Synodontis velifer – Ghánai hátonúszóharcsa

A ghánai hátonúszóharcsa meglehetősen ritka vendég akváriumainkban, csak elvétve importálják. Korábbi irodalmak félreértései vezettek ahhoz, hogy egy a Synodontis eupterushoz rendkívül hasonló és gyakori fajnak hitték.

Bár a természetben könnyen elérheti a 20-23 cm-es hosszt, akváriumban 16-18 cm az inkább jellemző testnagysága. Így is tágas akváriumra van szüksége, 200 liter alatt semmiképpen se tervezzünk vele. Ideális választás egy nagyobb nyugat-afrikai medencébe, melyben például kongólazacok, késhalak, bozóthalak társhala lehet, de társas akváriumokba is kerülhet, ha viszonylag termetes fajok mellé telepítjük (gurámik, vitorláshalak, nagyobbacska díszmárnák és dániók, esetleg sügérfélék). Az apró halakat elfogyasztja, mivel tápláléknak nézi őket.

Éjszakai életmódot folytat, a nap nagy részét búvóhelyén tölti. Akváriumát gazdagon lássuk el ezekkel – építsünk kőbarlangokat, helyezzünk be gyökereket, sziklákat, különböző bújó alkalmatosságokat. Ha több talajon élő halat, harcsafélét tartunk, biztosítsuk, hogy minden példány számára legyen szabad búvóhely és választási lehetőség, tehát több rejtekhellyel lássuk el a medencét, mint ahány halat telepítünk. A ghánai hátonúszóharcsák nem agresszív halak, bár idős korban kissé territoriálisak lehetnek. Egyedül és csoportosan is gondozhatjuk őket. Rájuk is az jellemző, hogy inkább fiatal korban mutatkoznak többet hátukra fordulva, az idősebbek kevés időt töltenek így.

A legjobb, ha 24-25 °C-os, semleges kémhatású vízben tartjuk őket. Kedvelik a lágyabb vizet (5-10 nk), de csapvízben is gond nélkül tarthatóak. Mivel pikkelyeik nincsenek, kerüljük az agresszívebb gyógyszerek használatát, és vízcserék esetén alkalmazzunk vízelőkészítő szert a klórtalanításra. Kéthetenként 20-25 %-ot legalább cseréljünk le vizükből. Egyébként nem kényesek, nagyobb gyakorlat nélkül is sikeresen gondozhatóak. Etetésük jellemzően nem problémás, mivel a talajra süllyedő táptablettákat, granulátumokat is szívesen fogyasztja. Ezt kiegészíthetjük élő és fagyasztott eledelekkel, például vörös szúnyoglárvával, tubifexel, televényféreggel, nagyobb példányoknál gilisztákkal, kagylóhússal, esetleg apró halakkal. Alkalmanként, kevés növényi táplálékot is kaphat. Célszerű lámpaoltás előtt etetnünk, mivel főképp szürkületben, éjjel táplálkozik.

Tenyésztésük akváriumban mindmáig megoldatlan, és egyébként nem is bevett gyakorlat. Mint sok, a kereskedelemben gyakran fellelhető Synodontis, úgy ők is ívathatóak hormonkezeléssel, de ritkaságuk miatt erre elvétve szokott sor kerülni. Sőt, nagyon gyakori jelenség, hogy az üzletekben esetleg Synodontis velifer néven kínált halak valójában nem ehhez a fajhoz tartoznak, hanem S. eupterusok, esetleg S. ansrogiik.