Synodontis njassae – Malawi tollasbajszú harcsa

A faj különlegessége, hogy az egyetlen Synodontis-faj a Malawi-tóban (sőt, rajta kívül egyetlen más harcsaféle él csak ott, a Chiloglanis neumanni). Ez azért is nagyon érdekes, mert a Tanganyika-tóban kb. 10 Synodontis-faj fejlődött ki vele párhuzamosan. Az evolúcióbiológusok mindmáig keresik az okát, mi állhat e különbség hátterében.

Fajunk kiváló választás egy Malawi-tavi biotóp medencébe, remek társak az afrikai sügérek mellé. Mbuna és nem-mbuna sügérekkel is társíthatjuk, jóformán a Malawi-tó bármely sügére mellé kerülhet. Természetesen nem kell ragaszkodnunk csak a malawi fajokhoz, ha igényeiket összeegyeztetjük, másféle halak mellé is kerülhet (pl.: nagyobb termetű elevenszülők vagy akár tanganyikai sügérek). A legmeghatározóbb, hogy kemény vizet igénylő fajról van szó.

Közepesen társas faj, tarthatjuk kisebb csoportban is, ha bőséges tér és búvóhelyek rendelkezésre állnak, de szemben a tanganyikai rokonaival, melyek szívesen mozognak csoportban is, a malawi tollasbajszú harcsa akár egymagában is jól érzi magát. A természetben is ívási időszakban verődnek össze nagy csapatokban, egyébként gyakran magányosan is fellelhetőek. Békés természetűek, fajtársaival sem agresszív, de ha több példányt tartunk, az fontos, hogy minden állat számára álljon rendelkezésre saját búvóhely. A nagyon apró halakat tápláléknak nézheti és levadászhatja. Nem olyan szigorúan véve éjszakai hal, mint sok más tollasbajszú harcsa, nappal is viszonylag sokat mutatkozik.

Egy átlagos Malawi-tavi akvárium berendezése egyébként megfelelő számukra. Az aljzat legyen finom homok, sóder vagy apró szemű kvarckavics, a lényeg, hogy az éles szemcséket kerüljük, melyek felsérthetik halaink száját, bajuszszálait. A sügéres medencékben jól bevált mészkő-dekoráció teljesen megfelelő, válasszunk például üreges köveket, vagy építsünk belőle kőrakásokat, barlangokat. Anubiasokkal, fodros levelű vízikelyhekkel tovább díszíthetjük a medencét, de nem feltétlenül szükséges a növényi dekoráció. Kedveli az erősen szűrt, tiszta és átlátszó vizet, de egyébiránt nem számít kényes halnak. Az általános trópusi 24-26 °C-os hőmérséklet teljesen megfelel neki. Arra ügyeljünk, hogy kemény és alkalikus vízből származik, vagyis a kémhatás legalább semleges, inkább enyhén lúgos legyen (7-8 pH), és semmiképpen se tartsuk őket lágy vízben! A vízkeménység a 18-20 nk-t érje el, de akár 30 nk-s vízben is tarthatóak. Az oxigénszintre nem érzékenyek, a természetben mélyebb vizekben is előfordul (akár 230 m mélyen is), ahol az oldott oxigén koncentrációja már alacsonyabb.

Etetése sem szabad, hogy gondot jelentsen, hiszen a sügérek által meghagyott granulátumokat, pelleteket is szépen összeszedi, de mindenképpen kapjanak külön nekik szánt, lesüllyedő harcsatablettákat is. Műeleségek széles skáláját elfogadja, néha kapjon fagyasztott szúnyoglárvát, tubifexszet is, már ha sikerül belőle valamint lejuttatni a talajra sügérfélék mellett. Alkalmanként növényi táplálékot is igényel, e célra adhatunk nekik spirullinás táptablettákat vagy kevés forrázott zöldséget (pl.: uborka, borsó). Nagyon érdekes, hogy a vadonban főleg planktonfogyasztó, jórészt vízben lebegő állati és növényi táplálékot fogyaszt, illetve a biofilmből kapar le magának. Éjszaka szívesen táplálkozik vízközt is.

Rendszeres tenyésztése akváriumban még nem megoldott feladat, az amúgy is kevés beérkező példány vadon befogott, emiatt áruk is viszonylag magas, a faj viszonylag ritkaságszámba megy az európai akvarisztikában. A természetben október és december között, csoportosan ívnak. Termékeny halak, akár ezres ikraszámot is produkálhatnak.