Melanotaenia australis – Nyugati szivárványhal

LATIN NÉV

Melanotaenia australis

CSALÁD

Melanotaeniidae

MÉRET

10-12 cm

°C

22-30 °C

°pH

6,5-8 pH

°Nk

5-25 Nk

HELYIGÉNY

180 liter

VISELKEDÉS

békés, rajhal

TÁPLÁLÉK

mindenevő

HOL TARTÓZKODIK?

középső-felső szint

ÉLETTARTAM (év)

5-6 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

felméretlen

Külalak és jellegzetességek leírása

Hosszúkás, karcsú alakú, hegyes fejű szivárványhal, mely a nagyobbacska fajok közé tartozik. Alapszínét az ezüst jellemzi, háta acélkékes, míg oldalán számos, egymást rendszertelenül váltó fekete és narancssárga csík fut, de példányfüggően keveredhet a csíkok színébe zöldes, kékes, barnás árnyalat is. A két hátúszó, a hasúszók és a farok alatti úszó feketével szegélyezett, főleg a sárga különböző árnyalatai dominálnak rajtuk, némi pirossal elegyítve. A farkúszó általában piros, vagy erős narancssárga, csak kevéssé mintázott. Több területi változattal is rendelkezik, van köztük olyan is, melynek farka citromsárgás alapon feketével pettyezett. Könnyű összetéveszteni a keleti szivárványhallal (Melanotaenia splendida), egykor alfajaként tartották számon.

Tartása és tenyésztése

Könnyedén gondozható, kezdők számára is kitűnően megfelelő szivárványhal. Az egyik legnyugatibb elterjedésű, s mivel hatalmas területet fed le lelőhelye, rendkívül sokféle környezeti tényező hatásához kellett alkalmazkodniuk. Ez az, ami előnyt jelenthet akváriumi tartása során is. A valamivel lágyabb, és enyhén savas vizet is gond nélkül elviseli, de a legideálisabb e fajnál is a rokonságnál jól bevált középkemény, semleges kémhatású víz. Lelőhelyein mértek már 35-36 C-os hőmérsékletet is (bár csak időlegesen), de a nyári nagyobb melegek nem jelentenek problémát halainknak. Hosszú távon ideális a 25-27 C.

Legalább 6 állatot gondozzunk együtt. Társítani könnyű, remekül kijön más kalászhalakkal, és hasonló méretű, életmódú fajokkal bármely kontinensről (természetesen igényeit figyelembe véve). Vegyes társas medencékhez is ajánlható. Ugrálós halak, ezért akváriumukat fedni kell. A természetben jellemzően tiszta, oxigéndús vizek lakói, erre akváriumi tartása során is hangsúlyt kell fektetni. A szűrés legyen erős és alapos, jó biológiai lebontó képességű, és cseréljük rendszeresen a vizet. A szivárványhalak többsége inkább a nyugodtabb, csendesebb vizek lakója, s bár fajunk is megtalálható (nem is kevés esetben) állóvizekben, kedveli a gyorsan mozgó, áramló folyásokat. Bátran kapcsoljuk szűrőnket nagyobb teljesítményre vagy használjunk áramoltató pumpát, a nyugati szivárványhalak előszeretettel fognak az áramlatokban lubickolni.

Etetése problémamentes, minden jó minőségű műeleséget elfogad. Egészítsük ki étrendjét szúnyoglárvával, artémiával vagy más élő (vagy fagyasztott) eledellel, így egészséges, erős állatokat nyerünk. Akváriumukat rendezzük be úgy, hogy dúsabb szegély- és háttérnövényzet legyen, ez állhat például valiznériákból, fodros levelű vízikelyhekből, s emellett dekoráljunk ágakkal, gallyakkal, esetleg néhány úszónövénnyel. Helyezhetünk a medence aljára pár falevelet is az élethűbb hatásért, s ha a természetet próbáljuk utánozni, viszonylag finom homoktalajt használjunk (bár az aljzat minősége tartástechnológiai szempontból nem különösebben érinti a szivárványhalakat, ugyanis a felsőbb régióban mozognak). Halaink számára hagyjunk tágas úszóterületet az akvárium frontrégiójában.

Az ivarok megkülönböztetése egyszerű, a hímek színesebbek, valamicskével nagyobbak és hát-, valamint farok alatti úszójuk megnyúltabb. Párban ívathatóak, a legkerekebb nőstényt a legszebben imponáló hímmel különítsük el. A tenyészmedence vize legyen neutrális kémhatású, középkemény, és úgy 26-27 C-os. Elnyújtottan ívnak, így szükség lesz a tenyésztő akvárium szűrésére, levegőztetésére is, valamint a halak mérsékelt etetésére. A vízhez egy kevés konyhasót is adhatunk, de ez nem feltétlen követelmény. Perlonvattát, jávai mohát, vagy esetleg mesterséges, kalászhal-féléknél bevált ikráztató fonatot helyezzünk el az akváriumban, amire ikráikat lerakhatják. Ezt napi rendszerességgel ellenőrizzük, és a lerakott ikrákat gyűjtsük be, nehogy a szülők ikrafaló tevékenységének áldozatául essenek. A természetben október és december között ívnak (Ausztráliában ilyenkor melegebb az idő), egy kifejlett nősténytől 100-200 közötti ikramennyiség várható reálisan. Az ikrák 6-10 napon belül kelnek ki, rotatóriával vagy frissen kelt artémiával indíthatóak, később méret szerint válogatott férgecskékkel (banánféreg, aprított grindál, tubifex) etethetőek. Tágas hely, rendszeres vízcsere szükségeltetik. 2,5 hónap alatt akváriumi körülmények között akár 2,5 cm-es hosszt is elérhetnek, viszonylag jó tempójú a növekedésük.

Populációinak genetikai vizsgálata arra engedi következtetni a tudósokat, hogy akár 2 hasonló faj is lehetséges, hogy a Melanotaenia australis alá került besorolásra, de ez mind a mai napig nem tisztázott. 1980-ban sorolták be a Melanotaenia splendida alfajaként, majd 2002 óta ismét önálló fajként ismerik el. Magyarországon hozzáférhető, bár nem tartozik a túl gyakori szivárványhalaink közé könnyű tarthatóságának ellenére sem. A keleti szivárványhalhoz képest gyakrabban bukkan fel az akváriumainkban.

Elterjedési területe - térkép (map)

Melanotaenia australis – Nyugati szivárványhal – elterjedési területe (distribution map)
Melanotaenia australis – Nyugati szivárványhal – elterjedési területe (distribution map)

Nevéhez hűen Nyugat – és Északnyugat-Ausztrália lakója, e régióban széles körben elterjedt, kisebb patakoktól, folyóktól kezdve tavakig és holtágakig, de kedveli a gyorsabb sodrású folyásokat.

Egyéb elnevezések

syn: Neoatherina australis, Melanotaenia splendida australis.

Eng: Western rainbowfish, Westralian sunfish, Western Australian sunfish, Western Australian jewelfish, Australian rainbowfish, Red-tailed rainbowfish, Walmarri, Walmadi.

Egyéb köznevei: Westlicher Regenbogenfisch, Vestaustralsk regnbuefisk.

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Ausztrália
Nyugat-Ausztrália
Biológiai jellemzők:
Testmérete: nagy (10-20 cm)
Viselkedése: békés rajhal
Aktivitása: nagyon aktív
Aktivitása: közepesen aktív
Táplálkozása: mindenevő
Ált. tartózkódási vízréteg: felső szint
Élethossza: átlagos (kb. 3-6 év)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: közepes(20-25 °C)
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz színezete: átlátszó
Víz kémhatása: normál (6,5-7,5 pH)
Víz kémhatása: féllúgos (7,5-8 pH)
Víz Német keménységi foka: lágy (5-10 Nk°)
Víz Német keménységi foka: közepesen kemény (10-15 Nk°)
Víz Német keménységi foka: kemény (15-20 Nk°)
Víz Német keménységi foka: nagyon kemény (20-30 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: normál (100-200 liter)
Kedvelt vízmozgás: gyorsan áramló
Kedvelt vízmozgás: közepesen áramló
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Növényzetigény: átlagosan beültetett

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

  • Adrian R. Tappin: Rainbowfishes

Katalógusba került:

2017-08-11

Frissítve:

2017-08-12 02:08

Katalógus ID:

No. 8327


https://akvaristalexikon.hu/akvariumi-halak/kalaszhalak/melanotaenia-australis.html

Kategória választó

Elevenszülő fogaspontyok (43) | Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Ikrázó fogaspontyok (38) | Harcsafélék (103) | Sügérfélék (116) | Amerikai sügérek (57) | Afrikai sügérek (59) | Labirintkopoltyús halak (38) | Csíkfélék (35) | Egyéb édesvízi halak (34) | Hidegvízi halak (24) | Hazai halak (15) | Kalászhalak (21) | Brackvízi halak (12) |

Kalászhalak kategória fajböngésző

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.