Synodontis tanganyicae – Óriás kakukkharcsa

A Tanganyika-tóban elterjedtnek számító faj, akváriumokba mégis viszonylag ritkán kerül, akkor is jellemzően vadonfogott állatokról van szó, egészen ritkaságszámba megy. Persze ez nem is csoda, ha figyelembe vesszük impozáns kifejlett kori méretét. Egy ekkora hal számára meglehetősen tágas helyet kell biztosítani, 600 liternél kisebb akvárium nem alkalmas befogadására. Viszonylag keveset tudunk még róla, így arról sincsenek teljesen biztos információk, hogy milyen a szociális viselkedése, de feltételezhetően a fiatal halak szívesen vegyülnek csoportokba. Az idősebb halaknál már előfordulhat revírvédelem is. Ha módunkban áll beszerezni őket, és persze kellően nagy medencével rendelkezünk, legalább 3-4 állatot vásároljunk.

Akváriumuk alját finom homokkal töltsük fel, mert szívesen turkálnak benne, s így elkerülhető, hogy durva vagy éles szemcsék felsértsék bajuszszálait. Fontos, hogy álljon rendelkezésre elegendő mennyiségű búvóhely, melyek értelem szerűen ne legyenek túl szűkek – legalábbis a kifejlett állatok számára. Sziklákból, kövekből kiváló barlangokat építhetünk nekik, viszont uszadékfát csak akkor használjunk, ha már alaposan (évek óta) kiáztattuk, és nem fogja savanyítani a vizet. Nagyon fontos, hogy savas és/vagy lágy vízben nem tarthatóak! Mint a többi Tanganyika-tavi faj, kemény és enyhén lúgos közeget igényel, ami azt jelenti, hogy 7,5-8,5 pH-t célszerű beállítani. Keménység tekintetében 18-25 nk körül a legoptimálisabb, de a legtöbb magyarországi csapvízben tartható. Bátran használhatunk mészkövet akváriumában, nem baj, ha keményíti kicsit a vizét.

Fontos a jól szűrt, bomlástermékektől mentes, tiszta víz, a magas nitrát-szintet nem kedveli. Természetesen egy sok száz, vagy akár ezer literes akváriumhoz komoly szűréstechnikára lesz szükség. Emellett nem feledkezhetünk meg a rendszeres részleges vízcserékről sem. Tompított megvilágítást használjunk, mert bár néha nappal is mutatkoznak, jobb szeretnek inkább szürkületben előjönni. A vadonban gyakran észlelhetőek 120-140 méteres mélységben is. Remek társhalak melléjük a nagytestű afrikai sügérfélék, akár bármely nagy tóból, akár még folyami fajok is (tilápiák). Arra ügyeljünk viszont, hogy túlságosan apró fajok ne kerüljenek melléjük, melyeket eleségnek tekinthetnek. Frontosákkal, delfinsügérekkel, császársügérekkel társíthatóak.

A természetben jobbára ragadozó életmódot folytatnak, fő táplálékaik csigák, kagylók, férgek és egyéb gerinctelenek, rovarlárvák; halakat ritkán esznek. Akváriumokban ideális főeleségek a különböző mesterséges harcsatabletták, pelletek és granulátumok. Ezt kiegészíthetjük mixekkel, akár fagyasztott sügéreledelekkel, de kaphatnak kisebb gilisztákat, televényférget, artémiát, tubifexet és kagylóhúst is. Növényi kiegészítésre csak ritkán és kis mennyiségben van szükségük, lévén főleg ragadozó halak. E célra használhatunk spirulinás táptablettákat, forrázott uborka- vagy cukkíni szeleteket is.

Szaporodásáról egyelőre keveset tudunk. Akváriumokban nem tenyésztik, főleg ritkasága miatt. Bizonytalan, hogy a természetben mutatja-e a fészekparazita szaporodásmódot, az viszont szinte biztos, hogy a szabadon ívás jelensége megjelenik nála. Annak kiderítése, hogy kakukk-módjára is szaporodik-e, még későbbi kutatások tárgya.