kisebb szemcseméretű homokot választanunk. A gyenge, törékeny növényeket kitúrhatják, eltörhetik – főleg a kifejlett példányok.

Uszadékfára nemcsak búvóhely gyanánt, hanem egészségének megőrzése érdekében is szüksége van. A vértesharcsák ugyanis előszeretettel rágcsálják a fákat, hántják le külső rétegüket, s ekkor létfontosságú rostokhoz jutnak hozzá, melyek tápcsatornájuk működését segítik. Sose tartsunk huzamosabb ideig fa nélküli akváriumban algázókat. A legtöbb beszerezhető fa megfelel e célra, vásárolhatunk vasfát, red moort, mangrovét, de gyűjthetünk mi magunk is szőlőtőkét, fűzágakat is. Arra számítsunk, hogy a faanyag idővel fogyni fog.

A természetben főleg élőbevonatot esznek, amit ráspolyszerű szájukkal kaparnak le a kövek, gyökerek felületéről. Ezen kívül fontos dögeltakarítók, de növényi jellegű kiegészítő táplálékot is vesznek fel (vízbe hulló gyümölcsök, zsenge vízinövények). Akváriumokban általában, mint algaevőket tartjuk – a fiatalabb állatok nem rossz algázók, de az idősebb példányoknak inkább „dísz-értéke” nagyobb, mint algaevő tulajdonsága. Alaptápláléknak kaphatnak száraz harcsatablettákat, spirulinás tápokat. Ezt rendszeresen egészítsük ki növényi eleséggel, úgy, mint spenót, gyermekláncfű levél, uborka, cukkini, sárgarépa, sütőtök, dinnyehéj, stb. A zöldeledelen kívül néha kínáljuk meg őket halhússal, garnélával is. Ha akváriumunkban elpusztul 1-1 hal, hamar eltakarítják a tetemét.

Társítása nagyon könnyű, a többi halat egyáltalán nem bántja. Minden további nélkül tarthatjuk apró termetű pontylazacok, razbórák csapatai mellett is, akárcsak vegyes összetételű, társas medencékben. Még a nagyobb testű ragadozók mellé is kiváló választás, így kerülhet sügérek, arowanák, kajmánhalak társaságába is. Arra ügyeljünk, hogy fajtársakból (illetve rokon Pterygoplichthysekből) ne zsúfoljuk össze túl sok példányát, mert – főleg a kifejlett hímek – valamelyes területvédőek. Legideálisabb számukra egy lágyabb és kissé savanyú kémhatású víz, melyet nyugodtan megszínezhetünk egy kis égertobozzal, tőzeggel. A természetben világosabb és sötétebb vízfolyásokban is fellelhető. Bár a magasabb hőmérsékletet is tolerálja, legközelebbi rokonaihoz (P. joselimaianus, P. parnaibae) képest valamivel hűvösebb vizet igényel.

Akváriumi tenyésztése megoldatlan, Európában csak hormonkezeléssel lehetséges. Távol-Keleten sem tenyésztik (itt ugyanis néhány rokonát tógazdaságokban sikeresen szaporítják), ezért a nagyritkán akváriumokba kerülő példányai leginkább vadbefogásból származnak. A természetben kiterjedt, méteres járatokat ásnak az iszapos partfalba, ahová a nőstény akár több ezer ikrát is lerak. A hím őrzi és gondozza az ikrákat, kikelő kishalakat.