Bedotia madagascariensis – Madagaszkári kalászhal

Könnyen tartható, kezdők számára is alkalmas kalászhalfaj. Rokonságának többségétől eltérően madagaszkári elterjedésű! Tartására legalább 100-120 literes akváriumot biztosítsunk, minél tágasabb helyre kerülnek, annál jobban érvényesül viselkedésük. Csapathalak, legalább 6-8 példányt szerezzünk be! A természetben gyakran akár 30-40 egyedből álló rajok is előfordulnak.

Eléggé széles tűrőképességű faj, a hőmérséklet és a kémhatás változását széles skálán elviseli. Kedveli a kicsit hűvösebb vizet, de gond nélkül átvészel hosszabb-rövidebb ideig tartó melegebb időszakokat is. Egyes lelőhelyein mértek már 4,5-ös pH-t is, de a semleges kémhatás jól beválik hosszan tartó gondozására is (legtöbb élőhelyén 6-7,5 között változik a pH-érték). Ne tartsuk túl lágy vízben, inkább középkemény-kemény vizet igényel. Alaposan szűrt akváriumra van szüksége, ugyanis nem viseli jól a felszaporodott káros anyagokat. Érdemes kétheti rendszerességgel frissítő részleges vízcserét alkalmaznunk. Viszonylag magas oxigénigénnyel rendelkezik!

Közepesen növényesített medence megfelel neki, ne legyen túl nagy áramlás benne. Mivel a növényeket nem bántja, egy sűrűbben ültetett akváriumban is tartható lenne, de az elegendő nagyságú kiúszótérre okvetlenül ügyelnünk kell! Békés viselkedésű, nem csipkelődős, így a legtöbb vegyes társas medencébe is alkalmas a faj. Bátran tarthatjuk együtt pontylazacokkal, dániókkal, márnákkal, elevenszülőkkel egyaránt. A madagaszkári kalászhalakkal nagyon szép biotóp akváriumot is berendezhetünk, mivel egyazon lelőhelyen megtalálható a megkapó szépségű Paratilapia polleni sügérfajjal is. Bár e sügér ragadozó, a kifejlett kalászhalakban már nem tesz kárt!

Etetése problémamentes, a legtöbb száraz eleséget elfogadja. Egészítsük ki étrendjét szúnyoglárvával, artémiával, tubifexel, ugyanis a természetben jobbára rovarlárvákon és kisebb rákocskákon él. Különösebb növényi jellegű kiegészítést nem igényel, a vegyes összeállítású lemezes eledelek különböző tápanyagtartalma ezt bőven kielégíti.

Az ivarok megkülönböztetése nem bonyolult a színezetbeli különbözőségek alapján, illetve a kifejlett nőstények ikrával való teltsége is látszik. Csapatban ívassuk őket, melyben több nőstény példány kapjon helyet. Az ikráztató akváriumot csapvízzel töltsük fel, térfogata legyen legalább 50-60 liter (hiszen a 6-8 kihelyezett halnak még ívató medencében is szüksége van helyre). Ne feledkezzünk meg a szűrésről, szellőztetésről itt sem! Finom szálú növényekre ikráznak, e célból helyezhetünk be például jávai mohát, de kifejezetten a szivárványhalfélék számára készült mű ikráztató csomók, fonatok is beszerezhetőek. Az ívás több napig is elhúzódik, érdemes rendszeresen ellenőrizni az ikrákat, és kivenni őket a tenyészhalaktól (valamint utóbbiak táplálása is célravezető), ugyanis fogyaszthatnak ikráikból. A kelési idő körülbelül egy hétig tart, frissen kelt artémiával indíthatóak. A kikelő ivadékok az első 1-2 napban szabálytalanul úsznak, mindaddig, míg úszóhólyagjukat meg nem tudják tölteni a vérből kiválasztott gázzal.

A természetben sajnos már veszélyeztetett a faj! Ebben közrejátszik a helybeli lakosok halászati tevékenysége, mivel viszonylag kis termete ellenére étkezési célokra hasznosítják, valamint a ’70-es években betelepített Channa maculata kígyófejű halak pusztítása is. A madagaszkári kalászhalaknak nagyon kevés természetes ellenségük van a vizekben, viszont a kígyófejű halak elég termetesek ahhoz, hogy könnyűszerrel elfogyasszák őket, így tizedelve állományaikat. A természet károsítása, élőhelyeinek pusztítása szintén komoly veszélyforrás állományaira nézve!

Az 1900-as évek közepén került Európába először, akkor ezt a fajt is Bedotia geayi néven árusították, nem kis keveredést okozva az amúgy is csak nehezen megkülönböztethető halak között. Mivel a Bedotia fajok képesek hibridizálni, elképzelhető, hogy a jelenlegi akváriumi állományok jelentős része már nem tiszta vérvonalú egyik fajra nézve sem!