TUDOMÁNYOS NÉV
- Synodontis ilebrevis
CSALÁD
- Mochokidae
MÉRET
- 13-14 cm
°C
- 23-27 °C
°pH
- 7,5-8,5 pH
°Nk
- 15-30 Nk
HELYIGÉNY
- 200 liter
VISELKEDÉS
- társas, csoportos
TÁPLÁLÉK
- ragadozó
HOL TARTÓZKODIK?
- alsó szint
ÉLETTARTAM (év)
- 10 év
TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS- felméretlen
Külalak és jellegzetességek leírása
Nyúlánk, lapos hátú faj, mely 13-15 cm közötti testnagyságot érhet el. Teste hengeres, már-már torpedószerű, háta egyenes. Ez fontos különbség sok rokonához képest, melyekre a magasodó hátfelépítés jellemző. Zsírúszója alacsony, de hosszan elnyúló, összességében véve nem túl feltűnő. Három pár bajuszszála van, melyek a tanganyikai formakörnek megfelelően hófehér színűek. A harmadik pár viseli a névadó, harántirányba álló kis kinövéseket. A mellúszó első sugarai erős tövisekké módosultak.
Alapszíne sárgásbarna, idősödve sötétedő. Ezen sötétbarna – sötétszürke foltok figyelhetőek meg. Foltjai nem túl nagyok, jellemzően szabályosan lekerekítettek és aránylag sűrűn állnak. A fejen még kisebb és több folt figyelhető meg. A zsírúszó a test színezetét mutatja, többi úszója nagyrészt fekete, melyeket fehér szegély keretez. Ez alól kivétel a hátúszó, melynek első sugara fekete színű. A fehér szegélyek idősödve halványodnak, egyre kevésbé lesznek kontrasztosak, inkább szürkés – áttetsző lesz a széli rész.
Rendkívül hasonlít Poll tollasbajszú harcsájára (Synodontis polli), nagyon nehéz a két faj megkülönböztetése, még kifejlett kori méretük is nagyjából azonos. Nem véletlen, hogy sokáig egy fajnak hitték őket. A legfőbb különbség, hogy a Synodontis polli foltjai valamivel nagyobbak, kicsivel ritkábban állnak és kevésbé szabályosak, nagyobb arányban fordulnak elő szabálytalan alakú foltok is. Mindenesetre a legbiztosabb támpont halaink pontos származási helyének ismerete.
Alkatilag leginkább a ’petricola-típusra’ emlékeztet, de a Synodontis petricola és S. lucipinnis egy csapásra megkülönböztethető arról, hogy hátúszójuk külső sugara hófehér. A Synodontis multipunctatus és S. grandiops ritkábban foltozott, kontrasztosabb, farkúszójukon vékony a fekete csík és tipikusan magasabb hátfelépítésűek. Hasonló fajok még a Synodontis irsacae és S. tanganyicae, de ők is magasodó hátúak, jól látható alkati eltéréseik vannak, és emellett a S. irsacae feje még nyúlánkabb is.
Tartása és tenyésztése
A dél-tanganyikai tollasbajszú harcsa nevéhez hűen kizárólag a Tanganyika-tó déli területein, eléggé szűk élőhelyen fordul elő. Nem véletlen, hogy akváriumokban meglehetősen ritkán tartják, és célzott exportjára sem kerül sor túl sűrűn. Egészen 2006-ig úgy vélték, hogy a Synodontis polli helyi variánsáról van csupán szó. Tartása egyébként megegyezik a többi tanganyikai rokonáéval.
Akváriumának aljára apró szemcseméretű, finom homokot töltsünk, megelőzendő szájuknak, bajuszszálaiknak sérülését, amit a durva kavics okozhat. Lássuk el medencéjüket kövekkel és sziklákkal gazdagon, az egyik sarokba egész görgetegzónát is kialakíthatunk. A kőbarlangok és üreges sziklák is remek rejtekhelyeket nyújtanak. Növényeket nem igényel, azt kedvünkre és a társhalakra optimalizálva alakítsuk ki. Az ágakat és uszadékokat kerüljük, kivéve, ha rég óta akváriumban vannak, és már nem savanyítják a vizet. A medence mérete minimum 200 liter legyen, de lehetőleg még nagyobb.
A harcsákat kisebb csoportban, 3-5 példányban vásároljuk meg. Magányosan félősek, bújósak lesznek. Társhalaknak kiválóak a Tanganyika-tavi sügérfélék, de a Malawi- vagy a Viktória-tóból származó bölcsőszájúak is kerülhetnek mellé, sőt a kemény és lúgos vizet kedvelő egyéb halak is (bizonyos folyami sügérek, elevenszülők, stb.). Arra ügyeljünk, hogy a túl apró termetű halakat megeheti, egyébként békés. Főleg állati eredetű táplálékot fogyaszt, a természetben puhatestűek, rákok, rovarlárvák és férgek teszik ki étrendjének döntő részét. Ezt akváriumban is leutánozhatjuk kagylóhús, garnélák, tubifex, artémia, vörös szúnyoglárva vagy televényféreg adásával. Száraz harcsatápokat, tablettákat és granulátumokat is elfogad. Növényi kiegészítésre csak ritkán és kismértékben van szüksége, mivel javarészt ragadozó. E célra egy-egy spirulinás tablettát dobhatunk a medencébe alkalmasint.
Vizük legyen jól szűrt és tiszta, a magas nitrátszintet, a vizet terhelő bomlástermékeket nem kedveli. A kémhatás mindenképpen legyen legalább semleges, de leginkább lúgos tartományban, 7-esnél alacsonyabb pH-n nem tarthatóak. Lágy vízbe ugyancsak ne helyezzük őket, legalább 15-18-as német keménységre van szükség. 24-26 °C teljesen ideális nekik. Alkalmazzunk tompább megvilágítást, szívesebben mozognak szürkületben. Ne feledkezzünk meg a rendszeres, részleges vízcserékről sem!
Akváriumi tenyésztésük nem jellemző, eddig nem érkezett beszámoló e faj célzott szaporításáról. Az a kevés példány, ami forgalomba kerül, jellemzően vadbefogott. Mindenesetre szaporításuk hasonló lehet a többi, szabadon ívó tanganyikai fajhoz. A dél-tanganyikai tollasbajszú harcsa esetében nem ismert, hogy megjelenne a fészekparazitizmus. Az ivarok megkülönböztetése nem mindig egyszerű, a nőstények nagyobbak és teltebbek.
Elterjedési területe - térkép (map)
Kelet-Afrika, Tanganyika-tó. Kizárólag a tó déli területein, a Zambiához tartozó Cape Chaitikánál fordul elő.
Egyéb elnevezések
syn: –
Eng: –
Egyéb köznevei: –
Képek
Biotóp jellemzők - kereső
Videó
Adatok
Felhasznált irodalom, források:
- Dr Lothar Seegers: Die Welse Afrikas – Ein Handbuch für Bestimmung und Pflege
- https://www.fishbase.se/summary/Synodontis-ilebrevis.html
- https://www.scotcat.com/mochokidae/s_ilebrevis.htm
- https://www.planetcatfish.com/common/species.php?species_id=2898
- https://www.tfhmagazine.com/articles/freshwater/lake-tanganyikan-synodontisthe-revision
- https://www.practicalfishkeeping.co.uk/fishkeeping-news/three-synodontis-described-in-revision/
Fotók:
A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.
Katalógusba került:
2021-02-06
Frissítve:
2021-04-25 04:04
Katalógus ID:
No. 10585
Oldal linkje: