Synodontis multipunctatus – Kakukkharcsa

Közkedvelt talajlakó az afrikai sügéresek körében, a legismertebb Synodontisok egyike. Nagyon hasonlít a Synodontis petricolára (hamis kakukkharcsa). Ez a faj is, mint a tanganyikai sügérek, keményvizes, nem is szabad lágyvízben tartani, tökéletesen jól érzi magát a legtöbb hazai vezetékes ivóvízben. Éjszaka, szürkületkor mozog leginkább, bár ha megbátorodik, napközben is gyakorta előjön, nem az a tipikus éjjeli halfaj. Csoportosan célszerű tartani, akár 4-5 egyedet is, de legalább 300 liter biztosítsunk nekik! A legtöbb sügérrel jól megfér, illetve még vegyes társításba is ajánlható, de apró halak azért ne kerüljenek mellé, mert felfalhatja őket. Etetésükben semmi különlegesség nincs, gond nélkül tarthatóak lesüllyedő harcsatablettákon, de szépen összeszedik a sügérgranulátumok maradékait is. Kiegészítésként szúnyoglárvát, tubifexet, grindált és hasonló eledeleket bátran adjunk nekik! Helyezzünk be köveket, melyekből barlangokat, kőrakásokat tudunk építeni. Ez nem csak sügéreink szempontjából fontos, hanem a harcsák is szeretnek elbújni. Növényeket is ültethetünk, nem bántják, azoknak inkább a sügérek jelentik a nagyobb problémát. A vizük legyen tiszta, bomlástermékektől mentes, de a külső szűrő már csak a medence mérete végett is elkél és fontos! A rendszeres vízcserék se maradjanak el lehetőleg…

Azon kevés Synodontisok egyike, melyek eredményesen tenyészthetőek akváriumi körülmények között. Méghozzá nevét is különleges szaporodási módjáról kapta.

A nemeket megkülönböztetni nagyon nehéz feladat, mindenképp célszerű csoportot beszerezni, ha tenyészteni is szeretnénk őket. A jól táplált halaknál már nem lesz nehéz elérni az ikrarakást. A hím kifigyeli, hogy mikor kezdenek el ívni a sügérek. Célszerű olyan sügérekkel társítani, melyek tereptárgyra ívnak. Amint a sügérek elkezdik az ívást, a harcsák, akár többszöri próbálkozással, de becsempészik saját petéiket a sügérikrák közé. Nehéz a dolguk, mivel a sügérek erősen védik területüket, pláne ikráikat. A harcsáink ettől függetlenül még a sügérikrákból is próbálnak minél többet megenni, így biztosítva saját kicsinyeik helyét. A mit sem sejtő sügéranya felszedi szájába az ikrákat, és megkezdi a szájinkubációt. A harcsák sokkal gyorsabban fejlődnek, mint a kis sügérek, 3 nap múlva már ki is kelnek. A kis harcsák legelső tápláléka a sügérikra. A sügérmama sajátjaként védi és gondozza a kisharcsákat, majd kiereszti őket. Azok ilyenkor szétszélednek, és elkezdenek táplálék után járni. Megtehetjük, hogy ívás után csak a nőstény sügért hagyjunk a medencében, majd később őt is kivesszük, ha kiúsztak a harcsák, de megtehetjük azt is, hogy a sügéranyát vesszük külön, de vigyázzunk, nehogy lenyelje a harcsákat. Ebben az esetben ha kiköpi őket, az kisebb gond, mesterségesen is fel lehet őket nevelni. Az elúszó harcsák szívesen fogyasztják a sórákot, de rendszeres vízcserét igényelnek.

Célszerű inkább Malawi vagy Viktória-tavi sügéreket alkalmazni béranyának, mivel a tanganyikai fajok már ismerik ezt a “harcsaszokást”, így nem mindig dőlnek be a trükknek.

Ebből már látszik, nevét szaporodási formájáról kapta, hisz úgy csempészi be ikráit a sügérpeték közé, mint a kakukk a tojását a vörösbegy vagy nádirigó fészkébe.

Mivel ivadékainak száma kevés, részint ezért is drága még a faj!