Synodontis nigrita – Fekete hátonúszóharcsa

A fekete hátonúszóharcsa többé-kevésbé rendszeresen beszerezhető, összességében véve a kevésbé ritka fajok közé tartozik, bár idehaza így is alkalomszerű felbukkanása a kereskedelemben. Ügyeljünk arra, hogy gyakran félreazonosítják, és más fajok neve alatt árulják (vagy éppen ezen a néven más fajt adnak el). A hozzá leginkább hasonló fajokat és megkülönböztetésüket lásd a külalak leírásánál. Az európai kereskedelemben gyakrabban fordul elő mostanában az arany színváltozata, mint a vad alak. Más Synodontisnak nem tenyésztik arany, illetve arany és barna variánsát, így ezen halak esetében biztosak lehetünk abban, hogy Synodontis nigritáról van szó. Egyébként magától akváriumokban nem szaporodik, hormoninjekciók segítségével lehet ikrázásra bírni. Sajnálatos módon Kelet-Európában több hibridjét is létrehozták már.

Tartása egyáltalán nem nehéz, nem igényel átlagon felüli vízminőséget. Természetesen egy erős szűrő nem árt, ha rendelkezésre áll, hiszen sokat piszkít. 24-25 °C-os vízben jól érzi magát, a kémhatás inkább semleges körüli legyen. Csapvízben is gondozhatjuk. Tűrőképessége már csak azon tényből is következik, hogy rendkívül széles elterjedésű, a természetben az egyik leggyakoribb tollasbajszú harcsafaj.  A világítás lehetőleg ne legyen erős, mivel főleg éjszakai életmódot folytató halról van szó. Árnyékoló növényekkel sokat tehetünk ez ügyben halaink jólétéért.

Mivel elég termetes lesz, 200 liter alatti akváriumba ne kerüljön, és még ez is csak a legalsó minimum érték. A medence aljára finom szemcsézettségű homokot, sódert töltsünk, mely nem károsítja a harcsák bajuszszálait turkálás közben.  Kövekből és ágakból, gyökerekből építsünk búvóhelyeket, melyekből legalább egy álljon rendelkezésre minden példánynak, de az a legjobb, ha több búvóhely közül tudnak választani. Növényeket is bátran ültethetünk medencéjébe, nem bántja azokat, esetleg a túl gyenge töveket túrhatja csak ki a kifejlett harcsa. Viszonylag kevés időt tölt a hátára fordulva, ritkán mutatja ezt a magatartásformát.

A békésebb hátonúszóharcsák közé tartozik, így több egyed is békésen megfér egymás mellett, de más fajokkal is társítható. Ahogy öregszik, kialakulhat viszont némi területvédelem, így kifejlett állatoknál mindenképpen fontos, hogy tágas férőhely és sok búvóhely álljon rendelkezésükre. Társas medencébe is kerülhet, de arra mindenképpen ügyeljünk, hogy mérete végett sajnos az apróbb halakat elfogyasztja. Közepesebb-nagyobb halakkal (gurámik, díszmárnák, nagyobb lazacok, vitorláshal, meggyhasú sügér) már gond nélküli együtt tartása, sőt, akár kelet-afrikai sügérek mellé is telepíthetjük. A talajlakó halak egyedszámát a búvóhelyek számától, akvárium méretétől tegyük függővé, de alapvetően velük szemben sem agresszív.

Harcsatápokkal etethető, a talajról szedi össze táplálékát, a maradékokat is elfogyasztja. Mindazonáltal ne tekintsük csupán takarítóhalnak, ő is teljes értékű étrendet kíván. Néha adjunk nekik zöld növényi eleséget is, például forrázott uborkát, cukkínit vagy borsót. Mindenevő halak, étrendjük nagyobb részét az állati táplálék tölti ki, de egészségük megőrzése érdekében célszerű egy kevés növényi kiegészítés is. Ezt alsó állkapcsukon elhelyezkedő fogaikkal rágcsálják meg. Állati eredetű kiegészítésre kiváló a vörös szúnyoglárva, artémia, televényféreg, kisebb földigiliszta, fagyasztott mixek, kagylóhús. A fiatal halak gyorsan nőnek, de figyeljünk oda, hogy ne etessük túl őket. Rendkívül mohó halak és képesek egyszerre is nagyon sok eledelt elfogyasztani. Az ivarérettséget kb. 2 éves korukra érik el, élettartamuk akár a 15 évet is elérheti. A természetben az esős évszak idején ívik.