Melanotaenia herbertaxelrodi – Axelrod-szivárványhal

Egyik legszebb színeket öltő szivárványhalunk, az ehhez párosuló könnyű tartásmódja ideálissá teszi számos szobai akvárium számára. Mindenképpen csapatban tartsuk, ami legalább 6-8 példányt jelent. Egy ekkora állomány gondozására 160-180 literes medence már javasolt. Vizüket szűrjük alaposan, származási helyéből adódóan a kristálytiszta és bomlástermékektől mentes vizet kedveli, de nem különösebben kényes hal. Ugrálós lehet, ezért akváriumát takarni kell. Magas az oxigénigénye, erre tartásakor, de különösen szállítása során ügyeljünk! Elfogadja a legtöbb száraz eleséget, érdemes magas karotinoid tartalommal bíró színtápokkal is megkínálni, hogy lenyűgöző színeit megőrizhesse. Kedveli a rovarlárvákat, férgeket, apróbb rákocskákat, így az ezek nyújtotta kiegészítő táplálék lehetőségét ne vessük el, különösen kedvelik a vörös szúnyoglárvát, artémiát.

Jól társítható halak, békések, a legtöbb hasonló igényű fajjal társas akváriumban is nagyon jól kijönnek. Remek összeállításokat alkothatunk különböző szivárványhal-fajokkal történő társításával. Aktív, mozgékony halak, melyek előszeretettel úsznak az akvárium előterében. A háttérbe érdemes magasabb vízinövényekből egyfajta szegélynövényzetet ültetni, ami biztonságos búvóhelyet ad halainknak. Ágakkal dekorálhatunk, a sötét talaj pedig kiemeli pompás színeiket. A savas vizet nem viselik jól, és lehetőleg lágy vízbe se kerüljenek; a semleges – enyhén lúgos kémhatású, középkemény víz ideális nekik. Csapvízben kiválóan tartható!

A hímek termetesebbek és jóval színesebbek is a nőstényeknél, így megkülönböztetésük nem nehéz feladat. Szaporításuk nagyban hasonlít a többi rokon fajéhoz, nem kifejezetten bonyolult. Egy betelt nőstényt válasszunk ki szép színeket produkáló hím társa mellé, és helyezzük őket egy kb. 7,5-ös pH-jú, 10-15 nk-s vízbe. A tenyésztéshez érdemes 25-26 C körüli hőmérsékletet alkalmazni, de tartására akár a fűtetlen szobai medence is megfelelhet, hiszen hegyvidéki területről származó halról van szó. Elnyújtottan ívnak, a tenyészmedencét is szűrni, levegőztetni kell. Béleljük ki a medence alját perlonvattával, jávai mohával vagy helyezzünk be mesterséges ikráztató csomót (ezt kalászhalféléknél gyakran használjuk). A biztonság kedvéért ikrarácsot is betehetünk, mivel fogyaszthatnak ikráikból. Naponta ellenőrizzük, és vegyük el a már lerakott ikrákat. A szülők akár egy héten át is ívhatnak. A kishalak 1-1,5 hét alatt kelnek ki, további pár nap kell elúszásukig, mely után frissen kelt artémia naupliákkal indíthatóak. A szétnövésre és a friss, jó minőségű vízre ügyeljünk. Aránylag lassan fejlődnek, hónapokig tart, mire elérik kifejlett színeiket.

Gerald Allen és Brian Parkinson 1980 szeptemberében gyűjtötte be e fajt, s ezután nem sokkal már az akvarisztikában is megjelentek. A híres, 2017-ben elhunyt Herbert R. Axelrod után került elnevezésre. Sajnos az IUCN még nem tudta kellő alapossággal felmérni természetes populációit, ezért egyelőre adathiányosnak tekintett természetvédelmi státusza, de számos kutató vélekedik úgy, hogy a faj valójában már veszélyeztetett. Ebben közrejátszik a túlhalászat is, illetve az, hogy elterjedési területe szűk, kevés kis populációt leszámítva szinte csak a Tebera – tóra korlátozódik.