TUDOMÁNYOS NÉV
- Synodontis aterrimus
CSALÁD
- Mochokidae
MÉRET
- 10-12 cm
°C
- 23-27 °C
°pH
- 6-7,5 pH
°Nk
- 5-20 Nk
HELYIGÉNY
- 120 liter
VISELKEDÉS
- békés
TÁPLÁLÉK
- mindenevő
HOL TARTÓZKODIK?
- alsó szint
ÉLETTARTAM (év)
- 10-12 év
TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS- nem fenyegetett
Külalak és jellegzetességek leírása
A kisebb-közepesebb termetű tollasbajszú harcsák körébe tartozik, akváriumban 10 cm körüli kifejlett kori méret jellemzi. Testfelépítése a tollasbajszú harcsák alapszabását követi, aránylag tömzsi, közepesen magas hátú faj. Farkúszója erősen villás. Száját három pár bajuszszál szegélyezi, melyek közül a harmadik pár viseli a kis kinövéseket, mely magyar családnevüket adja. Mutatós rajzolatú faj, egész testét egy labirintusszerű, hálózatos minta díszíti. Alapszíne halványszürke – krémszínű (helyenként kevés sárgás árnyalattal), melyet sötétbarna, már-már feketébe hajló kacskaringós minták dekorálnak. Ez a minta a fejétől a farka végéig egyöntetű. Az úszók jellemzően sötét csíkokat viselnek. Idős korára színezete sötétedik, eltűnik a kontraszt, de halványan még ekkor is kivehetőek a rajzolatok.
Leginkább a tollúszójú hátonúszóharcsával (Synodontis eupterus) keverhetjük össze, fiatal korban. A fiatal S. eupterusok ugyanis hasonló labirintusmintát mutatnak, de náluk ez már nagyon korán elkezd felszakadozni, és kezdenek megjelenni a foltok, majd egész életük során a foltminta dominál. Éppen ezért viszonylag hamar elkülöníthetjük már a két fajt, hiszen a hálózatos hátonúszóharcsa egész életében megtartja jellegzetes mintáját. Emellett hátúszója sem nyúlik meg.
Emlékeztet még a márványos hátonúszóharcsára (Synodontis schoutedeni) is, de utóbbi nagyobb termetű, torpedó alakú és világosabb alapszínű, sokkal erősebb kontrasztot mutat még idősödve is.
Tartása és tenyésztése
Viszonylag ritkán importált faj, aránylag keveset tudunk még életmódjáról és számára legmegfelelőbb körülményekről. Mivel 10 cm-nél ritkán nő nagyobbra, ezért már egy közepesebb akváriummal is beéri, 120-150 litertől tarthatjuk ezt a fajt. Magányosan és csoportosan egyaránt gondozható. Békés természetűek, esetleg öreg példányoknál némi territorialitás megmutatkozhat, de nem kell komolyabb összetűzésekre számítanunk. Ha minden példánynak biztosítunk saját búvóhelyet, problémamentes lesz tartásuk. Hátonúszást jobbára inkább a fiatal példányok mutatnak, ahogy öregszenek, ez a magatartásforma már csak ritkán jelenik meg.
Az ideális akvárium homokos aljzatú, sok búvóhellyel és legalább néhány nagyobb tő vízinövénnyel van ellátva. Búvóhelynek sziklák, üregek, uszadékok és gyökerek felelnek meg leginkább. Érdemes tompított világítást, úszónövényeket használnunk. Mivel esőerdei élőhelyről származik, nyugodtan barnítsuk vizüket, erre a célra kaphatunk már olyan bolti készítményeket, melyek a pH-t csak kissé (vagy semennyire sem) változtatják. Természetesen mi magunk is készíthetünk sötét vizet Tebang-levél, égertoboz vagy tőzeg felhasználásával – utóbbiaknál csak arra figyeljünk, hogy ne savanyítsuk túl vizüket. Az optimális kémhatás valahol 6 és 7 (esetleg 7,5) között van. A falevelek egyébként környezetgazdagítási szempontból is jót tesznek a fentiek mellett, szívesen kutat közöttük eleség után. A hőmérséklet legyen 24-26 °C, a víz keménység pedig lehet kissé lágyabb, de csapvízben is tartható.
Társítása nem problémás, de a nagyon apró halakat elfogyaszthatja. Körülbelül rózsalazac, citromlazac méretű fajokkal már társíthatjuk. Ideális választás lehet egy Kongó-medencét reprezentáló biotópba meggyhasú sügérek, kongólazacok, lepkehalak mellé akár. Természetesen a rendszeres, részleges vízcseréket igényli, és ha vadonfogott állatokról van szó, akkor a beszoktatásnál járjunk el figyelmesen. A legtöbb akváriumi harcsatápot elfogadja – száraz tablettákat, granulátumokat is megeszi. Ezt egészítsük ki tubifexel, vörös szúnyoglárvával, grindállal, esetleg még apróbb földigilisztákkal vagy fagyasztott mixekkel is. Kevés növényi táplálékot is kaphat, mert alapvetően mindenevő fajról van szó, de táplálékának döntő részét az állati eredetű eleségek tegyék ki. Igazán szép és egészséges példányokat változatos etetés mellett tudunk kinevelni.
Akváriumokban nem tenyésztik, szaporítása hormonkezeléssel lenne lehetséges, de ezzel érdemben nem foglalkoznak ritkasága miatt. A kereskedelemben felbukkanó példányok döntően vadonfogottak. A természetben esős évszakban ívnak, ikráikat elszórják és nem őrzik.
Elterjedési területe - térkép (map)
Közép-Afrikában, a Kongó-medence középső vidékén fordul elő. Kizárólag a Kongói Demokratikus Köztársaság területéről ismerjük. A Kwango, Kasai és Lukenie folyókban él.
Egyéb elnevezések
syn: Synodontis aterrima
Eng: Network Syno, Network Synodontis
Egyéb köznevei: Schwarzbauch – Fiederbartwels
Képek
Biotóp jellemzők - kereső
Adatok
Felhasznált irodalom, források:
Dr Lothar Seegers: Die Welse Afrikas – Ein Handbuch für Bestimmung und Pflege
https://www.planetcatfish.com/common/species.php?species_id=258
https://www.fishbase.in/summary/Synodontis-aterrimus.html
https://www.seriouslyfish.com/species/synodontis-aterrima/
http://www.scotcat.com/mochokidae/s_aterrimus.htm
Fő kép: Hippocampus Bildarchiv
https://zierfischtreff.de/Synodontis-aterrimus
https://www.iucnredlist.org/species/182395/7877034
Fotók:
A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.
Katalógusba került:
2021-01-29
Frissítve:
2021-01-31 09:01
Katalógus ID:
No. 10488
Oldal linkje: