| Megtekintve: 1 558

Synodontis irsacae – Kalundu tollasbajszú harcsa

TUDOMÁNYOS NÉV

Synodontis irsacae

CSALÁD

Mochokidae

MÉRET

16-19 cm

°C

23-26 °C

°pH

7,5-8,5 pH

°Nk

15-30 Nk

HELYIGÉNY

300 liter

VISELKEDÉS

békés

TÁPLÁLÉK

mindenevő

HOL TARTÓZKODIK?

alsó szint

ÉLETTARTAM (év)

10 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

felméretlen

Külalak és jellegzetességek leírása

A faj nagyjából a szokásos tollasbajszú harcsa vonásokat mutatja: viszonylag magas hát, közepesen megnyúlt faroktő és a szájat szegélyező 3 pár bajuszszál, melyekből a harmadik, belső pár viseli a felületnövelő kinövéseket. Zsírúszója nem túl magas, cserébe hosszan elnyújtott. A kopoltyúfedőtől hátramutató tövisnyúlvány rendszeresen besötétedik. Nagyon fontos alaktani bélyeg a megnyúlt arcorr, mintha egy mini ormányként lógna előre a megnagyobbodott orr. Ennek táplálkozásbeli szerepe van, más tanganyikai fajokhoz képest több algát és szerves bevonatot fogyaszt.

Színezete jól tükrözi a tanganyikai harcsák alapvonásait. Klasszikus halvány sárgásbarnás, néhol krémszínű vagy aranyló alapszínezeten sötétbarna, akár feketébe hajló foltozottságot mutat. Idős korára színe besötétül, egészen barnás lesz és a kontrasztból is sokat veszít. Amíg viszont szépen díszelegnek foltjai, azt állapíthatjuk meg, hogy viszonylag sűrűn pöttyözött. A foltok nem túl nagyok, de nem is aprók, méretük és sűrűségük a testen és a fejen hasonló. Nem annyira szabályos alakúak az egyes foltok, a zsírúszó viszont teljes egészében a test színét mutatja. A többi úszó kapcsán nincs ez így, az úszók jelentős területét ugyanis a fekete-sötétbarna szín tölti ki, a hátúszó kivételével minden más úszó nagyon szépen keretezett hófehér szegéllyel. A hátúszó első tüskéje azonban fekete, így ott csak külső szegélyt látunk. Az idősebb halakon az élénk fehér szegélyszín csökken, és inkább szürkéssé válik.

A megszólalásig hasonlít az óriás kakukkharcsára (Synodontis tanganyicae), de mint neve is mutatja, mérete remek támpontot ad. Míg fajunk a 20 cm-t sem éri el általában, addig nagytestű rokona az 55 cm-t is meghaladhatja. Hozzá képest kisebb és rövidebb tövisnyúlvánnyal bír a Synodontis irsacae, valamint megnyúltabb orrformája is segíti az azonosítását, ami mindenesetre komoly kihívás tud lenni.

További hasonló fajok is szép számmal akadnak a Tanganyika-tóban. A Synodontis multipunctatustól és S. grandiopstól az alapján tudjuk megkülönböztetni, hogy e két faj ritkábban foltozott, általában csak csekély mértékben sötétedik színük és farkúszójuk két villáján csíkszerű a fekete szín. A Synodontis petricola és S. lucipinnis fajok kistermetűek, hátúszójuk első sugara hófehér. A S. polli és S. illebrevis fajok alkatilag inkább a petricola-típusra emlékeztetnek, hengeres testű, lapos és egyenes hátú, megnyúlt faroktövűek. Persze fajunk előreugró orra jó támpont a megkülönböztetéséhez bármely fajhoz képest.

Tartása és tenyésztése

A fajt a Tanganyika-tó északi területén találták meg, Kalundu közelében, erre utal magyar neve is. Ettől függetlenül kiderült, hogy a tóban viszonylag sokfelé előfordul, nem csak az északi területeken. Olyan élőhelyeket keres magának, ahol homokos-iszapos területek is vannak a kövek görgetegzónái között. 40 méteres mélységnél mélyebben nem találkoztak még vele. Akváriumban is igyekezzünk hasonló berendezést létrehozni: aljzatnak finom homokot használjunk (ami előnyös olyan szempontból is, hogy nem engedi sérülni halaink érzékeny bajuszszálait). Mind dekorációs célból, mind búvóhely gyanánt érdemes sok sziklát, követ, esetleg különböző műanyag-, agyagbujkálókat behelyeznünk – mindig többet, mint ahány állatot tartunk. Keményvizes hal lévén, mészkövet is bátran használhatunk, uszadékfát azonban csak akkor, ha nem ereszt már savakat. Pár tő Anubiast is elhelyezhetünk, de növénymentes akváriumban is jól érzik magukat.

Nem tarthatjuk őket sem lágy, sem savas kémhatású vízben. A Tanganyika-tó vize kemény és kissé lúgos, 7,5-8,5-es pH, s hozzá 15-30 közötti nk felel meg igényeiknek. Egyébként a legtöbb vezetékes ivóvíz idehaza megfelel tartásához vagy csak kevés utókezelést igényel. Arra viszont ügyeljünk, hogy a vízcserék során pihentessük a vizet vagy kezeljük vízelőkészítővel, a klórra (és egyébként a réz- vagy formalintartalmú gyógyszerekre is) ugyanis érzékenyek, hiszen pikkelyeik sincsenek. A magas nitrátszintet, megemelkedett bomlástermék-tartalmat nem kedvelik, éppen ezért erős szűréssel kell rendelkeznünk, hogy tiszta vizet állíthassunk elő nekik. Kerüljük a túl intenzív megvilágítást, jobban szeretik a homályosabb, félárnyékos közeget.

Akváriumokban rendszerint 15-16 cm körül megáll növekedésük. Természetes szociális magatartásáról még kevesebb információnk van, mint ismertebb rokonairól, de feltételezhetően szívesen tartózkodik csoportokban, legalább 3-4, vagy akár 5 állatot szerezzünk be, ha módunkban áll. Kiváló társhalai az afrikai sügéreknek, sőt, a táplálékmaradékok összeszedésével jó szolgálatot is tesznek. A legapróbb fajokat esetleg tápláléknak nézve elragadhatják, máskülönben problémamentes társításuk, békések. Természetesen Malawi- vagy Viktória-tavi fajok mellé is kerülhet, sőt, egyes szivárványhalaknak is lehet jó társhala, ha hasonlóak igényeik. Viszonylag ritkaságszámba megy az európai akvarisztikában.

A legtöbb tanganyikai tollasbajszú harcsafaj leginkább ragadozó életmódot folytat és kevés növényi táplálékot vesz magához. Ettől kicsit eltér fajunk, aki teljes egészében mindenevő életmóddal jellemezhető. Természetesen az ő étrendjének is jelentős részét teszik ki a puhatestűek, rovarlárvák, rákok és kagylósrákok, valamint a különböző férgek, de emellett számottevőbb mennyiségben fogyaszt növényi tápanyagokat, algákat, szerves vagy élőbevonatot is. Megnyúlt orra és emiatt kissé módosuló szájszerkezete lehetővé teszi, hogy sikeresen kaparja le eleségét a kövekről. Néha szivacsokkal és halikrával is kiegészíti menüjét. Akváriumokban elfogadja a teljes értékű harcsatablettákat és talajra süllyedő műeleségeket, de igyekezzünk gazdagítani étrendjét, ne tartsuk őket silány szárazeledelen. Kaphatnak kisebb gilisztákat, televényférget, tubifexet, artémiát, kagylóhúst és egyéb fagyasztott mixeket, ami mellé kínáljuk meg őket spirulinás tablettákkal és néha forrázott zöldséggel is (uborka, cukkíni, zöldborsó).

Szaporodásuk minden részlete még nem teljesen tisztázott, például nem tudjuk, hogy alkalomadtán megjelenik-e náluk a fakultatív költésparazitizmus, egyelőre ezt nem sikerült bizonyítani. Az ellenben biztos, hogy rendszeresen szabadon ívó fajról van szó, mely előszeretettel szórja ikráik kövek (akváriumokban akár cserepek, egyéb tereptárgyak) közé. Mivel eléggé ritka akváriumi halról van szó, rendszeres tenyésztéséről nem beszélhetünk, a kereskedelembe jutó példányok javarészt vadonfogottak. Azonban néhányszor sikerült már szaporodásra bírni őket. Ennek előfeltétele, hogy halainkat tágas akváriumban, csoportosan tartsuk és jó minőségű, gazdag étrendet kínáljunk fel nekik. A nőstények nagyobbak és teltebbek a hímeknél. Bevált technika (ami a videón is megfigyelhető), hogy berendezünk számukra egy barlangokkal és cserepekkel dúsan telerakott dobozt, akváriumot a nagy tartómedencén belül, melyben végbemehet az ívás. Természetesen az is jó módszer, ha egy szaporító akváriumba helyezzük ki őket, amiben néhány barlangot vagy egy nagyobb kőrakást elhelyezünk. Az első módszer viszont azért praktikus, mert szépen össze tudjuk gyűjteni ikráikat. Termékeny halak, akár több száz ikrát is nyerhetünk, főleg, ha csoportosan ívatjuk őket. Az ikrák 1-2 napon belül kikelnek, és még pár nap kell a szikzacskó felszívódásához. Ezt követően megkezdhetjük etetésüket frissen kelt sórákkal, poreledelekkel. Ahogy fejlődnek, egyre nagyobb eleségre térhetünk (pl.: vágott tubifexre), de a kiváló vízminőségre ügyeljünk, amire eleinte kissé érzékenyek, ne hagyjuk a tápmaradékot berohadni. Ennek céljából néhány csigát betehetünk a nevelőmedencébe, és rendszeresen cseréljük vizük egy részét.

1962-ben úgy gondolták, hogy a Synodontis irsacae nem más, mint a Synodontis dhonti fiatal példánya. A S. dhonti ugyanis egyetlen kifejlett állat holotípusa alapján ismert, szinte egyöntetűen barna halak, viszont ha a színezetet nem is figyeljük, az is megkülönbözteti e két fajt, hogy a S. irsacae esetében hiányzik a mellúszó töve és a kopoltyúfedő melletti tövisnyúlvány között az a jellegzetes pórus, melye egyes fajokon észlelhető, másokon nem. Az évek során aztán kiderült, hogy a feltevés nem volt helyes, a S. irsacae például színezetét sem változtatja meg ilyen radikálisan (tény, hogy idősödve beszürkül, de nem téveszthető össze a S. dhonti küllemével). Végül 2006-ban kapta vissza önálló faji rangját.

Tudományos nevét egy afrikai kutatóintézet, az Institut pour la Recherche Scientifique en Afrique Centrale nevének kezdőbetűiből alkotott rövidítésből (IRSAC) kapta.

Elterjedési területe - térkép (map)

Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!
Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!

Kelet-Afrika, Tanganyika-tó. Típuspéldánya a tó északi területéről, Kalunduból származik.

Egyéb elnevezések

syn:

Eng:

Egyéb köznevei:

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Afrika
Kelet-Afrika
Tanganyika-tó
Biológiai jellemzők:
Testmérete: nagy (10-20 cm)
Viselkedése: békés
Aktivitása: közepesen aktív
Aktivitása: lassú mozgású
Táplálkozása: mindenevő
Ált. tartózkódási vízréteg: alsó szint
Élethossza: hosszú (6 évnél is több)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: közepes(20-25 °C)
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz színezete: átlátszó
Víz kémhatása: féllúgos (7,5-8 pH)
Víz kémhatása: lúgos (8pH <)
Víz Német keménységi foka: kemény (15-20 Nk°)
Víz Német keménységi foka: nagyon kemény (20-30 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: nagy (200 liternél is több)
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Kedvelt vízmozgás: állóvíz
Növényzetigény: gyéren beültetett
Növényzetigény: növénymentes akvárium

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

  • Dr Lothar Seegers: Die Welse Afrikas – Ein Handbuch für Bestimmung und Pflege
  • https://www.aqualog.de/blog/fiederbartwelse-synodontis-aus-dem-tanganjika-und-dem-malawisee/
  • https://www.fishbase.in/summary/Synodontis-irsacae
  • http://www.scotcat.com/mochokidae/s_irsacae.htm
  • https://www.planetcatfish.com/common/species.php?task=&species_id=1946

Fotók:

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2021-02-03

Frissítve:

2021-02-06 10:02

Katalógus ID:

No. 10560


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Bölcsőszájú halak (115) | Amerikai fajok (57) | Afrikai fajok (58) | Labirintkopoltyús halak (39) | Harcsafélék (134) | Csíkfélék (36) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (37) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (41) | Brakkvízi halak (15) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Harcsafélék kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük