Pseudomugil paskai – Paska törpekalászhala

A faj természetvédelmi státusza meglehetősen válságos, élőhelye parányi és fenyegetett. Az IUCN Vörös Listája 1994-ben sérülékeny státuszba helyezte, majd később ezt adathiányosra módosított (jelenleg is így szerepel a faj az adatbázisban). A CARES – program (mely a veszélyeztetett, egzotikus édesvízi halak megmentésére jött létre) szakértőinek felmérései alapján azonban a faj állományai kritikusan veszélyeztetetté váltak.

Az igazi Pseudomugil paskai-k szinte egyáltalán nem fordulnak elő akváriumainkban, kuriózumszámba mennek. Gerald Allen 1983-ban gyűjtötte be őket, csak pár alkalommal kerültek exportálásra, mely állatok jelentős része később elpusztult, így elég nehézkes hozzájutni. A faj neve azonban mégis ismerősen csenghet sokaknak, akik egy élénk, pirosas színű törpekalászhal-fajt társítanak hozzá. Ez a pompás hal a Pseudomugil luminatus, mely 2016-ban került leírásra, miután először 2011-ben felbukkant az akvarisztikában és egy csapásra közkedvelt lett. A P. luminatus egyébként leírása előtt általában Pseudomugil cf. paskai vagy Pseudomugil sp. ’Red Neon’ neveken került exportálásra, de számos kereskedő, tenyésztő ezt később összemosta a Pseudomugil paskai névvel (vélhetően igazi P. paskaival alig vagy egyáltalán nem találkoztak). A Pseudomugil luminatust egyébiránt a P. paskai színváltozatának, mesterségesen kitenyésztett variánsának és hibridnek is gondolták, míg önálló faji rangja be nem bizonyosodott.

Mivel a faj lelőhelye meglehetősen szűk és korlátozott, így a halaknak sem kellett változatos környezeti feltételekhez alkalmazkodnia, meglehetősen specialisták. Tartásukhoz leginkább egy viszonylag lágy, enyhén savas, 26 C-os akvárium felel meg. Az áramlás legyen alacsonyabb. A növényzetet sűrűn ültessük, a dús vegetációt kedveli, ez remek búvóhelyeket is ad számára, de gondoskodjunk némi úszóterületről is. Ágakkal dekorálhatunk. Vizéhez bátran adjunk tőzegkivonatot, égertobozokat, Tebang-leveleket, ugyanis az élőhelyét adó patak vize is teabarna.

A kisebb termetű törpekalászhalak közé soroljuk, alig haladja meg a 3 cm-es testhosszt. Gondozásához egy 50-60 literes akvárium már elég. Vizüket szűrjük alaposan, és cseréljük rendszeresen. Aktív, mozgékony halak, a medencét fedjük jól, mivel kiváló ugrók. Csapatban tartsuk őket, 6-8 példányt legalább. Társítani csak más nano halakkal célszerű, melyek hasonló igényekkel rendelkeznek, például törperazbórákkal, kistermetű dániófajokkal. Etetésükre leginkább az apróbb fagyasztott és élő táplálékok felelnek meg, különben színeik halványodnak és veszítenek vitalitásukból, de ettől függetlenül a méretileg alkalmas, jó minőségű műeleségeket is fogyasztják.

Egy sűrűn növényesített akváriumban minden bizonnyal számíthatunk némi szaporulatra, de ez tenyésztésüknek nem a leghatékonyabb módja.  Akváriumi szaporításuk lehetséges, de mivel kuriózumszámba mennek, nem sok gyakorlati információ áll rendelkezésünkre róla. Érdemes csapatban (2-3 hím és 4-6 nőstény) ívatni, az ikráztató medencét is kissé savas, lágy, 26-27 C-os vízzel töltsük fel. Szűrjük, levegőztessük az akváriumot, mivel halaink több, mint egy hét hosszán át is rakhatják ikráikat. Nem túl produktívak, mindemellett aránylag rövid életűek is. Finom levelű növényre, perlonvattára rakják ragadós fonálon lógó ikráikat. Érdemes ezeket napi szinten eltávolítani a szülők mellől, nehogy elfogyasszák őket. A kelési idő könnyen tarthat 1,5 hétig (vagy picit tovább is), gondoskodjunk az ikrák penészedésének meggátlásáról. Az ivadékok frissen kelt artémiával, rotatóriával, papucsállatkával indíthatóak. Rendszeresen tartsunk részleges vízcseréket náluk is, etessük őket lehetőleg naponta kétszer.