Synodontis grandiops – Nagyszemű kakukkharcsa

Egészen 2006-ig a Synodontis multipunctatus egy variánsának hitték, mígnem bebizonyosodott önálló faji rangja. Mindenesetre a természetben ritkább valamivel rokonánál. Papírformán akváriumokban sem számít túl gyakorinak – legalábbis amikor pontosan nevén nevezik. Mivel megkülönböztetésük nagyon nehéz, bizonyára sokkal több Synodontis grandiops úszkál a világ akvaristáinak medencéiben, mint amiről pontosan tudnak. Bár erről nincsenek mindmáig pontos információk és tanulmányok, feltételeznünk kell, hogy a hibridizáció veszélye is fennáll.

Nevéhez és rokonához hűen ez a faj is rendszeresen él a költésparazita magatartásformával. Viszonylag kevés célzott megfigyelés történt a természetben (és akváriumokban sem túl sok), de feltételezhető, hogy e fajnál sem obligát fészekparazitizmusról van szó, hanem fakultatívan képes ezt a szaporodási módot választani és emellett az ikrák szabadon szórása is jelen lehet. Mindenesetre a kakukk-szerű szaporodást már sikerült akváriumban is hitelt érdemlően bizonyítani. Ezek a harcsák – akárcsak elhíresült rokonaik – nagyon jó érzékkel képesek észrevenni a sügérek ívását (nemcsak látják, hanem kémiai érzékelés útján is képesek ezt meghatározni). Némi kergetőzés után a nőstény, majd őt követve a hím odalopódzik az ívós sügérpárhoz és belecsempészi ikráit a sügérikrák közé. A kifejlett állatok nem fogyasztják a sügérek ikráit, hiszen már-már brutális módon ezek jelentik a harcsaivadékok első táplálékát. A gyanútlan nőstény sügér a szájába gyűjti az ikrákat, azonban a harcsák hamarabb (kb. 3 nap) kelnek ki, és néhány nap múltán már táplálkozni is kezdenek. A harcsaivadékok első eleségei a sügérikrák, illetve az időközben kikelő sügérlárvák lesznek, a nőstény sügér szájában. Végül mindez azt eredményezi, hogy a sügérmama csak kisharcsákat fog kiköpni, sőt, még óvja is őket és veszély esetén visszagyűjti valamennyiüket a menedéket adó szájába.

Akváriumi tenyésztésük során ezt a folyamatot kell reprodukálnunk. Ha jól tartjuk harcsáinkat, csoportban élhetnek, és bőséges eleséget kapnak, akkor várható, hogy ivarérésük bekövetkezzék. A nemeket megkülönböztetni azonban nagyon nehéz, a nőstények valamivel kerekebbek és testesebbek. Célszerű Malawi- vagy Viktória-tavi sügérfajt választani gazdának, mivel számos Tanganyika-tavi sügér már evolúciósan kifejlesztett elkerülő magatartást a gazdává válás ellenszeréül. Kiváló nevelőszülők lehetnek például a Haplochromis-fajok, de időközönként engedjük meg számukra, hogy „harcsamentesen” szaporodhassanak – például váltogassuk a sügérpárokat harcsacsapatunk mellett. Több járható út is van a kisharcsák nevelésére. Egyrészt, a természetre bízva hagyhatjuk, hogy a sügérikrákon- és lárvákon nevelkedjenek, bent hagyva őket a gazdasügérrel. De el is vehetjük az ikrákat a sügértől (kiköptetve őket), és mesterségesen keltethetjük halainkat. Ekkor célszerű különválogatni a sügérikrákat. A mesterségesen nevelt kakukkharcsa-ivadékok körében megjelenhet a kannibalizmus is. Az első hetekben a vízminőség-változásra érzékenyek, ezért rendszeres részleges vízcserét kell biztosítanunk számukra, nagyon hasonló vízkémiájú cserevízzel. Indítóeleségnek a frissen kelt artémia tökéletes. Ha megfelelő a vízminőség és bőséges az etetés, a kishalak jó tempóban, gyorsan nevelhetőek.

Tartása szinte minden vonatkozásában megegyezik a Synodontis multipunctatuséval. Egy lényeges különbség azonban, hogy a nagyszemű kakukkharcsák akváriumokban ritkán nőnek 10-12 cm-nél nagyobbra, s a természetben is 15 cm-ben megáll fejlődésük, szemben az akár 30 cm-t is megközelíteni képes kakukkharcsával. Kisebb méretük miatt még inkább alkalmasabb akváriumi halak (és éppen ezért is lehetnek gyakoribbak, téves név alatt az akvarisztikában). Legalább 200-250 liter körüli medence azért így is álljon rendelkezésükre, ennek méretükön és ideális életterükön kívül több más oka is van. Egyrészt, rendszerint sügéres akváriumba kerülnek, mely fajoknál közismert, hogy tágas teret kívánnak. Másrészt, a nagyszemű kakukkharcsákat is minimum 4-5 fős csoportokban illik gondozni (persze többet nyugodtan tarthatunk), hiszen egymás társaságát kereső, csoportos életmódú halakról van szó. A vadonban is gyakran verődnek csapatokba, egyedül félősek, bújósak lesznek.

Ideális társhalak szinte bármely sügéres akváriumba, leszámítva a legapróbb (tápláléknak nézhetik őket) és a legnagyobb ragadozó sügéreket. Mindenesetre náluk jóval nagyobb sügérekkel is megférnek. Ha nem biotópban gondolkozunk, nem kell ragaszkodnunk a Tanganyika-tó életközösségéhez, választhatunk melléjük Malawi- vagy Viktória-tavi sügéreket is, sőt, keményvizes halakkal társas akváriumba is kerülhet. Alapvetően nem kényesek, de pár dologra oda kell figyelnünk. Vizük okvetlenül kissé lúgos kémhatású (7,5-8,5 pH), de minimum semleges legyen, míg a vízkeménység 15 nk fölötti (ami a legtöbb magyarországi csapvíznek megfelel). Lágy vagy savas vízben nem tarthatóak. Akváriumukat hozzávetőlegesen 25 °C-ra fűtsük. Amiről mindenképpen gondoskodnunk kell, az a megfelelő szűrés: tiszta, átlátszó és bomlástermékektől mentes vizet igényelnek. Nem viselik jól a magas nitrát szintet, de egyébként a klórra, rézre is érzékenyek. Ne feledkezzünk a kéthetenkénti részleges vízcserékről.

Az akvárium talaja gyanánt finom homokot használjunk, mellyel előrelátóan védjük érzékeny bajuszszálait, amiket az élesebb szemcsék megsebeznének. Emellett kiélheti talajtúró szenvedélyét is – jó szolgálatot tesz azzal, hogy a tápmaradékokat is összeszedi. Persze a harcsák sem csak maradék-takarítók, teljes értékű étrendet igényelnek. Ez állhat alaptáplálékként harcsatablettákból, lesüllyedő granulátumokból és pelletekből, de rendszeresen kapjanak kiegészítésként tubifexet, grindált, szúnyoglárvákat, artémiát, mixeket. A természetben főleg csigákkal és rovarlárvákkal táplálkoznak, illetve a szerves bevonatból is kaparnak valamennyit. Növényi kiegészítés céljára tökéletes, ha néha megkínáljuk őket spirulinatartalmú eledelekkel. Fontos, hogy a medencét számos búvóhellyel lássuk el (sziklákkal, kövekkel, görgeteg kavicsokkal, lyukacsos mészkővel), minden állat kedvére választhasson. Fát csak akkor tegyünk az akváriumba, ha nem ereszt már csersavat. Bár jobbára szürkületi halakról van szó, nappal is viszonylag rendszeresen megmutatkoznak.