Nothobranchius guentheri – Günther fenékpontya

Nem kezdőknek való halak. A hímek agresszívek egymással, és társítása sem egyszerű, mert csipkelődős, összeférhetetlen természetű. Leginkább egyfajos módon, 20-30 literben célszerű gondozni. Egy hímhez 2-3 nőstényt is bátran tehetünk, sőt így célszerű gondozni. Más killifajokkal, és több hímet csak nagyobb medencében helyezzünk egybe, leginkább ha van sok búvóhely. Hínárokat, mohát tegyünk akváriumába, hogy el tudjanak bújni, mivel félős, búvós természetű. Vizüket kezeljük tőzeggel, hogy jobban érezzék magukat. Egy szivacsszűrő is elég nekik, medencéjüket csak télen fűtsük. A hűvösebb hőmérséklet jótékony hatással van rájuk (de nem a hideg!), mivel életük meghosszabbítható így.

Etetésükre a fagyasztott és élő eleségek a legjobbak, a száraz eledeleket nem mindig fogadják el. Szoktatás után esetleg elfogyasztja őket, de nem a legjobb számára.

Tenyésztésük megoldható, kis akváriumba helyezzük őket, mohát, műnövényt is tehetünk be, de az aljzat tőzeg legyen. A halak a tőzegbe ívnak, az ívás után a tőzeget emeljük ki ikrástól, és helyezzük egy műanyag (pl. jégkrémes) dobozba. 1,5-2 hónapig is tarthatóak így, vagy még tovább is, kell is nekik némi szárítás. Arra azért ügyeljünk. hogy a tőzeg nedves maradjon. A tőzeget egy kis idő után víz alá helyezve az ikrák kikelnek, és a kishalak etetése megkezdhető rotatoriával, artemiával.

Az ikrák kiszárítva akár postázhatóak is, hiszen ezt gond nélkül viselik!

A halak a természetben nem élnek, alig egy évet, hisz a nedves évszak kezdetén kikelnek, végén már ívnak is. Az időszakos vizek a száraz évszakban kiszáradnak, és ezt csak a peték élik túl. Következő éven ez kezdődik ugyanígy elölről.