Aplocheilus panchax – Kék díszcsuka

Az ikrázó fogaspontyok többségéhez viszonyítva kedveltséget élvez a faj a hazai akvarisztikában, ugyanis a csíkos csuka és a bohóccsuka mellett az egyik leggyakrabban gondozott és forgalmazott díszcsuka. Ehhez hozzájárul mutatós külleme, aránylag kezelhető magatartása és természetesen szokatlan, érdekes alakja, életmódja is. Nem elhanyagolható tényező, hogy könnyen gondozható, nem tartozik a kényes fajok közé.

Ha nem zsúfoljuk túl az akváriumot, már 60 litertől tartható néhány példány ebből az érdekes csukából, de egy vegyes társas vagy egy szép biotóp medence berendezéséhez, melyben a kék díszcsuka is helyet kapna, ajánlatos legalább 90 literes akváriumot választani. Viszonylag jól társítható halról van szó, ha hasonló méretű halakkal kerül egybe, jelentős problémáktól nem kell tartanunk. Fajon belül előfordulhatnak civakodások, különösen a hímek között, ez elsősorban territorialitásból ered. Sose feledkezzünk meg róla, hogy hiába számít relatívan békés halnak, mégiscsak egy ragadozó, éppen ezért apró termetű halak mellé semmiképp sem ajánlatos behelyezni. Alkalmas társítás például a közepes testű márnák (szumátrai díszmárna, bíborfejű díszmárna, stb.), dániók, nagyobb testű razbórák, gurámifélék, illetőleg csíkhalak mellé helyezése, ha biotóp medencében gondolkozunk, egyéb kontinensek fajai közül pedig kijön például a vitorláshallal, közepesebb méretű lazacokkal és elevenszülőkkel (pl.: ferdénúszó lazac, rózsalazac; molli, xifó). Természetesen harcsák is kerülhetnek mellé.

Akváriumának berendezésekor igyekeznünk kell lemodellezni a környezetét. A talaj esetében nem olyan lényeges, azt mindig a növényzethez és talajlakókhoz igazítsuk. Ha ez utóbbiak nem hangsúlyosak akváriumában, és majdnem bármilyen aljzat elképzelhető, a kék díszcsukához a sötét színű bazaltot javasolom, mivel növeli a halak biztonságérzetét, emellett színeit is kiemeli. Ne használjunk olyan szűrőkészüléket, ami nagyon erős vízmozgatásra képes, vagy állítsuk alacsonyabb fokozatúra a vízkiáramoltatását. Törekedjünk nyugodt, lassan mozgó környezetet biztosítani neki, de ez ne menjen az oldott oxigénszint rovására. Természetesen az alapos, erős szűrést, mint a legtöbb más hal, ő is megköveteli, igyekezzünk a víz károsanyag-tartalmát a lehető legalaposabban megszűrni, s a részleges vízcserékről se feledkezzünk meg. Medencéjét telepítsük dúsan növényekkel, szívesen bújik meg a biztonságot jelentő vegetáció alatt. Úszónövényeket is használhatunk, azt különösen kedveli (pl.: hínárfélék, tündérrózsa, stb.). Ágakkal változatos vízi tájat varázsolhatunk, amiért a halak is hálásak lesznek.

Általános trópusi akváriumnak megfelelő értékek az ő tartására is alkalmasak, a 24-26 °C körüli vízhőmérséklet megfelelő. A kémhatás enyhén savastól enyhén lúgosig terjedhet, a semleges is tökéletes. Igyekezzünk lágy vízben gondozni őket, 5-10 Nk között a legszerencsésebb. A halak természetes környezetükben gyakran még gyenge brackvizekben is előfordulnak, hacsak más halak igényeit keresztül nem húzzuk vele, egy kevés sót oldhatunk fel tartóvizükben, ez a betegségek megelőzésében is előnyös hatásokkal bír.

Etetésére a száraz lemezes tápok is alkalmasak lehetnek, de ezektől sose várjunk olyan szép és kicsattanóan egészséges halakat, mintha élő eledelt kapnának. A természetben vízre pottyanó rovarokat, illetve a felszín közelében élő lárvákat fogyaszt (ezek között a szúnyoglárvák a legjelentősebbek). Sok helyütt a szúnyogok elleni harc érdekében telepítették be őket. Akváriumban adjunk nekik rendszeresen élő vagy fagyasztott tápokat, ilyen lehet például a vörös, fehér és fekete szúnyoglárva, a tubifex, artémia vagy grindálféreg. Ha a halakat egészségesen tápláljuk, azt hamar észrevesszük majd vitalitásukon.

Tenyésztése sem komplikált. A szaporodási időszakban naponta-kétnaponta helyeznek el ikrákat, melyek mennyisége több száz is lehet. A halak finom levelű növényekre helyezik az ikrákat, ilyen például a jávai moha, de kalászhalaknál és más fogaspontyoknál bevált ikráztató növényeket, műanyag ikráztató alkalmatosságokat is használhatunk. A halakat lágy, 25-26 °C körüli vízbe tegyük ki, a legimpozánsabb hímet a legnagyobb, leginkább ikrával telt nősténnyel pároztassuk. A növényt, amire leikráztak, lehetőleg minél gyorsabban, még aznap távolítsuk el, és pótoljuk, hogy folyamatos legyen az ívás és ne kelljen félnünk, hogy a már lerakott ikrákat kár éri. Az ikrákat ugyanolyan minőségű vízben keltessük, mint amiben a szülők szaporodnak, legyen nagyon tiszta. Egy nagyon kevés sót is adhatunk hozzá, hogy a gombásodással felvegye a harcot, de ikrakeltetéshez ajánlott gombásodás elleni szerből is csöpögtethetünk kicsit (pl.: Xanthakridin), de azt is érdemes tudni, hogy az ikrázó fogaspontyok jellemzően erős, ellenálló ikrákat raknak. A kelési idő két hétnél tovább nem szokott elhúzódni, s kelés után az ivadékok még szikanyagaikat élik fel. Amint a szikzacskó felszívódott és elkezdenek a lárvák szabadon úszni, el is kezdhetjük etetésüket banán- vagy walterféreggel, frissen kelt artémiával vagy némi száraz eledellel. Rendszeresen frissítsük vizüket és biztosítsunk tágas medencét az ivadékok növekedéséhez. Ügyeljünk a szétnövésre, egyes példányok gyorsabban nőnek társaiknál, és ők könnyedén kárt tehetnek csenevész, fejletlenebb testvéreikben.

Ugrálós, akváriumát fedni kell!