Melanotaenia fluviatilis – Folyami szivárványhal

A hazai akvarisztikában kevésbé elterjedt a faj, pedig kiváló akváriumi hal, gondozása kezdők számára sem bonyolult feladat. Mivel legfeljebb 10, de általában inkább csak 8 cm körüli hosszt ér el, egy kisebb csapat számára már 100-120 liter elégséges. Mint rokonai, a folyami szivárványhal is csapatos, ezért legalább 6 egyedét helyezzük egy akváriumba. A medencét úgy rendezzük be, hogy legyenek vízinövényekkel sűrűbben ellátott régiók, ahol halaink búvóhelyet találnak maguknak, de kellő kiúszótér is. A kalászhalakhoz remekül illik egy olyan berendezés, melyben nagyobb növényeket (pl.: valiznéria, lándzsás vízipáfrány, fodroslevelű vízikehely) ültetünk a háttérbe, illetve a szegélyekre, ezáltal a frontrégiót szabadon hagyva.

Az átlag vezetékes ivóvíz kémiai minősége megfelel tartására, s minthogy rendkívül békés halak, társításuk sem okoz különösebb nehézséget. Jól szűrt, tiszta vizet igényelnek, lelőhelyükön is kristálytiszta patakok lakói. Oxigénigényük magas, és jó ugrók! Nem kíván túl meleg vizet, fűtetlen szobai medencében is tartható, 22-25 C tökéletes számára. Az egyik legdélebbi elterjedésű szivárványhalfaj, s egyúttal az egyike a leghűvösebb vizekben is megtalálható kalászhalaknak. Lelőhelyének számos pontján a téli hőmérséklet 10-15 C magasságában van, rövid intervallumokra akár ez alá is eshet, bár olyankor a halak már nagyon fogékonyakká válnak egyes megbetegedésekre. Ha fűtetlen akváriumban némi évszakos váltakozást tudunk számukra biztosítani, azzal még természet hűbb körülmények közt tarthatjuk őket. A legtöbb lemezes tápot elfogadják, akárcsak a különféle rovarokat, lárvákat, férgeket, melyeket érdemes néha belecsempészni menüjükbe, mert elősegíti pompás színeik kifejlődését. Több, különböző árnyalatú variánsa is ismert, s mivel sokféle színű, irizáló pikkellyel rendelkezik, ezért küllemének pontos leírása sem könnyű.

Ívás előtt etessük bőségesen halainkat, és kicsit emeljük magasabbra a hőmérsékletet (25-27 C). Tartásukhoz is ajánlott semleges (esetleg enyhén lúgos), középkemény vízben ikráztathatóak. Mint rokonaik, ők is elnyújtottan ívnak, akár egy héten keresztül. Az ikráztatásra szánt akváriumba a legszebb pár kerüljön ki, s helyezzünk ikráztató rácsot vagy valamilyen finom levelű növényt, perlonvattát az akváriumba. Ezt rendszeresen ellenőrizzük, s a már lerakott ikrákat távolítsuk el. Szükség lehet a tenyészakvárium szűrésére, levegőztetésére. Az ivadékok kelési ideje nagyjából egy hét körül határozható meg, de ez erősen hőmérsékletfüggő: 28 C környékén 4-5 nap alatt kikelnek, míg 20 C-on akár két hétig is tarthat, bár ilyen alacsonyabb hőmérsékleten meglehetősen rossz a kelési arány. A természetben október és január között ívnak, ami Ausztráliában a melegebb időszakot jelenti. 20 C alatt nem szaporodnak. A kelés utáni elúszási idő 3-5 nap, ezalatt az ivadékok szikzacskójukból táplálkoznak, majd a víz felszínének közelében mozognak. Frissen kelt artémiával indíthatóak. Magasabb hőmérsékleten egész jó ütemben nevelhetőek.

A fajt már az 1870-es években begyűjtötték, s sokáig úgy gondolták, hogy a hasonló Melanotaenia duboulayi-val egyazon fajba tartozik.