Marosatherina ladigesi – Celebeszi vitorláshal

Először 1935-ben került akváriumokba e kistermetű kalászhalfaj, s bár az utóbbi években kicsit alábbhagyott az érdeklődés iránta, túlságosan gyakori sosem volt. 90-100 liter körüli térfogatú medencében már problémamentesen gondozhatjuk. Tartása rejt magában néhány kisebb buktatót, s bár nem nevezném túl nehezen tartható halnak, nem árt némi akvarista gyakorlat a hátunk mögött, ha hosszú távon is eredményesen szeretnénk tartani celebeszi vitorláshalainkat.

Kristálytiszta hegyi patakokból származik, így akváriumban is kiváló szűrésre van szüksége, hogy a bomlástermékek ne szaporodjanak fel tartóvizében. Rendszeres, legalább kéthetenkénti részleges vízcserét igényel, de meghálálja, ha erre minden héten kerítünk sort. Oxigénigénye magas, erre szállítása során okvetlenül ügyeljünk, és akváriumát is lássuk el bőségesen az éltető gáz beporlasztásával. Rosszul viseli a hirtelen vízminőség-változásokat, telepítésekor körültekintően járjunk el. Minél idősebb példányokat próbálunk új helyre költöztetni, annál rosszabbul viselik azt.

Nem tartható lágy vízben, kemény vizet igényel, mely úgy 15 – 25 nk körüli. Evégett a legtöbb hazai csapvíz kiválóan alkalmas arra, hogy medencéjét feltöltsük vele különösebb kezelés nélkül (persze a klórtalanításról gondoskodni kell). Lehetőleg semleges – enyhén lúgos legyen a kémhatás, a savas vizet szintén nem viseli jól. Érzékeny lehet egyes gombás megbetegedésekre, ezért akvarista gyakorlatban bevált módszer vizének sózása. Azt azonban tudnunk kell, hogy ők is tisztán édesvízi halak, így egyáltalán nem muszáj vizükhöz sót keverni – bár ez gyakorta hasznos. Halainknak azt a tulajdonságát aknázza ki e lehetőség, hogy rendkívül jól viselik a brackvizet, akár még egy enyhébb brackvízi társításba is kerülhetnek. A legtöbb műeleséget elfogadja, de sokat segít halaink tartásában, ha kapnak néha kiegészítő élő (vagy fagyasztott) eledeleket is, ez fokozza vitalitásukat, színeiket.

Optimális akvárium számukra egy sűrűn növényesített medence, melyben van némi kiúszótér. Rajban tartsuk őket, legalább 6, vagy inkább min. 8 példányát. 1 hímre 2-3 nőstényt számítsunk nyugodtan. Varázslatos látvány, ahogy a növényes közt lubickolva játszanak, fitogtatják erejüket. Békés faj, társítására minden olyan hal alkalmas, mely bírja a kemény vizet és nem tesz kárt a celebeszi vitorláshalakban, így például kerülhetnek melléjük más kisebb-közepesebb szivárványhalak, elevenszülők, egyes gébek.

Tartásához az ajánlott hőmérsékleti tartományon belüli alacsonyabb értékek megfelelőek, tenyésztésükhöz azonban érdemes kicsit emelni a vízhőfokon. Ívató akváriumukat nagyrészt a tartómedencéből töltsük fel, így nem tesszük ki a szülőket hirtelen, durva vízminőség-változásnak (persze kisebb fokú változásra még nem reagálnak kritikusan, így a tenyészvíz 100%-ának nem kell az eredeti medencéből származnia). Szaporításukra 20-30 liter körüli akvárium már elégséges. Rokonsági köréhez hasonlóan elnyújtottan ikrázik valamilyen finom levelű növényre, ikracsomóra, ezért a szaporító akváriumot is okvetlenül szűrjük-szellőztessük, és a behelyezett, ikrarakásra szánt képletet napi szinten cseréljük, amíg tart az ívás. Az ikrák külön medencében keltethetőek, melynek vízminősége ne nagyon különbözzön attól, ahol lerakásra kerültek. Kelési idejük kb. egy hét, apró szemű indító eleséget igényelnek, mint például rotatória, frissen kelt artémia, esetleg walter-férgek. A szétnövésre ügyeljünk. Ugrálós!

Korábban a Telmatherina nemzetség tagja volt, csak nemrég került átsorolásra a Marosatherina genusba, melynek jelenleg egyetlen leírt tagja. A vadonban sebezhető természetvédelmi állapotú, populációi megfogyatkozóban vannak, főleg az akvarisztikai célú túlhalászat miatt. Mára szaporítása is több sikerrel jár, így egyre kevesebb példányt fognak ki élőhelyükről.