Pterygoplichthys multiradiatus – Orinocói vitorlás algaevőharcsa

Az orinocói vitorlás algaevőharcsa nagyon érdekes helyzetű faj az akvarisztikában. Valójában rendkívül ritkán tartják, Nyugat-Európában is jóformán kirívó ritkaságnak számít. A tudományos neve – Pterygoplichthys multiradiatus – azonban közismert. Ennek oka, hogy e név már viszonylag korán megjelent, de a fajok meghatározása még pontatlanabb volt, illetve tévesen kezdték el más fajokra aggatni e nevet. Így fordulhat elő, hogy számos könyvet, szakcikket fellapozva vagy az interneten böngészve, állatkereskedésekben járva ez a név rendszeresen az óriás algaevő hal vagy plekó (Pterygoplichthys pardalis) vagy a vitorlás óriás algaevőharcsa avagy gibbicepsz (Pterygoplichthys gibbiceps) neve, fotója mellett szerepel. Azt azonban fontos tisztázni, hogy ez téves, és igazi P. multiradiatusok alig fordulnak elő akváriumokban.

Tartása egyébként nagyon hasonló a plekóéhoz, még a genuson belül is szűkebb rokonsági körbe tartoznak. Hasonlóan nagytestű faj, így tágas, legalább 500 literes akváriumot igényel, hiszen a fél méteres hosszt is elérheti. A medencét erős szűréssel kell ellátnunk és a rendszeres vízcserékről sem szabad megfeledkeznünk. Jobbára szürkületben mozog, eképpen búvóhelyekre is szüksége van. Megfelelnek a tágasabb kerámia csövek, sziklabarlangok, de élethű berendezést jelenthetnek gyökerek, ágak, uszadékfák is. Utóbbiakra mindenképpen szükség is van, hiszen a harcsák ezeket rágcsálva jutnak létfontosságú rostokhoz, melyek szerepet játszanak emésztésükben.

Etetésük nem különösebben nehéz, mindenevők, a legtöbb eledelt elfogadják. Alaptápnak megfelelnek a talajra süllyedő táptabletták, melyeket kiegészíthetünk vörös szúnyoglárvával, kisebb halszeletekkel időnként. Okvetlenül fontos a rendszeres növényi kiegészítés. A spirulinás tabletták mellett a legkiválóbb erre a célra a zöldség, például forrázott salátalevél, spenót, zöldborsó, vagy pár karika uborka, sárgarépa, cukkini. A zsenge növényeket megrágcsálhatja, illetve, mivel szívesen rendezkedik, kitúrhat gyengébb töveket. Fiatalon egészen jó algaevő, e tulajdonsága idővel romlik.

Nem agresszív halak, de több példányukat akkor tartsuk, ha kellő területet tudunk biztosítani nekik. A társfajokat nem bántja, apró termetű pontylazacok is kerülhetnek mellé, ideális választás egy tágas orinocói biotópba. Nagyobb sügérek mellett is megállja a helyét. A legjobb viszonylag lágy, semleges közeli kémhatású, 25-26 °C-os vízben tartani.

Akváriumokban nem tenyészthető, és ipari méretekben történő szaporítása sem jellemző. A vadonban tágas járatokat ásnak a folyók partfalába, ahol a hím őrzi a nőstény által lerakott ikrákat.