Perccottus glenii – Amuri küllő

A faj 1969-ben Kelet-Németországban bukkant fel az importált amurok és busák között, majd nem sokkal később hazai folyóinkban is megjelent. Sajnos a Tiszán történt cián szennyeződést követően, a ragadozóhalak pusztulása miatt túlszaporodott.

Hideg-vizű akváriumban egészen jól tartható és szaporodik is. Jó nagy, kövekből és gyökerekből összeállított rejtekhelyes akváriumokat igényel. Ajánlatos erőteljes szellőztetés. A víz hőmérséklete lehetőleg ne legyen magasabb 20 C°-nál. Az amuri küllő igen falánk és tápdús élőeleségre (földigiliszta, szúnyoglárvák, Tubifex, apró halak, vagy ezek pótlására emlősök és madarak sovány húsa) van szüksége.

Kellő etetéssel tenyésztése nem nehéz. A hím ívási idején kívül is bizonyos reviereket száll meg, amelyeket fenyegető mozdulatokkal és (az ultrahangok tartományába eső) fenyegető hangokkal védelmez. Az ívási előkészületekhez már 15 C° hőmérsékleten hozzáfog. A későbbi költőhelyet a hím tisztogatja meg; az ivásra még nem hajlamos nőstényt alaposan megkergeti. A kopoltyúfedők nyitogatásával, az úszók kifeszítésével, reszketéssel és a fark-úszó csapkodásával udvarol, miközben teste egy szempillantás alatt sötétté válik, s a gyöngyházszínű oldalsó foltok erőteljesen láthatókká lesznek.

Az ikrákat szilárd aljzatra 3- 8 óra alatt rakja le. Számuk elérheti a 300-at. Színük barnás, átmérőjük 1 mm, s apró nyélen ülnek. Ivadékgondozást csak a hím végez, a nőstényt elkergeti a költőhelyről. Az ivadékok 16 C° hőmérsékleten kb. 21 nap múlva bújnak ki. 4-5 napon át szikzacskójukból élnek, utána hajlandók élő poreleséget elfogadni. A hím egészen az elúszásig őrzi őket, utána azonban nem törődik többé velük.