Aplocheilus lineatus – Csíkos csuka

Az egyik legkönnyebben tartható ikrázó fogasponty, ha társítására ügyelünk, akkor már kezdőként sem lesz vele sok gondunk. Egymással is aránylag jól elvannak, de a nála kisebb halakat megcsipkedi, elfogyasztja. Csak hasonló méretű fajokkal tartsuk (gurámik, vitorláshal, díszmárnák, talajlakók, nagytestűbb lazacok, stb.), a kishalakkal agresszív. Mohón táplálkozik, a száraz eleséget is jól fogyasztja, de a szúnyoglárvát is kedveli. Remek ugró, és nagyon ugrálós, medencéjét résmentesen fedjük le. Lehetőleg sötét talaj legyen, és némi árnyékoló növényzet, hogy színét kiemelje és a halat nyugtassa. Enyhén oxigénigényes, de a bomlástermékmentes, kristálytiszta vizet kedveli, ezért erős szűrőnk legyen. 100 literre 3-4 példány számolható. Túl sok tápot azért ne kapjon, mert elzsírosodhat. A hőmérséklet, 24-25 °C-on bőven elég neki, hogy minél tovább éljen.

Tenyésztése is megoldott akváriumban, egy kb. 50 literes medencébe helyezzük a párt. Érdemes egy kevés mohát betenni, de legjobb hatást killifajok számára készített ikráztató csomó adja, erről külön leírások találhatóak a világhálón. Ebbe beleívik a nőstény, majd áttesszük a csomót egy kis medencébe, leszedegethetjük róla az ikrákat is, meglehetősen ellenállóak. A kikelő picik frissen keltetett sórákkal indíthatóak.

A kereskedelemben az alapváltozat elég ritka, arany színváltozata viszont aranycsuka néven sokkal gyakoribb, ismertebb.