TUDOMÁNYOS NÉV
- Synodontis ocellifer
CSALÁD
- Mochokidae
MÉRET
- 50 cm
°C
- 23-28 °C
°pH
- 6-8 pH
°Nk
- 5-20 Nk
HELYIGÉNY
- 300 liter
VISELKEDÉS
- békés, csoportos
TÁPLÁLÉK
- mindenevő
HOL TARTÓZKODIK?
- alsó szint
ÉLETTARTAM (év)
- 10-15 év
TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS- nem fenyegetett
Külalak és jellegzetességek leírása
Alkatilag a tollasbajszú harcsák alapszabását követi, közepesen magasodó háttal. Nagyon jellegzetes hatalmas zsírúszója, mely nem sokkal a hátúszó mögött kezdődik, magas, és egészen a farktőig elnyúlik. Ez egy remek megkülönböztető, faji bélyeg. Száját három pár bajuszszál szegélyezi, közülük a belső pár viseli a névadó, tollszerű keresztszálakat. Mellúszója tüskévé módosult. A kopoltyúfedő mögött hátranyúló tövisnyúlványa széles bázisú, háromszög alakú kihegyesedő véggel. Feje lekerekített. Kifejletten elérheti az 50 cm-es testhosszt is, akváriumokban azonban ritkán nő 20-22 cm-nél nagyobbra.
Színezete fiatalon egészen ezüstös, később szürkéssé válik, de vannak példányok, melyeken aranyos színezet is megjelenik. Testén nagy, szabályosan kerek, fekete foltok díszelegnek. Kevés foltja van, egymástól jól elszórva. A fej nem foltos! Ahogy a halak idősödnek, a fekete foltokból gyűrűk lesznek, mintegy a test színével megegyező kis foltocska jelenik meg a nagyobb foltokon belül. Magyar, német és tudományos nevét is erről kapta. Az úszókon kevés a minta, a nagyobb foltok ráterjednek a zsírúszóra, a farkúszó pedig gazdagon pöttyözött, sőt, sokszor a pöttyök csíkokká állnak össze. A többi úszón csak kevés, esetleges jelleggel megjelenő foltok vannak.
Más fajoktól jól megkülönböztethető, de ügyeljünk rá, hogy számos hibridet hoztak már létre belőle, melyek foltmintája eltérő (sűrűbben, kisebb foltokkal pettyezett, a fej is foltos, eltérő úszószínezet), alapszínük inkább sárgásbarna. Sajnos nagyon gyakran árulják Synodontis ocellifer név alatt a hibrid vagy félreazonosított példányokat.
Tartása és tenyésztése
Nálunk kissé alulértékelt tollasbajszú harcsafaj, holott kezdők számára is kiváló választás: békés, dekoratív és kifejezetten könnyen tartható halak. Ennek ellenére a hazai kereskedelemben viszonylag csak ritkán találkozni vele. Társas természetű halak, ezért érdemes belőlük legalább 4-5 példányt beszerezni. Az idős állatok némi területvédelmet ugyan mutatnak, de ez sok más fajhoz képest jóval gyengébb mértékű, összességében véve békés állatok.
Sikeres tartásuk alapfeltétele a tágas akvárium. Mivel akváriumokban is könnyen elérik a 20-22 cm-es testhosszt, célszerű legalább 300 literben elhelyezni őket, amit az egyedszámmal arányosan növeljünk meg. A medencét lássuk el bőségesen búvóhelyekkel: sziklák, kőrbarlangok, kerámia bujkálók, ágak és gyökerek mind kiváló szolgálatot tesznek. Ügyeljünk rá, hogy halaink ne tudjanak beszorulni a számukra előkészített búvóhelyekbe. Mindig több rejtekhely álljon rendelkezésre, mint ahány állat van, hogy veszekedés nélkül tudjanak kedvükre választani. Az aljzat legyen finom homok, ami megelőzi, hogy az éles szemcséken felsértsék bajuszszálaikat, mely könnyen elfertőződéshez vezethet. Előszeretettel pihennek nagyobb növények levelei alatt, e célra ültethetünk például Anubiasokat, de nem feltétel a növényes akvárium. A túl kicsi, finom hajtásokat kitúrhatják mozgolódásuk során. Ritkán fordul csak hátára.
Társítani jóformán bármilyen olyan hallal sikeresen tudjuk őket, melyet nem tudnak elfogyasztani. A túl apró pontylazacokat, kistestű díszmárnákat és fogaspontyokat kerüljük, de rengeteg más hal kerülhet mellé. Ha kellően nagy az akváriumunk, társas medencében is tarthatóak. Jól illeszkednek egy nyugat-afrikai folyami medencébe sügérek, közepes vagy nagyobb pontylazacok, elefánthalak mellé, de gurámik, termetesebb dániók, díszmárnák vagy akár különböző sügérek (akár nagytavi sügérek) is lehetnek társhalaik. Jobbára éjszaka aktívak, napközben idejük nagy részét szívesebben töltik búvóhelyükön. Túl erős megvilágítást ne használjunk. Kerüljük a réz-, formaldehid- vagy permanganát-tartalmú gyógyszereket és ügyeljünk a víz klórozottságára is, hiszen pikkelytelen testük ezekre az anyagokra nagyon érzékenyen reagál. Betegségekre nem hajlamos, mégis ha muszáj gyógykezelni, kisebb dózisban kapja csak eleinte a megfelelő szert.
A vízminőséggel szemben nem kényes, éppen ezért kezdők számára is ajánlható. Az egyik legellenállóbb hátonúszóharcsa. Gyakorlatilag a legtöbb hazai csapvízben különösebb módosítás nélkül tudjuk tartani őket. Jól érzi magát lágyabb, de középkemény vízben is, ami a kissé savastól az enyhén lúgos kémhatásig terjedhet. A hőmérséklet kérdésében sem kényeskedik, egy hűvösebb trópusi hőmérséklet (kb. 23 °C) ugyanúgy megfelel neki, mint egy jól fűtött 27 °C-os víz. A nyári hőségek sem szokták megviselni. Ettől függetlenül az erős szűrésen és a rendszeres vízcseréken ne spóroljunk, mert a felszaporodó károsanyag-tartalmat, mint szinte minden rokona, ő sem kedveli.
Igazi mindenevő halak, gyakorlatilag bármilyen akváriumi haleleséget elfogadnak. Táplálhatjuk őket főeleségként harcsáknak készült tablettákkal, talajra süllyedő granulátumokkal és pelletekkel egyaránt, de megeszik a más halak által meghagyott tápdarabokat is. Persze ne tekintsük őket kizárólag takarítószemélyzetnek, igénylik a teljes értékű étrendet. Éppen ezért alkalmasint egészítsük ki menüjüket szúnyoglárvával, tubifexel, artémiával, mysisszel, garnélával, televényféreggel, a nagyobb példányok pedig földigilisztát, kagylót, apró halakat is kaphatnak. Fontos, hogy néhanapján növényi tápanyagokhoz is hozzájussanak. E célra kiválóan megfelel a forrázott uborka- vagy cukkíniszelet, zöldborsó, de kaphat spirulinás táptablettát is. A vízinövényeket nem bántja.
Akváriumokban nem tenyészthető, legalábbis természetes úton. Hormoninjekciókkal viszont nagyobb mennyiségben is tudják mesterséges szaporítani Kelet-Európában és a Távol-Keleten, éppen ezért egyre inkább mérséklődik az ára. Valamiért Magyarországon nem vált gyakorivá, ismertté. Sajnálatos módon sokféle hibridet alkottak már meg e faj felhasználásával (melyek külleméről a hal külső bemutatásánál már szóltunk), és gyakran e hibrideket is Synodontis ocelliferként árulják. Éppen ezért legyünk körültekintőek a vásárláskor és igyekezzünk tiszta vérű halakat beszerezni.
Elterjedési területe - térkép (map)
Nyugat-Afrika: Benin, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Guinea, Nigéria, Gambia, Kamerun, Niger, Ghána, Szenegál, Togo. Elterjedésének északnyugati határa a Szenegál folyó, melyben még előfordul, innen egészen a Csád-tóig megtalálható. Többek között őshonos a Gambia, Volta, Niger és Benue folyókban is.
Egyéb elnevezések
syn: –.
Eng: Ocellated Synodontis, Ocellifer Catfish, Spotted Catfish.
Egyéb köznevei: Augenflecken-Fiederbartwels, Amume-duduimadue, Rengasripsimonni, Kpor, Kurungu, Kurungun kura, Okpo, Ik-poki, Fono, Kuilkeka, Egungigi, Gangue-Kala, Okokoniko.
Képek
Biotóp jellemzők - kereső
Videó
Adatok
Felhasznált irodalom, források:
- Dr Lothar Seegers: Die Welse Afrikas – Ein Handbuch für Bestimmung und Pflege
- https://www.seriouslyfish.com/species/synodontis-ocellifer/
- https://www.planetcatfish.com/common/species.php?species_id=551
- https://www.fishbase.se/summary/Synodontis-ocellifer.html
- https://animal-world.com/encyclo/fresh/catfish/ocellifer.php
- https://www.scotcat.com/factsheets/synodontis_ocellifer.htm
- https://www.aquariumglaser.de/en/fish-archives/synodontis_ocellifer_en/
- https://www.iucnredlist.org/species/181597/134965071
Fotók:
A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.
Katalógusba került:
2012-08-31
Frissítve:
2021-02-08 07:02
Katalógus ID:
No. 4438
Oldal linkje: