Pseudomugil gertrudae – Pöttyös törpekalászhal

Meglepően könnyen tartható halak, a víz kémiai jellemzőinek változását aránylag tág határokon belül képesek elviselni – persze ha nem hirtelen változásról van szó. Hosszú távon is elég különböző vízkémiai értékek mellett is sikerrel tarthatóak, ennek magyarázata, hogy a természetben is nagyon különböző élőhelyekhez kellett alkalmazkodniuk. Nano akváriumokba is alkalmas, az egyik legkisebb termetű Pseudomugil faj, nem csoda hát felkapottsága.

Vizük legyen jól szűrt és tiszta, a bomlástermékeket rosszul viselik. Kis medencéjüket akár egy szivacsszűrő is képes tökéletesen ellátni, de kisebb méretű motoros szűrők is jól használhatók. Rendszeresen cseréljünk ki egy kevés vizet akváriumukban, kéthetente legalább. Mivel gyors sodrású patakoktól kezdve egészen állóvizekig sok különböző élőhelyen előfordul, így akváriumban is tetszés szerint szabályozhatjuk a víz áramlását, szívesen lubickolnak a sodró vízben, de kevésbé hullámzó, állóvíz-jellegű akváriumban is jól érzik magukat. Medencéjük legyen oxigéndús, erre szállításuk során is ügyeljünk. Remek ugrók, akváriumukat alaposan fedni kell.

 A sűrű növényzetet kedveli, igazán jól mutat, amint különböző vízinövények között lubickol, nem véletlen, hogy akvakertészek egyik, méltán kedvelt hala. Sötét hátteret, és lehetőleg sötét aljzatot biztosítsunk, így színei igencsak szépen mutatkoznak meg. Úszónövényekkel árnyékoljuk a medencét, ez fokozza biztonságérzetüket, és a szórt fény további segítség csodás színeik előcsalogatásában! Szigorúan rajban tartsuk, ami legalább 8 egyedet jelentsen! Békés hal, remekül kijön más kisebb, ún. nano halakkal, így például gyöngy dániók, ostoros szivárványhalak, törperazbórák vagy kisebb elevenszülők lehetnek társhalai, de kisebb párduccsíkok és páncélosharcsák, Otocinclus-algázók vagy farokfoltos díszküllők is kerülhetnek mellé.

Elfogadja a száraz tápokat is, de hogy igazán szépek és egészségesek maradjanak, szükségeltetik számukra némi fagyasztott vagy élő eledel is. Számtalan kitűnő fagyasztott tápot szerezhetünk be az állatkereskedésekből. A legcélravezetőbb természetesen a friss élő eledel, legyen az plankton, vízibolha, artémia vagy szúnyoglárva, egyaránt kedveli őket. Élő eleség nélkül színei hamar fakulni kezdenek, és a tenyésztése is sokkal kevesebb sikerrel kecsegtet. Gondozásához egy általános társas medence hőfoka ideális (24-27 C), de egyesek az alacsonyabb (22-23 C), míg mások inkább a melegebb vízre esküsznek. A lelőhelyén a hőmérő higanyszála (vízhőmérsékletre értve természetesen) 20 C alá és jóval 30 C fölé is felkúszhat, a nyári nagyobb hőhullámok idején sincs félnivalónk. Optimális, ha vizét sötétítjük, például égertobozzal, Tebang-levéllel. Azon kevés kalászhalfaj egyike, melyek kimondottan kedvelik az enyhén savas kémhatást! A természetben mértek már 5 alatti pH-t is, de akváriumban inkább az 5,5-6,5 körüli savasság ajánlott, de semleges kémhatású vízben is gondozhatjuk. A túl lúgos víz nála nem annyira szerencsés. Viszonylag lágy vízben is jól érzi magát! Ragyogó látvány, amint e kis csodák kergetik egymást a növények között, s a hímek úszóikat kifeszítve fitogtatják erejüket. Az ivarok megkülönböztetése is meglehetősen könnyű ez alapján.

Jól tartott halak esetében, ha akváriumuk növényzete sűrű, könnyedén számíthatunk a medencében felnövekvő szaporulatra, de természetesen célzott tenyésztésük sokkal több eredménnyel kecsegtet. Szaporításukat közepesen nehéznek mondanám, de idehaza is több tenyésztő is eredményesen foglalkozik velük. Csapatban (2-3 hímre akár 5-6 nőstény is) tegyük ki őket, a tartó közegnél egy kicsivel melegebb vízbe. Érdemes savas kémhatást beállítani, s általában lágy vízben szokás őket tenyészteni (pl. gyűjtött esővíz), de nem túl kemény vízben is sikerrel járhatunk. Elnyújtottan ívnak, könnyen ikrázhatnak 1-1,5 héten keresztül, ezért tenyésztő akváriumukban szükség lesz levegőztetésre, szűrésre, és fűtésre egyaránt, továbbá halaink etetésére. Az ívásra általában reggel vagy kora délelőtt kerül sor, a fény stimulálja halainkat.

Jávai moha csomót vagy mesterséges ikráztató fonatot is készítsünk akváriumukba, napi szinten kevés, ragadós fonálon csüngő ikrát helyeznek bele.  Az ikrákkal teli jávai mohát naponta vegyük külön, nehogy a szülők fogyasszanak belőle. A kelési idő akár két hétig is elhúzódhat, ezért fennáll az ikrák penészedésének kockázata. Erős levegőztetéssel, esetleg xanthakridinnel csökkenthetjük ennek mértékét. Vizüket sem a tenyésztéshez, sem a tartáshoz célzottan sózni nem szükséges, bár közel brackvíz minőségű tartóközeget is képesek rövidtávon elviselni. A kikelő kishalakat helyezzük jól szűrt és rendszeresen cserélt vizű akváriumba, esetleg csigákat is tehetünk a maradékok eltávolításának érdekében. Papucsállatkával, rotatóriával indíthatunk, de már hamar áttérhetünk a frissen keltett artémiás etetésre. A növekedés tempójának megfelelően váltsunk nagyobb eleségre, érdemes napi kétszer etetni.

Aránylag rövid életű halak, pár évet élnek. Az akváriumokban meglehetősen közkedveltek, az egyik leggyakoribb faj nemzetségén belül. Több variánsa is ismert, némelyiket Heiko Bleher találta meg az elmúlt években, de pontos genetikai vizsgálatok még nem készültek, így nem tudni, hogy van-e köztük önálló faj is. Élőhelye fenyegetett, s bár hivatalos állományfelmérés nem készült, fennáll a kockázata, hogy e csodás halak ritkulóban vannak.