Fundulopanchax gularis – Nigeri fogasponty

A többi fajhoz hasonlóan tartandó, annyi különbséggel, hogy nagyobbra nő! Egyfajos medencének is mindenképpen egy 40-45 literes akváriumot rendezzünk be, a megadott literszámon esetleg társíthatjuk is!

Az egyik legagresszívabb Fundulopanchax, kezdőknek nem is ajánlott. Elég rövid életű faj, 6-7 hónaposan már elvesztik aktivitásukat, a leghosszabb megfigyelt élettartam 9 hónap volt. Tartásukkor a fő problémát az agresszivitás és a bársony-betegségre való hajlam jelenti, így a kifogástalan tisztaság és rendszeres vízcsere elengedhetetlen. Sterba az „Freshwater Fishes” (Édesvízi halak) című könyvében írja, hogy a hímek nagyon kötekedők, területvédők.

Táplálása nem okoz problémát, szereti a szúnyogot és más nappali rovarokat, a szúnyoglárvát, a fagyasztott élelmeket (artemia, szúnyoglárva, Cyclops) de végszükségben a mesterséges tápokat is elfogadja. Az apróra vágott giliszta etetése elősegíti az ikrásodást.

Az általános recept szerint a tenyésztést két-három nőstény per hím aránnyal kísérelhetjük meg egy viszonylag nagyobb tartályban, melynek fenéken elhelyezünk ívatómops-ot, vagy egy réteg tőzeget. A tőzegréteget cseréljük kéthetente, mielőtt körülbelül 6 hétig szárítottuk. Egyes beszámolók szerint az ivadékok 5-9 hét alatt kelnek ki, míg más beszámolók arra utalnak, hogy legalább 8 hétnek kell eltelni (ez az alkalmazott hőmérséklet függvénye). Néhány adatközlő szerint az ívási ciklus akár 100 ikrát is eredményezhet 1 nap alatt. Fry szerint az elúszott ivadékokok 5,8-6 mm hosszúak, színűk barna, és már elúszás után képesek elfogyasztani frissen kikelt artemiát, vagy kis Cyclops rákot, mint indító eledelt. Növekedési ütemük elég gyors, a 2 hetes ivadék 11-13 mm hosszú, a 4 hetes 18-22 mm, az ivarérettséget nagyjából 4-5 (más adatok szerint 7-8) hét alatt érik el.

Konkrét tenyésztési tapasztalatokat Jaroslav Kadlec-tól olvashatunk egy 1998 októberében megjelentett hírlevélben (BKA newsletter No.397), amikor is a tenyésztéshez nagyon lágy vizet alkalmaztak. A víz összetétele szerint desztillált víz, MgSO4 (magnézium-szulfát) tartalommal, keménysége 0,3-0,8 °Nk. Az akvárium űrtartalma 5-8 liter volt 2 cm réteg tőzeggel az alján. Jól kondicionált halakat – 1 hím és 2-3 nőstény helyeztek át az így előkészített tartályba, ahol az ívás megtörtént nagyjából 3-8 óra eltelte alatt. Az ívás után a halakat eltávolították külön akváriumokba és jól táplálás mellett pihentették őket 2-4 napig. Miután 3-4 szaporítási munkameneten túlestek a tőzeget eltávolították, majd újságlapok közt szárítás után az ikrákat eltárolták. Ha a tárolási hőmérséklet 23-25 °C – akkor az ikrákon a lárva szeme a 7.-8. héten fedezhető fel. A magasabb tárolási hőmérsékleten gyorsabb a fejlődés. 19 °C-on az embrionális fejlődés leáll és az ikra megromlik. Nedvesítéshez 10-12 °C-os közepesen kemény vizet lehet használni. Egy másik recept szerint a már lerakott ikrákat tartalmazó tőzeg felett hagyjunk 1-2 cm magas 20-22 °C-os vizet 14-20 napig, miközben a tartályt elsötétítjük. Ezután öntsük az ikrás tőzeget egy finomabb hálóra és finom nyomással szorítsuk ki a vizet a tőzegből, de csak amíg nem kezd erősebben összetömörödni. Az egészet helyezzük egy tálba, és amikor a felső réteg kiszáradt fedjük le, és hagyjuk pihenni újabb 14 napig (más források szerint akár 2 hónapig is) 20 °C-on (inkubáció). Ezután az idő után öntsünk rá esővizet (22°C-osat), minek következtében néhány óra múlva elkezdenek kikelni az ivadékok.