| Megtekintve: 6 260

Synodontis eupterus – Tollúszójú hátonúszóharcsa

TUDOMÁNYOS NÉV

Synodontis eupterus

CSALÁD

Mochokidae

MÉRET

25-30 cm

°C

22-26 °C

°pH

6-7,5 pH

°Nk

8-20 Nk

HELYIGÉNY

250 liter

VISELKEDÉS

kissé territoriális

TÁPLÁLÉK

ragadozó

HOL TARTÓZKODIK?

alsó szint

ÉLETTARTAM (év)

15 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

nem fenyegetett

Külalak és jellegzetességek leírása

Nagy termetű harcsafaj, mely a természetben a 30 cm-es testhosszt is elérheti. Akváriumban általában kisebb marad (20-25 cm). Erős, robusztus testfelépítésű, viszont nincsenek pikkelyei, teste csupasz. Száját 3 pár bajuszszál szegélyezi, melyek közt vannak antennaszerűen meghosszabbodottak és rövidebbek is. Utóbbiakon keresztirányban további kisebb bajuszszálak állnak, erről kapta a család a tollasbajszú harcsa nevet.

A Synodotis eupterus fiatalon nagyon dekoratív küllemű, halvány (fehéres-sárgás árnyalatú) alapon gazdagon mintázott labirintusszerű csíkokkal. Az úszók többsége is sűrűn csíkozott, a hátúszón az úszósugarak mentén sorokba rendezett foltokat találunk. Ahogy halunk idősödik, a labirintusminta felszakadozik, egyre több foltot látunk testén. Az alapszín is kezd sötétedni, szürkéssé válik, melyen eleinte egész nagy foltokat látunk. Az idős halak alapszíne egyre inkább sötétszürkévé válik, a foltok pedig kisebbek lesznek, és nem mutatnak kontrasztot. Némely példány szinte teljesen egyöntetűen sötétszürkévé (vagy közel egyöntetűen szürkévé) válik. Gyakran előfordul, hogy az idős halaknak még az úszóik is beszürkülnek és eltűnik róluk a minta.

Magyar nevüket arról kapták, hogy hátúszójuk sugarai rendkívül meghosszabbodnak, néhány idősebb halon szinte legyezőszerűen hátranyúlnak. További fontos határozóbélyeg, hogy a kopoltyúfedő tüskeszerű nyúlványának vége hegyes. E bélyegeket azért is kell jól ismernünk, mert több, hozzá hasonló faj is akad.

A hozzá leginkább hasonló faj a Synodontis ansorgii, melynek megkülönböztetése (főleg, ha már nem ifjoncról van szó) igen nehéz feladat. Ami fontos bélyeg, hogy a fiatal S. ansorgiikon nem alakul ki labirintusminta, már az ifjonc halak is foltosak. A kifejlett példányok alapszíne jellemzően világosabb és foltjaik valamivel nagyobbak, mint az S. eupterus esetében, de ez nem teljesen biztos bélyeg, ugyanis az idős S. ansorgiik is akár teljesen beszürkülhetnek. Érdemes a kopoltyúfedő nyúlványát megvizsgálnunk, ennél fajnál ugyanis annak vége tompább.

A Synodontis aterrimus viszont éppen fiatal korában hasonlít a S. eupterushoz, ugyanis kimondottan szép labirintmintával rendelkeznek. Ezek a halak viszont sosem foltosodnak be, hanem öreg korukban is megőrzik a még észrevehető labirintmintát – bár az öreg S. aterrimusok is jellemzően egészen sötétszürkék lesznek. Kifejletten 10-11 cm-es testhosszt ér el, farka erősen villás. Emellett az is jó elkülönítő bélyeg, hogy hátúszója nem nyúlik meg.

Gyakran tévesztik össze a tollúszójú hátonúszóharcsával a Synodontis velifert, holott az újabb szakirodalmakat tanulmányozva egészen jól megkülönböztethető (korábbi irodalmakban sok téves információ fordult elő). A Synodontis velifer hátúszója sem nyúlik meg, háromszöget formáz. Az úszókon nem jellemző a csíkozott minta, hanem foltokat találunk jobbára. Alapszíne sokkal világosabb, sárgás-olívzöldes jellegű, melyen relatíve kevés és nagy pötty díszeleg. A kopoltyúfedő tövisnyúlványa kicsi és hegyes.

A Synodontis nigrita, avagy fekete hátonúszóharcsa könnyedén megkülönböztethető fajunktól, hiszen egy kisebb, alacsonyabb hátfelépítésű és megnyúlt farktövű fajról van szó. Világos szürkés árnyalatú alapszínezete, melyen nem túl sok, kisebb-nagyobb foltot találunk, az úszókon alig van minta. Hátúszója kifejezetten kicsinek számít az előző fajokhoz képest.

Tartása és tenyésztése

A tollúszójú hátonúszóharcsa messze a leggyakoribb tollasbajszú harcsafaj a hazai kereskedelemben. Sajnos azonban gyakran félreazonosítják, és a nála jóval kisebb, ritkább (és nem mellesleg drágább) kongói hátonúszóharcsa (Synodontis nigriventris) neve alatt árulják. Ez azért nagy probléma, mert a tollúszójú hátonúszóharcsák igencsak tekintélyes méretet ölthetnek, amihez tágas akváriumra van szükségük. Ez a faj fiatal korában még viszonylag sok időt tölt háton úszva, de később ez egyre ritkábban figyelhető meg nála.

Mivel a természetben a 30 cm-t is eléri nagyságuk (ez akváriumokban ritkán haladja meg a 22-25 cm-t), 250 liternél kisebb medencében nem szabad gondoznunk őket. Terebélyes, robosztus halakká fejlődnek. Magányosan is tarthatóak, nem csoportosak, de ha kellőképpen nagy akváriummal rendelkezünk és minden példánynak biztosítunk saját búvóhelyet, több állatot is nyugodtan együtt tarthatunk. Természetük egyébiránt békés, nem agresszív halak (esetleg az öreg példányok válhatnak néha kissé territoriálissá, kötekedővé), viszont fontos, hogy a kisebb halakat egész egyszerűen tápláléknak tekintik és elfogyasztják. Éppen ezért alkalmatlan kisebb pontylazacok, guppik, razbórák társhalának, kevésbé felel meg egy általános trópusi akváriumba. Ideális választás mellé Afrikából valamilyen nagytermetű pontylazac (kongólazac, molnárlazac, disztihóduszok), vagy ha vegyes összetételű akváriumban gondolkodunk, például nagyobbacska gurámik, díszmárnák, vitorláshalak. Társítható egyébként afrikai sügérekkel is.

Az akvárium berendezésekor figyeljünk arra, hogy legyen számukra biztonságot nyújtó menedékhely. A legtöbb Synodontis faj éjszakai életmódot folytat, erről nagyméretű szemük is tanúskodik. Kövekből építsünk nekik barlangot, helyezzünk be kerámia bujkálót vagy épp uszadékokat, gyökereket. Nap közben viszonylag ritkán fogjuk látni, inkább rejtekhelyén tölti a világos órákat, és jobbára éjszaka mozog. Érdemes apróbb szemcséjű homokot, sódert választani aljzat gyanánt. A növényeket nem bántja, de a nagyon gyenge töveket egész egyszerűen kitúrhatja mozgása közepette. Hasznos, ha világításunk nem túl erős, esetleg használjunk árnyékoló úszónövényzetet. Kerüljük az éles dekorelemeket, mivel halunknak nincsenek pikkelyei, így ezek bőrét felkaristolhatják.

Strapabíró, ellenálló halak, a vízminőségre kevésbé érzékenyek. Középkemény csapvízben is kiválóan tarthatóak, a kémhatás tekintetében pedig a semleges érték a legjobb, sem a túl savas, sem a lúgos vizet nem kedvelik. Általános 24-26 °C megfelelő nekik. Mivel sokat ürítenek, érdemes erős külső szűrővel rendelkeznünk. A túl nagy vízáramlást nem kedvelik. Az általános szabályok szerint ajánlott kétheti kb. 25%-os vízcsere ennek a fajnak is megfelelő. Hosszú életű halak, ha megfelelően tartjuk őket, nem ritkák az akár 15 éves példányok sem.

Falánk mindenevők, a legtöbb akváriumi haltápot elfogyasztják. A nagyobb, idősebb példányok képesek akár egy kisebb harcsatablettát egyben lenyelni, és rászoktathatóak arra is, hogy a víz felszínére jöjjenek eleségért. Összeszedik a talajra hullott tápmaradványokat is, de semmiképpen sem szabad őket kizárólag maradékfogyasztónak tekinteni. Egészítsük ki étrendjüket méretüknek megfelelően állati eredetű táplálékokkal, mint például szúnyoglárvával, grindállal, televényféreggel, tubifexel, artémiával, a nagyobbak pedig kaphatnak garnélát, kagylóhúst, földigilisztát és egyéb mixeket.

Az ivarok megkülönböztethetőek arról, hogy a nőstények nagyobbak és jóval teltebbek a hímeknél, valamint az állatokat kézbe véve megvizsgálhatjuk az ivari szemölcsöket is (a hímeké hegyesebb, a nőstényeké tompább és eltérő állású). Akváriumokban természetes úton még nem sikerült szaporítani, hormonkezeléssel (hipofízissel) viszont hatalmas mennyiségben tenyésztik őket Kelet-Európában és a Távol-Keleten is. Éppen ezért kerülnek nagy mennyiségben és olcsón a díszhalpiacra. Sajnálatos tény, hogy rengeteg Synodontis-hibridet hoztak már létre (több tucat ilyet tartunk számon), ezeknek egy részét Kelet-Európában tenyésztik, számos faj kereskedelemben beszerezhető példányai már nem fajtiszták. A tollúszójú hátonúszóharcsa sok faj hibridjei közt megjelenik.

Elterjedési területe - térkép (map)

Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!
Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!

Nyugat- és Közép-Afrikában széles körben elterjedt, többek között a Nílus, Niger és Volta folyók vízrendszerében. Országok tekintetében megtalálható Nigériában, Kamerunban, Ghánában, Maliban, Csádban, Nigerben és Szudánban is.

Egyéb elnevezések

syn: Synodontis euptera, Synodontis macrepipterus, Synodontis galinae

Eng: Feather-Fin Catfish, Featherfin squeaker, Featherfin Syno.

Egyéb köznevei: Sulkaripsimonni, Schmuckflossen-Fiederbartwels, Fjäderfenssynodontis, Kurungu, Okpo, Ikpoki, Fono, Bandëling, Eh-ere, Okokoniko.

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Afrika
Közép-Afrika
Nyugat-Afrika
Niger
Atlanti országok
Biológiai jellemzők:
Testmérete: óriás (20< cm)
Viselkedése: kissé agresszív
Aktivitása: lassú mozgású
Aktivitása: bújós
Táplálkozása: ragadozó
Ált. tartózkódási vízréteg: alsó szint
Élethossza: hosszú (6 évnél is több)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: közepes(20-25 °C)
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz színezete: átlátszó
Víz színezete: sárga
Víz kémhatása: félsavas (6-6,5 pH)
Víz Német keménységi foka: lágy (5-10 Nk°)
Víz Német keménységi foka: közepesen kemény (10-15 Nk°)
Víz Német keménységi foka: kemény (15-20 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: nagy (200 liternél is több)
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Növényzetigény: átlagosan beültetett

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

Dr Lothar Seegers: Die Welse Afrikas – Ein Handbuch für Bestimmung und Pflege

https://www.planetcatfish.com/common/species.php?task=&species_id=121

https://www.seriouslyfish.com/species/synodontis-euptera/

https://www.fishbase.se/summary/Synodontis-eupterus.html

http://www.scotcat.com/mochokidae/s_eupterus.htm

https://www.iucnredlist.org/species/182536/134962704

Fotók:

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2011-11-05

Frissítve:

2021-01-28 02:01

Katalógus ID:

No. 4134


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Bölcsőszájú halak (115) | Amerikai fajok (57) | Afrikai fajok (58) | Labirintkopoltyús halak (39) | Harcsafélék (134) | Csíkfélék (36) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (37) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (41) | Brakkvízi halak (15) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Harcsafélék kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük