Anabas testudineus – Ázsiai kúszóhal

Szívós, ellenálló faj, ezáltal gondozása nem bonyolult feladat. Nagy termetű, akár 25 cm-re is megnőhet (bár akváriumokban rendszerint kisebb marad), így tágas férőhelyre van szüksége, 200 liter alatt nem érdemes gondozásába belevágni. Az akváriumot alaposan fedni kell, ugyanis kitűnő ugrók. Természetes elterjedési területe meglehetősen tág, és azon belül is rendkívül változatos biotópok lakója, így a faj nagyon különböző környezeti feltételekhez is jól alkalmazkodott. A hőmérséklet – bár szezonálisan változik – általában 22 és 30 °C között változik. Tartásához egy 24-26 °C-os középérték javasolható, a magas hőmérséklet rövidít élettartamukon és a halak agresszívebbé válnak. Semleges – enyhén savas kémhatású, lágy-középkemény víz a legajánlatosabb tartásához.

Akváriumát növényesítsük dúsan, élőhelyén is a sűrű vegetációjú térségeket keresi leginkább, a növények rejtekében talál menedéket. Érdemes nagyobb töveket is ültetnünk (valiznériát, Echinodorust, Anubiast, stb.), és aljzatnövényeket is. Előnyös, ha árnyékoló növényeket is telepítünk, hínárokat, kagylótutajt, stb., ez biztonságérzetüket fokozza és a természetes körülményeket idézi. Dekorálni ágakkal, gyökerekkel érdemes. Alakítsunk ki halaink számára biztonságos búvóhelyeket, de legyenek kellőképp nagyok, hogy a termetes állatok elférjenek. A világítást célszerű tompítani, illetve a vizet is bátran színezhetjük tőzegkivonattal, égertobozokkal. Varázslatos vízi tájat alakíthatunk ki az akváriumba hullatott falevelek segítségével is. A szűrés legyen erős, de csak gyenge áramlást hozzunk létre medencéjükben, hiszen főleg állóvízi-mocsári halak. Nincs szükség túl magas akváriumra, inkább az alapterület legyen nagy.

Az agresszívebb fajok közé tartozik, társítása nem könnyű feladat. A legtöbb átlagos társas akvárium számára a faj alkalmatlan, a nála kisebb halakat megtámadja, megcsipkedi, esetleg az apróbb egyedeket tápláléknak tekinti és elfogyasztja. Más robusztus termetű labirinthalakkal, nagytermetű csíkfélékkel, harcsákkal érdemes társítani, melyekben nem tud kárt tenni. Kis helyen egymással is összeférhetetlenek, tágas akvárium szükségeltetik több példány gondozásához.
Táplálkozását tekintve főleg ragadozók, a vadonban kishalakat, lárvákat, férgeket, rákokat és vízbe hulló rovarokat fogyaszt. Akváriumban is főleg élő és fagyasztott, állati eredetű táplálékokkal tudjuk őket etetni, de szoktatás után a száraz eleségek számos formáját is elfogadják. Akár kézhez is szoktathatóak, nem mindennapi élmény, amikor e ragadozók gazdájuk kezéből fogadják táplálékukat. Egyes lelőhelyeken finom levelű növényeket is fogyasztanak, néha adhatunk neki növényi táplálékot is.

Akvarisztikai gyakorlatban inkább szokás őket hormonkezeléssel tenyészteni – egy jól megtermett nősténytől így sok ezer ikra is nyerhető! Ettől függetlenül érdekes megfigyelésekre tehetünk szert, ha próbálkozunk akváriumi szaporításukkal is (egyébiránt ilyenkor is könnyen várhatunk akár több ezres ikramennyiséget). Az ivarérettségüket 10 cm fölött, egy éves koruk elmúltával érik el. A hímek sötétebb színűek és farok alatti úszójuk hegyesebb, míg a nőstények kerekebb alkatúak az ikráktól. A legnagyobb nőstényt a legerősebb, legintenzívebb színű hímmel pároztassuk. Tágas medencére lesz szükség, melyet vízinövényekkel alaposan kibélelünk, sok úszónövényt felhasználva. Gyenge szivacsszűrés elegendő. A hím körbeöleli a nőstényt, és kipréseli belőle az ikrákat, melyeket egyből meg is termékenyít. Azon nagyon kevés labirintkopoltyús halak egyike, melyek semmilyen ivadéknevelő magatartást nem mutatnak, habfészket nem építenek. Az ikrák a felszínre emelkednek és az úszónövények közt fejlődnek. A kelési idő általában bő egy nap, s további 1-2 napon belül már úsznak a kishalak. Ívás után a szülőket távolítsuk el! Az ivadékok infuzória-méretű táplálékkal indíthatóak. A medence legyen jól záródó – az ugrálás mellett fontos, hogy az akvárium fölötti légtér hőmérséklete megegyezzen a vízhőmérséklettel, a labirintszerv egészséges fejlődésének érdekében.

A vadonban gyakran találkozhatunk velük rizsföldeken, elárasztott területeken is. Egyedülálló különlegessége, hogy képes szárazföldi úton átvándorolni egyik vízből a másikba. Ehhez természetesen a hal nem száradhat ki (nedves, iszapos talaj kell), s így labirintszerve valamint a bőrlégzés segítségével képes oxigénigényét fedezni. A mozgásban nagy szerepet kap mellúszója és kopoltyúfedője, valamint teste hátsó részének kígyózó mozgása. Mivel az egyik legelőször felfedezett labirintkopoltyús hal volt, ezért úgy gondolták, hogy rokon fajainak döntő többsége képes erre, innen ered, hogy az egész csoportot gyakran említik mászóhalakként (ez persze nem igaz, a gurámik, paradicsomhalak és harcoshalak, sőt a legtöbb kúszóhal sem képes ilyen szintű helyváltoztatásra két élőhely között). Akváriumainkban sajnos viszonylag ritkán fordul elő. Ismert albínó variánsa is. Mivel rendkívül széles az elterjedési területe, s mutatkoznak apróbb különbségek is, egyes kutatók úgy vélik, hogy valójában több fajt takar az Anabas testudineus elnevezés.