Synodontis ornatipinnis – Zebrasávos tollasbajszú harcsa

Szépsége miatt a keresett és közkedvelt tollasbajszú harcsák körébe tartozik. Népszerűségéhez könnyű tartástechnológiája is hozzájárul, ugyanis egy alapvetően problémamentesen, akár még társas akváriumban is tartható fajról van szó. Akváriumokban 20-23 cm-nél ritkán nő meg nagyobbra, de természetesen így is tágas medencét kíván, legalább 300 literben gondolkozzunk. Tarthatjuk a fajt egyedül vagy néhány példányt számláló kisebb csoportokban is. Nem kifejezetten csapatos hal egyébként, a kifejlettek is inkább magányosak, de nem is túl agresszívek egymás között. Persze kisebb összetűzésekre, hierarchia-harcokra számíthatunk, csupán két példányt épp ezrét ne is tartsuk (nehogy az egyik túlságosan domináns legyen a másikkal szemben), de egy vagy három, illetve több hal kerülhet egymás mellé. Idősödve ugyan mutatnak némi territorialitást, de alapvetően kijönnek fajtársakkal és más harcsákkal is. Ennek egyik kulcsa, hogy elegendő búvóhely álljon rendelkezésükre.

Akváriumukat gazdagon rendezzük be kövekkel, sziklákkal, építsünk nekik barlangokat és egyéb bujkálókat. Bár kevésbé természetes hatásúak, az agyagcserepek, kerámia eszközök, PVC-csövek is jó szolgálatot tehetnek. Ellenben rendkívül természethű hatást alakíthatunk ki uszadékokkal, szőlőtőkével, gyökerekkel vagy pár red moor ággal. Mivel folyami halakról van szó, ha kicsit savanyítják, barnítják a vizet az ágak, az sem jelent problémát halainknak. Lényeges, hogy mindig több búvóhely legyen, mint ahány harcsa (beleértendő más, hasonló igényű fajokat is), hogy állataink kedvükre válogathassanak. Aljzat gyanánt apró szemű, finom homokot terítsünk a medencébe, mely nem sérti fel halaink száját és bajuszszálait turkálás közben. Ezek sérülése gyorsan el tud fertőződni, ami szélsőséges esetben végzetes is lehet. Kerüljük az éles tereptárgyakat, óvjuk halainkat attól, hogy megégessék magukat a fűtőszállal – nincsenek ugyanis pikkelyeik, így a sérülések csúnya hegesedéssel járhatnak érzékeny bőrükön. Pont a pikkelyhiány játszik közre abban is, hogy a maró hatású klórra, illetve a réz- vagy formaldehid-tartalmú gyógyszerekre érzékenyen reagálnak. Mindig használjunk vízelőkészítő szert.

Kedvelik a bomlástermékektől, nitráttól mentes vizet, a nitritre főleg érzékenyek. Ekkora akváriumnál viszont mindenképpen csak az erős külső szűrés jöhet szóba. A vízminőség megtartását a rendszeres, részleges vízcserékkel is elősegíthetjük. Közepes áramlás mellett jól érzik magukat, de csendesebb akváriumban is tarthatjuk őket. Bátran ültessünk Anubiasokat és más robosztus vízinövényeket is, legfeljebb turkáló tevékenységével tehet kárt a gyengébb tövekben. Nagyon szívesen tölti idejét nagyobb levelek árnyékában. Medencéjét nem kell túlfűteni, 24-25 °C körül jól érzi magát, de tapasztalataim alapján a nyári melegeket is jól elviseli, ilyenkor legfeljebb kapcsoljunk erősebb levegőztetésre. A kémhatás és vízkeménység terén nincsenek különleges igényei, semleges körüli víz megfelelő (de a kissé savas és enyhén lúgos közeget is jól elviseli). A legjobb, ha kissé lágyabb vízben tudjuk őket tartani (6-14 nk környékén), de legfeljebb 18-20-as keménységig elmehetünk, így akár csapvízbe is kerülhetnek. Gondozása nem problémás, némi gyakorlattal már sikeresek lehetünk.

Jobbára szürkületben és éjszaka mozognak, nappal ritkábban látjuk őket. Mindenesetre, ha megszokják helyüket, bátrabbak. Ne legyen azért túl erős a megvilágítás, használjunk árnyékoló növényeket. Ha nincsenek nála jelentősen kisebb halak, társas medencébe is kerülhet, de a túl apró fajokat elfogyaszthatja. A legideálisabb azonban, ha egy nyugat- vagy közép-afrikai medencét rendezünk be nekik. Szemkápráztató akváriumokat hozhatunk létre, ha az alsó szintet benépesítjük zebrasávos tollasbajszú harcsákkal, míg az akvárium többi részébe például kongólazacokat, molnárlazacokat, Kongó-medencében őshonos kisebb-közepesebb sügéreket (pl.: meggyhasú sügér, Tamás-sügér), díszmárnákat telepítünk. Emeli társításunk fényét, ha 1-2 bozóthal, lepkehal vagy elefánthal is kerül a társaságba.

Táplálásuk könnyű, mohón táplálkoznak és szinte minden akváriumi eleséget elfogadnak. Szívesen megeszik a talajra süllyedő harcsatápokat, tablettákat és granulátumokat, összeszedegetik a többi hal által meghagyott tápmaradékokat. Viszont ha egészséges, szép halakat akarunk nevelni, akkor adjunk nekik néha élő vagy fagyasztott eleséget is, kedvelik a tubifexet, blackwormot, grindált, vörös szúnyoglárvát, artémiát, kisebb garnélákat. Egy kevés növényi kiegészítésre is szüksége van, hiszen mindenevő hal: forrázott uborkát, borsót, cukkínit vagy spirulinás tablettákat is kapjon esetenként.

Az ivarok méretükben különböznek leginkább (a nőstények nagyobbak, testesebbek), valamint az ivari szemölcsök vizsgálatával tudunk még különbséget tenni. Akváriumi tenyésztésük eddig megoldatlan, csak mesterségesen, hipofízishormon tartalmú injekciókkal sikerült kiváltani ívást. Ilyen módszerrel Kelet-Európában tenyésztik ugyan, de túl nagy mennyiségben nem kapható, a kereskedelemben való megjelenése inkább szórványos. A ritkább, de esetenként elérhető fajok közé tartozik, bár ára magasabb a gyakori és közönséges Synodontisokhoz képest. Vadonfogásból is kerül akváriumokba néha. Sajnálatos módon számos hibridet hoztak már létre segítségével, és néha igen nehéz megkülönböztetni és felismerni, hogy hibrid, avagy tiszta vérű halakról van-e szó.