Bedotia geayi – Vörösfarkú kalászhal

A vörösfarkú kalászhal kezdők számára is ajánlható, könnyen tartható faj. Csapatban gondozzuk, legalább 6-8 példányát helyezzük el. Tartásukra egy 120 liter körüli medence már elégséges, de minél nagyobb helyet biztosítunk nekik, annál jobb. Akváriumukat jól kell szűrni, ugyanis élőhelyük folyó vizeiben nem szaporodik fel nagy koncentrációban a bomlástermék. Ez ellen rendszeres, részleges vízcserékkel is tehetünk. Viszonylag oxigénigényes faj, ezt ne feledjük sem tartásuk, sem szállításuk során!

Szívós és nem kényes halak, s a legtöbb akvárium nyújtotta feltételek meg is felelnek számukra, de az extremitásokkal szemben nem olyan ellenállóak, mint a madagaszkári kalászhal, ez már csak szűkebb elterjedési területükből is fakad. Inkább hűvösebb vízben tartsuk őket, 23-25 °C például teljesen ideális. Semleges kémhatású, kemény-középkemény vizet igényelnek, így például a legtöbb hazai vezetékes ivóvízben gond nélkül tarthatjuk példányait. Viselkedését tekintve teljesen békés halak, nem bántják társaikat (persze ne a legapróbb nano halak kerüljenek melléjük). Társas akváriumában a legkülönbözőbb fajokkal is képes együtt élni, legyenek azok elevenszülők, nyugodtabb sügérfélék vagy épp dániók, pontylazacok. A növényzetet nem bántja, de mivel szívesen úszik nyílt vízterületeken, ezért túl sűrűre ne szabjuk a vegetációt. Hagyjunk elég szabad úszóteret halaink számára!

Táplálására a száraz eledelek is megfelelnek, mivel szívesen elfogadja őket, de ezt egészítsük ki rendszeresen fagyasztott és élő gerinctelenekkel, mint például szúnyoglárva, artémia, cyclops, tubifex vagy más kisebb férgecskék. Természetes élőhelyén is hasonló lárvákkal, rákocskákkal táplálkozik, mikroragadozó. Tenyésztésük előtt kondicionáljuk őket jó fajta tápokkal, lehetőleg élő eledelekkel.

Az ivarok e fajnál is aránylag jól megkülönböztethetőek a hímek intenzívebb színezete valamint a nőstények teltebb testalkata alapján. A Bedotia madagascariensis-nél bevált tenyésztési fogások e fajnál is alkalmazhatóak. Egy kb. 50-60 liter térfogatú akváriumba helyezzük ki 5-8 példányát, mely csapatban a nőstények száma haladja meg a hímekét. Hűvösebb, középkemény csapvízzel töltsük fel a medencét. Mivel az ívás elhúzódik (napokon keresztül), szükség lesz halaink etetésére és a medence filtrálására, szellőztetésére! Finom levelű növények közé rakják le ikráikat, ezért telepíthetünk az ívató medencébe jávai mohát, tüskehínárt, de mesterséges ikráztató fonatokat is. A már lerakott ikrákat minden nap távolítsuk el, mielőtt a szülők felfalnák őket. A kishalak körülbelül egy hetes fejlődés után kelnek ki, frissen kelt artémiával indíthatóak. A szétnövésre ügyelnünk kell, már csak az ikrák lerakásának sorrendjéből fakadóan is. Felnevelésük alapvetően nem bonyolult feladat.

A természetes populációi sajnos már veszélyeztetettként vannak számon tartva a Vörös Listán. Populációs egyedszáma folyamatosan csökken, ez főleg az erdőirtásnak, a természetes környezet átalakításának és az emberi behatásoknak köszönhető. A madagaszkári kalászhallal ellentétben e faj élőhelyén nem honosodott meg biotópidegen ragadozó, és az emberi felhasználás és befogás is kevésbé számottevő.

Akváriumokban gyakran ugyanezen néven fordul elő a Bedotia madagascariensis is, ezzel meglehetősen nagy keveredést okozva, hiszen amúgy is hasonló küllemű a két faj. Mivel hibridizálni is képesek, a korábbi évtizedek pontatlan meghatározása miatt könnyen elképzelhető, hogy az akváriumi állományok már nem tiszta vérvonalúak, hanem hibrid halak is előfordulnak, így szinte lehetetlenné téve pontos beazonosításukat.