Belontia signata – Ceyloni tüskésszárnyú hal

Robusztus felépítésű és viszonylag könnyen tartható labirintkopoltyús faj. Aránylag agresszív viselkedésű, gyakran fajon belül is. Mindenképpen tágas férőhelyre van szükség, ahol bőségesen megférnek egymás mellett az állatok és búvóhelyet is találnak. A kifejlett hímek támadékonyak lehetnek más hímekkel, fiatal állatokkal vagy akár még a be nem ikrásodott nőstényekkel szemben is. Apróbb fajokkal ne társítsuk, mert tápláléknak nézhetik őket. Egy nagyobbfajta akváriumban kerülhetnek melléjük erős felépítésű gurámik, vagy robusztusabb márnafajok, harcsák. Természetes élőhelyén olyan fajokkal fordul elő egy helyen, mint például a bíborfejű díszmárna (Pethia nigrofasciata) vagy a Rasboroides vaterifloris, Devario pathirana. Medencéjét takarni kell, mert ugrálós!

Amellett, hogy gyakran agresszív tulajdonságú, valójában félénk és bújós halak is egyúttal, igazi viselkedésüket csak a faj számára optimális medencében figyelhetjük meg. Mivel főleg állóvizekben és lassú folyásokban honos, ezért ezt az akváriumban is tartsuk szem előtt. Sűrű növényzetet ültessünk, és legyen bőségesen úszónövény is (pl.: Ceratopteris). Tompított világítást alkalmazzunk. A vizet színezhetjük is égertoboz, tőzegkivonat segítségével, és falevelekkel is dekorálhatjuk a medence aljzatát. Halaink szívesen töltik idejük a lehullott levelek, vízinövények között, vagy éppen ágak és gyökerek biztonságot nyújtó árnyékában. Semleges – enyhén savas kémhatás mellett, lágyabb, esetleg középkemény vízben tarthatjuk őket, 25-26 C hosszú távon is megfelelő hőmérséklet ehhez. A rendszeres vízcserékről ne feledkezzünk meg.

Ragadozó halak, táplálásukra leginkább különböző férgek (tubifex, grindál, televényféreg, kisebb földigiliszták), lárvák (pl. szúnyoglárva), rákocskák és kisebb rovarok (mint például a röpképtelen muslicák) felelnek meg, a természetben is jobbára ilyen eredetű táplálék adja étrendje döntő részét. Emellett kisebb halakat is zsákmányol néha. Szoktatás után mohón fogyasztja a száraz eleségeket is, granulátumokkal, pelletekkel is tartható.

Az ivarok megkülönböztetése meglehetősen nehéz, gyakran csak a nőstények ikrateltsége ad támpontot. Gondos szülők, a kishalak védelmezésében és nevelésében mindkét ivar részt vesz! A hím építi meg a habfészket, melyet úszónövényekkel megtámogat. A párzás a habfészek alatt következik be, a hím körbetekeredik a nőstény körül, és az ikrákat egyből megtermékenyíti, amint a nőstény kiereszti azokat. Tenyésztésükhöz nagy akvárium szükségeltetik, minimum 100 literes. Kizárólag az ikrázó pár legyen az akváriumban, mert íváskor nagy területet foglalnak el a halak és keményen védelmezik azt. A hím az ikrákat gyűjti össze és helyezi el egyesével a habfészket, majd gondozza őket. A nőstény eközben az általuk elfoglalt területet védelmezi a betolakodóktól, így kellőképp tágas és biztonságos környezetet biztosítva kicsinyeinek. Az ikrák gyorsan kikelnek, és pár napon belül a kishalak táplálkoznak. Infuzóriával, papucsállatkával indíthatjuk őket. A szülők még a kikelt kishalakat is őrzik, de amint azok önállóan táplálkoznak, esetleg már az artémiát is elfogadják, eltávolíthatjuk őket. Fiatal korukban dekoratívabbak, színeik idős korukra valamelyest kifakulnak. Viszonylag ritkán találkozni velük a hazai akvaristák medencéiben.