Melanotaenia praecox – Törpe szivárványhal

Tartása könnyű, kezdőknek is ajánlható. Vegyes társas medencében is jól érzi magát, társítása is egyszerű, a legapróbb halak és az őrá veszélyes nagytestű fajok kivételével nagyon sok minden mellé rakható, természetesen az igények figyelembevétele mellett. Csapatos hal, legalább 6-8 példányát tartsuk együtt. A szivárványhalak közül az egyik legkönnyebben tartható faj, már csak kisebb méreténél fogva is. Színezetével nagyon szépen feldobja az akvárium világának színgazdagságát. Lenyűgöző látvány, ahogy a dominancia-harcok során a hímek élénk színeket vesznek fel és feszítik ki magukat egymás mellett.

Színezetét a sötét aljzat, háttér, pl. úszónövénnyel árnyékolt medence szűrt fénye hozza ki remekül. Irizálóan csillogó pikkelyei különösen szépek rácsillanó fényben. Kedveli a dúsabb növényzetet, amiben jól el tud rejtőzni, bár nem bújós faj. Biztosítsunk nekik a sűrűbb háttérnövényzet előtt szabad úszóterületet is, ahol kedvükre lubickolhatnak.  Vizét erősen szűrjük, mert a bomlástermékekkel teli vizet nem viseli jól hosszútávon. Kristálytiszta és oxigéndús vizekből származik, utóbbira szállításkor is fektessünk hangsúlyt! Élőhelyének nagyobb részén az áramlás is nagyobb, így sok közeli rokonával ellentétben a törpe szivárványhalak kedvelik az áramló vizet, szívesen úsznak a szűrő kivezetőjével szemben is. Ettől függetlenül kevésbé áramló közegbe is ugyancsak megfelelnek, de a tiszta vízre és magas oxigénkoncentrációra ügyeljünk! Ugrálós halak, akváriumukat fedni kell. A rendszeres részleges vízcserék ne maradjanak el.

Etetése sem problémás, a legtöbb jó minőségű száraz, fagyasztott és élő eleséget szívesen veszi. Érdemes számukra friss planktoneleséget is adni, hogy gyönyörű színeik megmaradjanak, s egyúttal ez az eredményes szaporításhoz is elengedhetetlen.

Az ivarok megkülönböztetése nem nehéz feladat, hiszen a hímek úszói rubinvörösek, míg a nőstényeké halványabb narancssárgák. A leginkább ikráktól kerek nőstényt a legszebb hímmel kiválasztva ívassuk őket párban, vagy esetleg kisebb csoportban (több nőstényt számítva). Az ívató medence vize legyen semleges kémhatású, 10-15 nk-s, kb. 26 C-os. A hőmérséklet enyhe emelése általában segít az ívási kedv kiváltásában. Egy pár számára számítsunk kb. 25-35 literes ívató medencét. Az akváriumba tegyünk ikrarácsot, vagy valamilyen finom levelű növényt, perlonvattát, ikráztató csomót. Rokonaihoz hasonlóan napokon keresztül ikrázik, akár egy héten át is, ezért a tenyésztő akváriumot is szűrni, levegőztetni kell, a szülőket pedig óvatosan etetni. Az ikrák nagy részét a perlonvattába, jávai mohába rakja, ezeket érdemes napi szinten eltávolítani, nehogy véletlenül a szülők falánkságának áldozatul essenek. Az ikrák kis szálon függenek. Kelési idejük 1-1,5 hét jellemzően. A kikelő lárvák meglehetősen kis méretűek, rotatóriával, papucsállatkával, infuzóriával indíthatjuk őket, majd nem sokkal később már a frissen kelt artémiát is könnyedén fogyasztják. Porított ivadéknevelő tápot is adhatunk nekik, de mivel szinte mindig a felszín közelében tartózkodnak, olyat válasszunk, ami aránylag sokáig marad a víz színén. Rendszeres vízcserét igényelnek.

Más szivárványhalakhoz képest hamar színesednek, néhány hónaposan már elkezdik mutatni lenyűgöző árnyalataikat. A kereskedésekben gyakoriak, tán az egyik legnagyobb számban forgalomba hozott kalászhalunk, már csak avégett is, hogy nem kell hosszú-hosszú hónapokat várni kiszínesedéséig, illetve kisebb akváriumokban is könnyen gondozható. Érdemes hazai tenyésztésű példányokat keresni, az import-szivárványhalak gyakran gyengék, betegesek, míg ezzel szemben a tenyésztett példányok ellenálló halak. Akváriumokban először 1991-1992-ben jelentek meg, azóta is nagy népszerűségnek örvendenek, és hatalmas egyedszámban tenyésztik őket.