Enneacanthus obesus – Gyémántfoltos tőzegsügér

Nagyon szép és kedvelt hidegvízi hal; nyugodt és békés természetű, ezért zavarásokra érzékeny.

Ha megijed teste könnyen görcsbe rándul, megmerevedik. Megtörténhet, hogy ilyen állapotban pusztul el.

A gyémántsügér meglehetősen nagy, dús növényzetű medencét igényel. Leginkább fajtársaival tartható együtt, nála élénkebb halakkal azonban semmi esetre se tegyük egy medencébe. Kedveli az átlátszó, szép tiszta, alaposan szellőztetett vizet; esetenként egy kis napsütést is megkíván. Az erős napfény azonban kerülendő.

A vízhőmérsékletre nem különösebben igényes, de hosszú időn át ne tartsuk 10— 12 C°-nál hidegebb vízben. Másrészt nem ajánlatos az állatokat melegen átteleltetni, mert akkor a következő évben betegségekre fogékonyak lesznek, és nem hajlandók szaporodni.

A többi díszsügérhez hasonlóan ez a faj is általában csak élőeleséget fogyaszt, szárazeleséget csak ritkán és nem szívesen fogad el. Tekintettel arra, hogy ha megijed, a talajnak rohan, célszerű puha, nem éles szemű homokfedőréteget alkalmazni.

Az ívás májustól szeptemberig tart. 18— 20 C° hőmérsékleten az ivari különbségek a hímen erőteljesen észrevehetőkké válnak. Az ikrákat vagy finoman szabdalt levelű növényekre, vagy ha ilyenek nincsenek, a helyszínen a hím által készített gödörbe rakják. A hím nem kergeti a nőstényt. A nőstény az ikra beérése után magától megjelenik az ívás helyén, ahol a hím már várja. A nászjátékok érdekesek és kecsesek. Ívás közben a hím valamivel a nőstény feje mögött áll, s úszóinak gyors mozgatásával a megjelenő petéket a növények közé sodorja. A költőhelyet a hím őrzi. Az ivadékok kb. 2— 4 nap múlva kelnek ki, s a hím 7 napig, amíg még a növényeken lógnak, felületesen vigyáz rájuk. Ezután a leghelyesebb a hímet a medencéből eltávolítani. A vízszint ne legyen 15 cm-nél magasabb. Az ivadékok először infuzóriumokkal, majd, néhány nappal később igen finom élő poreleséggel, Artemiával és kisegítő eleséggel is, pl. összenyomott televényférgekkel táplálkoznak. Még bőséges etetés esetében is lassan nőnek, csak két év múlva válnak szaporodóképessé. Célszerű az ivadékokat időnként nagyság szerint szétválogatni, mert a nagyobbak megtámadják kisebb testvéreiket. A gyémántsügér szabadtéri akváriumokban és meleg forrásoktól táplált tavacskákban is tenyészthető. Szigorú teleken azonban ki szokott pusztulni.