Melanotaenia lacustris – Türkizkék szivárványhal

Lenyűgöző szépségű szivárványhalfaj, bár csodás színeit közel egy éves korára éri csak el. Nyugodt, békés természetű, nem piszkálja társhalait, így igényeinek figyelembevételével egészen tág a társíthatósági lehetőségek száma. Ugrálós halak, ezért akváriumukat fedni kell. Nem kimondottan érzékeny faj, így némi odafigyeléssel már kezdők is próbálkozhatnak gondozásával. Társas, csapatban élő halak, ezért legalább 6-8 példányukat helyezzük el együtt.

Élőhelyén évközben általában a vízhőmérséklet 22-24 C környékén alakul, bár ettől jóval eltérő adatokat is mértek már, rendszeresen változik a hőmérséklet 18 és 28 C között, éppen ezért halaink a rövidebb ideig tartó, optimumuktól eltérő hőmérsékletet is jól átvészelik, de hosszútávon mindenképp igyekezzünk hűsebb vízben tartani őket (akár fűtetlen vagy gyengén fűtött akváriumban is lehetséges gondozásuk egy átlagos szobahőmérsékleten). A savas vizet nem kedvelik, inkább enyhén alkalikus irányba tolódjon el a kémhatás. Ehhez a vízkeménység tekintetében középkemény – kemény víz párosuljon. Akváriumukat nagyon szépen berendezhetjük némi szegélynövényzet felhasználásával. Kiválóan társítható más szivárványhalakkal, de ügyeljünk az összerakni kívánt fajok hőmérsékletigényére. Érdemes pirosas tónusú fajból választani mellé, mely így rendkívül látványos színkombinációt eredményez! Lévén tavi hal, a nagy áramlást nem kedveli! Oxigéndús, jól szűrt, kristálytiszta vizet igényel, legalább kéthetente tartsunk részleges vízcserét.

Etetése nem nehéz feladat, nem válogatós, a legtöbb száraz eledelt elfogadja. Ha igazán szép színeket és erős, egészséges halakat szeretnénk, akkor kapjanak rendszeresen férgeket, rovarlárvákat, apró ízeltlábúakat. Különösen kedvelik a vörös szúnyoglárvát. A jól tartott halak szépen beikrásodnak, így tenyésztésük is könnyebbé válik. Párban vagy csoportosan is ívatható. Az ivarok könnyen megkülönböztethetőek a hímek káprázatos, élénk kék színeiről, míg a nőstények kisebbek és szürkébbek.

Tenyésztő akváriumukba helyezzünk ikrarácsot vagy perlonvattát, ikráztató csomót, és lássuk el az akváriumot szűréssel, levegőztetéssel is. 7,5-ös pH, 15 körüli német keménységi fok, és úgy 24-26 C-os víz általában beválik. Szaporítás előtt bőségesen etessük állatainkat. Elnyújtottan ikráznak, napokon át, így érdemes a már lerakott ikrákat napi szinten eltávolítani. Kelési idejük jellemzően 6-7 nap, majd pár napon belül elúsznak az ivadékok, és megkezdhetjük táplálásukat frissen kelt sórákkal. Rendszeres vízcsere, tágas hely, és lehetőség szerint napjában kétszeri etetés mellett egész jó tempóban nőnek az ivadékok, bár igazi színeiket így is csak sokára mutatják.

A kereskedésekben általában még fiatal korban kapható, ezüstös színben, de ne legyünk restek vásárolni belőlük, ugyanis ha jól tartjuk őket, nemsokára meglátjuk valódi színeiket.

A természetben sajnos nagyon megritkultak, már a ’90-es évek közepén is sérülékenyként kerültek besorolásra (s az utóbbi években nem igazán estek alá alapos, új IUCN felmérésnek, így könnyen elképzelhető az azóta is megfigyelhető tendenciák alapján, hogy már erősen veszélyeztetettek). Ennek számos oka van. Egyrészt a Kutubu-tó elég sérülékeny, nagymértékben ki van téve az emberi behatásoknak, úgy, mint a környezetszennyezés vagy a szennyvízterhelés. Emellett olajkitermelés is kezdődött a tó közvetlen közelében, s az elmúlt pár évtized során tapasztalt vadbefogás is jelentősen meggyérítette az állományt. Mindenképp akváriumban tenyésztett egyedeket keressünk, az utóbbi időben egyébként nagyrészt ilyen példányok szerezhetők be a jól megoldott, nagy méretekben való szaporításnak köszönhetően. 2013-ban nagy mértéket öltő halpusztulás volt megfigyelhető a tavon, ami egy agresszíven terjedő parazitikus megbetegedésnek volt köszönhető, mely különösen az ázsiai trópusi halak körében sajnos egyre gyakrabban felüti a fejét, és a legtöbb mérsékelt övi faj is fogékony rá. Emellett a 2010-es évek elején heves esőzések és áradások utat nyitottak mesterséges halfarmok állatai számára, így többek között nílusi tilápiák is kijutottak a tóra, melyek azóta is gyorsan szaporodnak, pusztítva az őshonos állományt.