TUDOMÁNYOS NÉV
- Synodontis petricola
CSALÁD
- Mochokidae
MÉRET
- 12-13 cm
°C
- 23-27 °C
°pH
- 7,5-8,5 pH
°Nk
- 15-30 Nk
HELYIGÉNY
- 200 liter
VISELKEDÉS
- társas, csoportos
TÁPLÁLÉK
- ragadozó
HOL TARTÓZKODIK?
- alsó szint
ÉLETTARTAM (év)
- 8-10 év
TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS- nem fenyegetett
Külalak és jellegzetességek leírása
Maximális testhossza 13 cm, akváriumokban gyakran 10 cm körül marad a kifejlett kori mérete. Formája némileg eltér a többi tollasbajszú harcsától. Kistermetű, alacsony hátú és nyúlánk, hosszú farktövű faj, aránylag széles és lekerekített fejjel. Alapszíne sárgásbarna, melyen sötétbarna, már-már fekete foltok díszelegnek. A testen nagyobbak ezek a pöttyök, míg a fejen kisebbek, bár több van belőlük. Foltjai jellegzetesen lekerekítettek és szabályosak. Nagyon jellegzetes a fajra, hogy minden úszója fekete színű, melyeket fehér szegély keretez. Fontos határozóbélyeg, hogy a fehér keret körbeér az úszókon, a legfontosabb, hogy a hátúszó első sugara is fehér.
Bajuszszálai hófehér színűek, ami minden Tanganyika-tavi Synodontis közös jellegzetessége. A kopoltyúfedőtől hátranyúló tövisszerű nyúlvány e fajnál viszonylag rövid és tömzsi alapú. A nyúlvány és a mellúszó töve között egy pórus található, melyet élő halon megfigyelni meglehetősen nehéz. A nőstények valamivel nagyobbak és kerekebbek a hímeknél.
A Tanganyika-tóban 10 endemikus Synodontis-faj él, melyek döntő többsége nagyon hasonló megjelenésű. A legbiztosabb megkülönböztető bélyeg, hogy a hátúszó első sugara is fehér színű. Ha ezt a tulajdonságot észleljük, akkor már csak egy rokon faj jöhet számításba, a Synodontis lucipinnis. E két fajt megkülönböztetni elég nagy kihívás. Alapvető bélyeg, hogy a S. lucipinnis nem rendelkezik pórussal a mellúszó töve és a tövisnyúlvány között, viszont ezt aligha tudjuk észlelni élő halakon. Pöttyei kevésbé szabályos formájúak, fején kicsit kevesebb és nagyobb folt helyezkedik el, illetve kifejlett kori mérete kisebb – de ezek a bélyegek mind olyanok, melyek nem feltétlenül objektívek, főleg fiatal állatokon. Amit érdemes figyelnünk, az a hasoldali úszók színezete. A hasúszókra is jellemző, de legjobban a farok alatti úszón látható, hogy az úszó tövén egy kis foltban (az angol szakirodalomban „ablaknak” nevezik) a test színezetét mutatja a hal, tehát nem tökéletesen fekete színű az úszó. A fehér keretezettség ugyanúgy jelen van.
Tartása és tenyésztése
Kedvelt tollasbajszú harcsafaj, főleg az afrikai sügérek szerelmesei között. Remek kiegészítője szinte bármely Tanganyika-tavi biotóp medencének. A legapróbb csigasügéreket leszámítva (és persze a nagytestű ragadozókat kerülve), jóformán bármely tanganyikai sügér kiváló társhala lehet. Jó szolgálatot tesz a sügérek által meghagyott tápmaradékok eltakarításában is. Különlegességét tovább emeli, hogy akváriumokban kiválóan szaporítható, ami csak nagyon kevés Synodontisról mondható el. Az egyik legbékésebb természetű tollasbajszú harcsafaj, semmilyen agressziót nem mutat, legfeljebb csak a nagyon parányi halak vannak veszélyben mellette, melyeket tápláléknak nézhet.
Sok rokonával ellentétben nappal is aktív harcsáról van szó. Társas, csapatos életmódot folytató halak, így legalább 4-5 példányát kell beszereznünk, de természetesen, ha nagy méretű akvárium áll rendelkezésre, ennél több halat is tarthatunk. Egy ekkora csoportban szinte biztos, hogy párok is ki fognak alakulni. 180-200 litertől kezdve már gondozhatjuk is őket, köszönhetően annak, hogy kifejlett kori méretük nem túlságosan nagy. Akváriumokban 10 cm körül alakul a várható testhosszuk. Egy afrikai sügéres medence berendezése természetesen megfelel e fajnak is. Érdemes apró szemcseméretű, finom homokot teríteni a medence aljára, nagyon élvezik, ha tudnak benne turkálni (egyébként pedig a sügérek számára is ez az optimális), és ezzel megakadályozhatjuk, hogy érzékeny bajuszszálai megsérüljenek. Kövekből, sziklákból szép dekorációt tudunk építeni, használhatunk például üreges mészkősziklákat is, melyekben számos búvóhelyre lelnek. A növényeket nem bántják, de nem is igénylik külön, ezt igazítsuk az akvárium berendezéséhez. A lényeg az, hogy találjanak maguknak a kövek között rejtekhelyeket. Ha ágakkal, uszadékokkal dekorálnánk, győződjünk meg róla, hogy már nem eresztenek ki magukból csersavat, ami a pH-t lecsökkentené. PVC csöveket, agyag bujkálókat is használhatunk.
Természetesen nem csak afrikai sügérekkel lehet őket együtt tartani, hanem akár társas akváriumban is, ha összeegyeztetjük a társhalak igényeit. Így kerülhetnek mellé keményvizes szivárványhalak, elevenszülők is, de alkalmas Malawi- vagy Viktória-tavi sügérek társaságába is. Fontos, hogy mivel a kelet-afrikai Tanganyika-tóból származik, semmiképpen se tartsuk őket lágy vízben! A legtöbb hazai csapvíz keménysége megfelelő, sőt, ha a mészkő dekorációból oldódik még ki további kalcium, az sem okoz számukra problémát. A tó vize kissé lúgos kémhatású, 7-es pH alatt nem tarthatjuk harcsáinkat! Ezekre mindig figyeljünk oda. A hőmérséklet tekintetében nem kényesek, 23 és 27 °C között jól érzik magukat. Igénylik a rendszeres részleges vízcseréket, akárcsak a tanganyikai sügérfélék, ezek a halak is leginkább a tiszta és bomlástermékektől mentes vízben tarthatóak sikeresen. Kerüljük a nitrát szint megemelkedését. Érdemes gondoskodni róla, hogy ne tudjanak a fűtőszálhoz közel bebújni, mert pikkelytelen testüket megégethetik. A réz- vagy formalintartalmú gyógyszerekre, vízkezelő szerekre és klórra érzékenyek – ennek magyarázata is legfőképp a pikkelytelen bőrük. Betegségekre nem hajlamos, egyébiránt nem kényes halak.
A hamis kakukkharcsák főleg ragadozó életmódot folytatnak. A tollasbajszú harcsák többségére igaz, hogy táplálékuk túlnyomó többségét állati eredetű anyagok teszik ki, és egy kevés növényi eleségre van csak szükségük. Fajunknál ez különösen igaz, főleg rákokkal, csigákkal, férgekkel táplálkozik a természetben. Akváriumokban elfogadják a harcsatablettákat, de megeszik a talajra süllyedő granulátumokat, lemezes eleségeket (pl.: a sügérek maradékait). Érdemes menüjüket színesíteni vörös szúnyoglárvával és artémiával (ezek a kedvencei), de szívesen esznek tubifexet, blackwormot, grindált is. Néha egy kevés spirulinás tápot is kaphatnak vagy pár apró darab forrázott uborkát, de túl sok növényi kiegészítésre nincs szükségük. Hajlamosak túlenni magukat, ügyeljünk arra, hogy ne hízzanak el.
Azon kevés Synodontis egyike, melyek remekül tenyészthetőek akváriumokban, a kereskedelmi igényeket szinte teljesen tudják is fedezni szaporított állatokból. Szaporodása nagyon különleges és korábban több félreértésre is okot adott – ami a magyar (és külföldi) neveiben is tükröződik. A kakukkharcsa név a fészekparazita szaporodásmódra utal, vagyis arra, hogy a harcsák más halak (konkrétan szájköltő sügérfélék) ikrái közé csempészik sajátjaikat, így a harcsaikrák a sügér szájában kelnek ki. A harcsák gyorsabban fejlődnek, mint a sügérek, és előfordul, hogy a nőstény sügér már csak harcsaivadékokat nevel a szájában azok elúszásáig (mivel a kis harcsák megeszik a sügérikrákat, vagy kikelt lárvákat). Ez a szaporodásmód klasszikusan a valódi kakukkharcsára, vagyis a Synodontis multipunctatusra jellemző. Korábban úgy vélték, a Synodontis petricola is fészekparazita faj – ekkoriban szinonim névként használták rá is a kakukkharcsa nevet. Később olyan leírások is születtek, melyek ezt elvetették és kizárólag szabadon ívó fajként hivatkoztak rá. Ezekben az időkben született a jelenleg is használt magyar neve, a hamis kakukkharcsa, megkülönböztetendő őt az igazi fészekparazita, kakukk-természetű rokonától. Mára azonban bebizonyosodott, hogy mindkét szaporodásmód megjelenik e fajnál (tehát tekinthető fakultatív fészekparazitának), ha nem áll rendelkezésre gazdasügér, minden gond nélkül ívnak ikráikat szabadon elszórva vagy barlangokban is.
Mivel sikeresen tenyészthetőek gazdasügér nélkül is, ezért kiváltképp egyszerű akváriumi szaporításuk. A jól táplált és megfelelő körülmények között tartott csapatban szinte biztosan válnak ki párok, sőt, akár a közös medencében is sor kerülhet ívásra. Mindenesetre a legbiztosabb tenyésztési módszer egy szaporító medence felállítása, melybe párban vagy csapatban is kerülhetnek a halak. Némi búvóhely mindenképpen álljon rendelkezésre, és ügyeljünk az alacsony nitrátszintre. Ívás előtt értékes eleségekkel tápláljuk őket, ilyen célra megfelel az élő tubifex, blackworm, grindálféreg és egy kevés növényi kiegészítés. A halak alapesetben szabadon szórják el ikráikat, de előfordul barlangban történő ívás is, de ez sem alapvető feltétel. Vannak, akik különböző agyagcserepeket, poharakat vagy valamilyen edényféleséget helyeznek el az akváriumban, a halak ugyanis szívesen ívnak ebbe (ilyenkor talajt ne töltsünk a medencébe), ez több tenyésztőnél is jól bevált technika. Az ívás során a Corydorasoknál ismert T-pózt veszik fel a halak, a hím kergetőzik a nősténnyel. Ha bekövetkezett az ívás, vegyük ki a halakat, nehogy elfogyasszák az ikrák egy részét. Ivadékaikról nem gondoskodnak. Az ikrák gyorsan kelnek, egy-két napon belül, és további néhány napot követően a kishalak el is úsznak. Az ivadékok nagyon aprók, eleinte infuzóriával, tojássárgájával, papucsállatkával tudjuk őket etetni, de nem sokkal később válthatunk frissen kelt artémiára, banánféregre, portápra. Lassan nőnek! Akár fél évbe is beletelik, mire kiadható méretűre fejlődnek harcsáink, viszont ha csoportosan ívatunk, könnyen érhetünk el több százas ivadékszámot is. Fontos, hogy nevelésük során 5-7 naponta végezzünk részleges vízcserét, és jó, ha naponta többször is tudunk etetni. Egyes tenyésztők akár 3-5 etetést is beiktatnak naponta az ivadékoknál.
Elterjedési területe - térkép (map)
Kelet-Afrika; Tanganyika-tó, főleg a tó északi területein.
Egyéb elnevezések
syn: –
Eng: Cuckoo Catfish, False Cuckoo Catfish, Pygmy Leopard Catfish, Dwarf Lake Synodontis
Egyéb köznevei: Pikkukäkimonni, Kuckucks-Fiederbartwels, Peřovec petricola, Gjøkmalle.
Képek
Biotóp jellemzők - kereső
Videó
Adatok
Felhasznált irodalom, források:
- Dr Lothar Seegers: Die Welse Afrikas – Ein Handbuch für Bestimmung und Pflege
- https://www.seriouslyfish.com/species/synodontis-petricola/
- https://www.planetcatfish.com/common/species.php?task=&species_id=857
- https://www.scotcat.com/factsheets/s_petricola.htm
- https://www.scotcat.com/articles/article30.htm
- https://www.tfhmagazine.com/articles/freshwater/raising-synodontis-cats-full-article
- https://www.tfhmagazine.com/articles/freshwater/lake-tanganyikan-synodontisthe-revision
- https://www.fishkeeper.co.uk/help-and-advice/freshwater/catfish/petricola-catfish
Fotók:
A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.
Katalógusba került:
2012-10-06
Frissítve:
2021-02-06 09:02
Katalógus ID:
No. 4469
Oldal linkje: