Synodontis schoutedeni – Márványos hátonúszóharcsa

Könnyen tartható, társas akváriumba is kiválóan alkalmas hátonúszóharcsák. Békés természetűek, ideálisak a családdal még csak ismerkedő akvaristák számára is. Legalább 180 liter körüli medencét érdemes rendelkezésükre bocsátani, melyben már több példány is elfér. Nem csoportos halak, de nem is agresszívek egymás között, így kedvünkre tarthatjuk őket akár magányosan, akár kisebb csapatban is – persze ez igazodjon az akvárium méretéhez, lehetőségeihez. Az akvarisztikában már régebb óta ismert faj (sok rokonához képest), de elterjedtsége közepes, sosem lett nálunk igazán gyakori, inkább alkalomszerűen szerezhető be. Holott szépsége és könnyű tartástechnológiája sokkal nagyobb népszerűséget indokolna.

E fajra valójában alig jellemző, hogy hátára fordulna, javarészt hassal lefelé tölti idejét. Leginkább szürkületben és éjjel mozog, nappal ritkábban merészkedik elő, de eleséggel előcsalogatható. Fontos, hogy akváriuma bővelkedjen búvóhelyekben. E célra a legélethűbb választás, ha különböző ágakat, gyökereket és uszadékokat helyezünk be, hiszen esőerdei élőhelyről származnak. Ettől függetlenül szívesen költöznek be kőbarlangokba, agyagcserepekbe, kerámia alkalmatosságokba is, de ugyancsak mutatós és otthonos búvóhely lehet egy félbevágott kókuszdió. Érdemes medencéjébe pár nagyobb tő vízilándzsát (Anubias) elültetni, sok időt töltenek a levelek között, ha van rá módjuk. Az aljzat lehetőleg legyen apróbb szemcséjű homok, ha sikerül sötét színűt szerezni, az még inkább kiemeli halaink lenyűgöző színeit. Bátran szórhatunk faleveleket (pl.: Tebang) az akvárium aljára, melyek megszínezik és kissé savanyítják a vizet, emellett játszó-, búvó- és táplálkozóhelyet is nyújtanak, természetszerűvé varázsolva akváriumunkat. A vízkezelő hatást egyébként tőzeg vagy égertoboz felhasználásával is elérhetjük.

A vízminőséggel szemben nem kényesek, bár jobban szeretik a lágy és kissé savas közeget. Ideális egy 8-12 nk-s, 6,5 pH-jú víz, de egyébként nem túlságosan kemény csapvízben is tarthatjuk őket. Ha akváriumban született példányokról van szó, ez a legcsekélyebb nehézséget sem okozza, vadonfogott állatoknál legalább eleinte érdemes a lágyításra és savanyításra egy picit figyelni, ha esetleg gyenge kondícióban érkeznek a harcsák. A víz minőségéről rendszeres részleges vízcserékkel és jó hatékonyságú szűrővel gondoskodhatunk. A hőmérsékletre nem érzékeny, ugyanúgy jól tartható 22-23 °C-on és 26-27 °C-on is, rövidebb ideig még a meleg víz sem viseli meg különösebben. A klór és réztartalmú gyógyszerek annál inkább, mivel testén nincsenek pikkelyek. Kerüljük azt is, hogy halaink közvetlenül a fűtőszál mellett bujkáljanak, mert az megégetheti őket.

Társításuk problémamentes, csak a legkisebb (pl.: nano) fajokat kerüljük, mert őket tápláléknak nézheti. Az ezeknél nagyobb fajokkal már jól kijön, nem agresszív más halakkal szemben. Igen alkalmas egy szép nyugat- vagy közép-afrikai medencébe, például kongólazacok, meggyhasú sügérek és elefánthalak, lepkehalak mellé, de bőséges tárházból válogathatunk. Vegyes társas medencébe is beilleszthető dániók, díszmárnák, gurámik vagy pontylazacok, vitorláshalak mellé. A faj érdekessége, hogy képes apróbb elektromos jeleket érzékelni módosult izomszövetből álló elektromos szervével.

A legtöbb akváriumi haleleséget elfogadja. A természetben főleg rovarlárvákat és rákokat fogyaszt, érdemes tehát legalább néha megkínálni őket tubifexel, szúnyoglárvával, fagyasztott artémiával, garnélákkal. Bár táplálékbázisának nagy részét állati források teszik ki, egy kevés növényi kiegészítés nem árt, például forrázott zöldségek vagy spirulinás tabletták formájában. Alaptápnak megfelelnek az általános harcsatápok, granulátumok, de összeszedi más, vízközt mozgó fajok maradékát is.

Azon kevés Synodontis-faj egyik, mely hormonkezelés nélkül, természetes módon is szaporítható akváriumban. Ettől függetlenül a ma forgalomba kerülő halak javarésze kelet-európai, illetve távol-keleti tenyészetekből származik, ahol hormoninjekciókkal szúrják őket, és így bírják őket ikraérésre. A spontán szaporításnak előfeltétele, hogy gazdag és változatos étrenden nevelt, ivarérett halaink legyenek. Ivarérettségüket gyakran csak kb. 3 éves korukra érik el. Mielőtt megkezdenénk tenyésztésüket, kapjanak bőségesen élő és fagyasztott eleséget, például szúnyoglárvát, és egy kevés növényi kiegészítést. A fekete szúnyoglárva az egyik kedvencük. Legcélszerűbb párban kitenni őket szaporodni, a szaporító akváriumot pedig lássuk el bőségesen barlangokkal, például agyagcseréppel. Emellett érdemes pár marék jávai mohát is behelyezni. Egy nagyobb volumenű hidegvizes vízcsere (akárcsak a páncélosharcsáknál) kiválthatja az ívást. Megelőzőleg tartsuk őket 26-27 °C-on és hűtsük le vizüket 22-23 °C környékére. Később 24 °C-ig visszafűthetjük a vizet. A kémhatás legyen kissé savanyú, és lágy vizet (pl.: esővíz) használjunk. A hím testével körbeöleli a nőstényt, U alakot formáznak és elszórják ikráikat. Nagyon termékeny halak, akár az 1000-ret is meghaladhatja az ikraszám. A kishalak két napon belül kikelnek, és további 3-4 napon belül felszívódik a szikzacskójuk és megkezdik önálló táplálkozásukat. Frissen keltett artémiával indíthatóak, de kaphatnak banánférget is, később pedig áttérhetünk a vágott tubifexre. Felnevelésük eleinte nem egyszerű, mivel a kishalak a vízminőségre kényesek, sokszor fordul elő nagyobb mértékű elhullás. A lényeg, hogy ne hagyjuk, hogy sok bomlástermék szaporodjon fel a vízben, de drasztikus vízminőség-változást se idézzünk elő. Ennek megoldása, ha nagyon sűrűn cserélünk csak egy kevés vizet rajtuk, ilyenkor eltávolítva az eleségmaradékot, mulmot. Jó szolgálatot tehet néhány csiga vagy red cherry garnéla is. Egy hónapos korukra elérik a 1,5 cm-t, ha a kezdeti pár héten sikeresen túljutottunk, nevelésük már egyszerű.