Melanotaenia splendida – Keleti szivárványhal

Az egyik legkönnyebben tartható szivárványhal-faj, mivel meglehetősen széles körben elterjedt a természetben, ezért nagyon változatos környezeti feltételekhez kellett alkalmazkodnia. A hőmérséklet nagyon széles skálán mozog, a lelőhelyek széles skáláján akár 20 C közelébe is lesüllyed, s nagy részükön gyakran emelkedik 30 C fölé a hőmérséklet, rövidtávon e halak többsége még akár 35 C körüli vízhőmérsékletet is képes elviselni. A kémhatással szemben is kevésbé érzékenyek, mint például egyes pápua új-guineai rokonaik, az enyhén savas vizet is bírják, bár a legszerencsésebb 7-7,5-ös pH-t biztosítani nekik. A víz legyen lehetőleg középkemény – kemény, ennélfogva is a legtöbb hazai vezetékes ivóvíz alkalmas halaink gondozására. Mivel sok környezeti tényező megegyezik, néha szokták afrikai nagytavi sügérek mellé is ajánlani őket. Életmódjukban sokban emlékeztetnek a Tanganyika-tavi lazacsügérekre! Biotópjukban találkozhatnak többek között az ausztrál szivárványhallal (Melanotaenia maccullochi) vagy az ékszerkalászhallal (Melanotaenia trifasciata).

Mindenevő, nem válogatós halak, a legtöbb száraz eleséget elfogadják, mi több, mohón fogyasztják. Adjunk nekik néha szúnyoglárvát, artémiát, vízibolhát, grindálférget is, hogy vitalitásukat megőrizzék. A természetben leginkább vízre hulló rovarokat fogyasztanak. Robusztus termetű, aktívan úszó halak, így tágas helyre van szükségük, 200 liter alatt nem javaslom tartásukat. Csoportban kell őket elhelyezni, 6-8 példányukat legalább. Békés természetűek, méretüknél és igényeiknél fogva alkalmas fajok mellé bátran telepíthetjük, akár társas medencébe is. A lassú, nyugodt halakat (pl. vitorláshal) zavarhatják aktív életmódjukkal.

Vizük legyen jól szűrt, és rendszeresen cserélt, oxigéndús! Úgy a gyorsan áramló vizet, mint az állóvizet is egyaránt kedvelik, de ha van pontos adatunk az általunk gondozott halak származási helyéről, akkor az ottani viszonyoknak megfelelően igyekezzünk beállítani az akváriumot. Ugrálós, akváriumát takarni kell. Egyszerű gondozása miatt a megfelelő méretű akváriummal rendelkező kezdő akvaristáknak is ajánlom. Sajnos Magyarországon kevésbé elterjedt, rokonsági köréből inkább a Melanotaenia australis érhető el valamivel rendszeresebben nálunk.

Tenyésztésük nagyban hasonlít az eddig bemutatott fajokéhoz. Érdemes egy nagyobbacska ívató akváriumba párban kihelyezni. 26-27 C-os, középkemény és semleges-enyhén lúgos vizet töltsünk be, valamint lássuk el szűréssel-fűtéssel, szükség szerint fűtéssel is az ívató medencét. Tegyünk be ikrarácsot vagy perlonvattát, ami megóvja a lerakott ikrákat a szülők falánkságától. 100-200 ikrát könnyen várhatunk egy jól betelt nősténytől. Az ikrákat napi szinten távolítsuk el, s ha a szülők végeztek az ikrák lerakásával (ez napokig tart, valószínűleg szükség lesz közben az etetésükre is), kerüljenek vissza a tartó akváriumba. A kishalak átlagosan egy hét alatt kelnek ki. Ügyeljünk a szétnövésre, és a rendszeres vízcserére. Indítani lehet őket rotatóriával, frissen kelt artémiával, majd növekedésüknek megfelelően kaphatnak apróbb férgecskéket (pl. banánféreg, vágott tubifex), ivadéknevelő portápot. A csapat felneveléséhez tágas helyre lesz szükségünk!

Természetes állományaiban néha feltűnik a tudományos nevén úgy nevezett „epizootic ulcerative syndrome”, melyért egy agresszíven  terjedő, veszélyes parazita felelős, mely gyakran végzetes kimenetelű. A Melanotaenia splendida tatei alfaj csak elvétve fordul elő akváriumainkban, a nála feltűnőbb színű változatok miatt nem igazán tudott teret hódítani. A keleti szivárványhal úgy az 1970-es években kezdett ismertebbé válni az akváriumokban.