Synodontis multimaculatus – Sokfoltos tollasbajszú harcsa

Rendkívül ritkán importált hal, melynek oka a viszonylag szűk elterjedési területe. Akváriumokba csak elvétve kerül, kevés információ áll róla rendelkezésre, optimális tartásáról is még keveset tudunk. Természetvédelmi státuszát sem tudták még meghatározni.

Az eredeti leírás 8,5 cm-es testhosszt közölt, ennél elképzelhető, hogy vannak nagyobb példányai is. Főleg éjszakai életmódot folytat, a nap nagy részét búvóhelyén tölti. Ha alkalmas környezetet szeretnénk nekik biztosítani, helyezzünk el akváriumukban gallyakat, gyökereket, vagy kőbarlangokat, melyek között búvóhelyre lel. A növényeket nem bántja, egy átlagos növényesítésű akváriumban jól érzi magát. Magányosan is tarthatjuk, ha több példányát gondozzuk, akkor legyen elegendő számú rejtekhely és tágas akvárium. Bár nem agresszív természetű, a legkisebb halakat elfogyaszthatja, ezért társítására legalkalmasabbak a közepes testű afrikai pontylazacok, meggyhasú sügérek, elefánthal-félék. Természetesen hasonló igényű, de eltérő kontinensről származó halak mellé is kerülhetnek.

Mivel esőerdei elterjedésű halak, ezért inkább a lágy vagy csak kissé keményebb, és enyhén savas kémhatású vizet kedvelik. Optimális számukra, ha 8-12 nk körüli keménységgel, 6,5-7-es pH-val próbálkozunk, hőmérséklet tekintetében 23-25 °C-t állítsunk be. Nyugodtan szórjunk faleveleket az akváriumba, melyek rejtekhelyeket adnak és segítenek a savanyú kémhatás megtartásában, s a vizet is sötétítik. Ha legyengült importpéldányokhoz jutunk, akkor nyugodt és jól beállított akváriumba helyezzük őket, ahol tápláló eleségekkel hozzuk őket kondícióba. E célra megfelel a szúnyoglárva, tubifex, artémia és grindál, valamint egy kevés kiegészítő növényi táplálék is. Mint rokonai, a száraz eledeleket is elfogadja, de célszerű lámpaoltás előtt etetnünk. Egyébként nem kényes halak.

Akváriumban nem tenyésztik, esetleg hormonkezeléssel lehetne ívásra bírni. Az ivarok megkülönböztetése nagyon nehéz.