Melanotaenia maccullochi – Ausztráliai szivárványhal

Az ausztráliai szivárványhal rokonsági körének egy viszonylag kisebb termetű tagja. Egykor egészen gyakori fajnak számított, idehaza is rendszeresen kapható, elérhető volt. Akváriumokba való kerülésekor nagy kedvencnek számított. Az utóbbi években importált és tenyésztésbe vont, színpompás fajok azonban már szinte teljesen kiszorították akváriumainkból, egyre nehezebb hozzájutni, holott a legtöbb közepes méretű társas akváriumba kiválóan alkalmas lenne, kezdők számára is! Európába először 1934-ben jutott el (Hamburgba), Amandus Rudel küldött 12 példányt, melyeket ő maga gyűjtött be. 1936-ban már sikeresen tenyésztették is!

Kiválóan tarthatóak más halak társaságában, vegyes medencékben is, teljesen békés állatok. Arra ügyeljünk, hogy legalább 6 példány kerüljön egybe e fajból, mivel csoportban érzik jól magukat. Szeretik a jól szűrt és rendszeresen cserélt vizet, egyébiránt nem kényesek. A legtöbb csapvíz megfelel számukra, sok rokonához képest az enyhén savasabb kémhatású vizet is jobban tolerálják, de számukra is a semleges – kissé lúgos, középkemény víz a legideálisabb. Az átlagos medencéknél javasolt 23-26 C ajánlható hosszú távú tartására, de fűtetlen szobai akváriumban is elél. Könnyű tarthatósága és tág tűrőképessége abból az okból eredeztethető, hogy rendkívül változatos élőhelyekhez kellett a természetben is alkalmazkodnia.

Medencéjében biztosítsunk nekik elég úszóterületet, de menedéket nyújtó szegélynövényzetet is. Táplálékul bármilyen megfelelő nagyságú élő- és szárazeleséget elfogadnak, különösen kedvelik a szúnyoglárvát, grindálférget, melyek halaink vitalitását is nagyban fokozzák.

Az ivarok megkülönböztetése nem nehéz, szín- és méretbeli különbségek a döntőek. Kis csapatban érdemes ívatni őket, például 2 hím 3-4 nőstény arányban. Tenyésztő akváriumukba kicsit magasabb (25-26 C) hőmérsékletű, semleges, középkemény vizet töltsünk. Adhatunk hozzá akár 10 literenként egy csapott evőkanálnyi konyhasót is, mely segít a gombásodás elleni küzdelemben. Elnyújtottan ívó halak, valamilyen finom levelű növényre, perlonvattára helyezik ikráikat. Megfigyelések szerint nem különösebben ikrafalók, de ha teljesen biztosra akarunk menni, vegyük el az ikrákat. A tenyészhalak is igényelnek az ívató medencébe szűrést, levegőztetést, már csak oxigénigényük miatt is. A kishalak kelési ideje kb. egy hét, fejlődésük közben a szétnövésre ügyeljünk, akárcsak a rendszeres vízcserékre. A kikelő ivadékoknak nem kell magas vízoszlop, 10-15 cm magasság bőven elegendő. Rotatóriával, papucsállatkával indíthatóak, tiszta vízben és bőségesen etetve jó ütemben nevelhetőek. Nőstényenként akár 100-150 ikra is várható! A porontyok 5 hónaposan érik el ivarérettségüket, ekkor kb. 3 cm hosszúak.