Betta albimarginata – Fehérszegélyes harcoshal

LATIN NÉV

Betta albimarginata

CSALÁD

Osphronemidae

MÉRET

4-5 cm

°C

22-26 °C

°pH

5-6,5 pH

°Nk

0-15 Nk

HELYIGÉNY

50 liter

VISELKEDÉS

viszonylag békés

TÁPLÁLÉK

ragadozó

HOL TARTÓZKODIK?

alsó-középső szint

ÉLETTARTAM (év)

3-4 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

sérülékeny

Külalak és jellegzetességek leírása

Hosszúkás alkatú, aránylag megnyúlt fejű harcoshal. Teste parázsló bordó színezetű. Az úszók külső szegélye egy vastag fehér csík, melyet egy sötétfekete követ. Az úszók alapjai a test bordó színét mutatják. A fej színezete változó mennyiségben mutat fekete és vörös színt, egyes példányokon alig látni feketét, míg más állatoké szinte teljes egészében sötét. Ami mindegyik faj jellegzetessége, hogy a kopoltyúfedő és a mellúszó alapja fekete színű, egyébiránt a mellúszó átlátszó.

 

Rendkívül hasonlít a Betta channoides-re, számottevő különbséget a hátúszón találunk. A hasúszók, farok alatti úszó és a farkúszó a B. channoides esetén is vastag fehér, majd fekete szegéllyel rendelkeznek, a hátúszó azonban szinte teljes egészében tűzvörös, mindössze az úszósugarak hegyei lehetnek halványan fehéresek. Általában a hasúszóin több a piros szín a fehérszegélyes harcoshalhoz képest. A fekete kopoltyúfedő ennél a fajnál is jellegzetes!

Tartása és tenyésztése

Az ún. vadbetták népes csoportjába tartozik, s mint rokonainak többsége, e faj sem nevezhető könnyen tarthatónak, gyakorlott akvaristáknak való hal. A fehérszegélyes harcoshal Borneó esőerdei területéről származik. Tiszta vizű, homokos aljzatú patakokban találták meg, ahol csak a sekély, néhol alig 10-20 cm mély szakaszokon fordul elő. Ezen esőerdei patakok vize lágy és savas, bár a hőmérséklet és némiképp a kémiai összetétel is változhat az évszakok váltakozásával (a monszunesők idején lágyul és hűlik a víz). Hosszú távon sikeres tartásukhoz és szaporításukhoz a víz savassága 5,5-6,5 pH közé kell, hogy essen, a német keménység pedig lehetőleg maradjon 10 nk alatt (bár hozzá kell tenni, hogy tartása során a 12-15 nk-t még elviselik, ugyanis időnként a természetben is előfordulnak ilyen értékek). 25-26 °C ideális a faj számára.

 

Akváriumába bátran ültessünk sok menedéket nyújtó növényt, kifejezetten alkalmas fajok a lándzsás vízipáfrány, jávai moha vagy számos Cryptocoryne-faj. Az esőerdei patakok aljzata nagy mennyiségű felgyülemlett falevelet tartalmaz, éppen ezért javasolt a harcoshalak akváriumába is minél több falevelet szórni. Színeik kifejezetten alkalmasak arra, hogy elrejtőzzenek a levelek közt, emellett a belőlük kioldódó csersavak a víz kémhatását is segítenek savanyú értéken tartani. Égertoboz, tőzeg szintén használható. Átlagos szűréssel megelégednek, a részleges vízcseréket viszont mindig lágy vízzel végezzük! A tenyésztő akváriumokba gyakran nem szokás aljzatot tölteni, hogy könnyebben tisztítható legyen. Az akváriumot jól kell fedni, ugyanis kitűnő ugrók és könnyen szárazon találhatják magukat.

 

50-60 litertől már tarthatjuk őket, egy kisebb háremet érdemes egy hímmel elhelyezni. Agressziójuk messze nem olyan feltűnő, mint a közismert sziámi harcoshal esetében, ezért nagyobb férőhelyen több hím is gond nélkül tartható egymás mellett, legfeljebb kisebb, komolyabb következménnyel rendszerint nem járó erőfitogtatásoknak lehetünk szemtanúi. Legjobban egyfajos medencében lehet őket gondozni. Meglehetősen gyámoltalan, már-már félénk halak, így aktívabb társállatok könnyedén elnyomhatják e kistestű harcoshalakat etetés során, vagy zavarhatják őket. Ha mindenképpen társítani szeretnénk őket, akkor valamilyen kistestű, hasonló élőhelyi feltételeket kedvelő razbórafaj, vagy csíkhal jöhet szóba.

 

Táplálásuk nem egyszerű feladat! A műeleségeket rendszerint nem fogadják el, vagy csak igen körülményesen lehet hozzászoktatni őket. Hosszú távon azonban a száraz tápok nem alkalmasak halaink vitalitásának megőrzésére, pláne nem tenyésztésükhöz. Eleségük fő bázisát élő és fagyasztott zooplankton kell, hogy képezze, így például Daphnia, Cyclops, Artemia. Ezt hetente 2-3 alkalommal kiegészíthetjük vörös szúnyoglárvával, alaposan kimosott tubifexel, apró élő röpképtelen muslicákkal. A magas zsír- és fehérjetartalmú táplálékokkal vigyázni kell, ugyanis a harcoshalak meglehetősen mohók, és ha rendszeresen túleszik magukat, az akár végzetes is lehet számukra, ezért óvatosan etessük az utóbbi táplálékfajtákat!

 

A nemek könnyedén megkülönböztethetőek, hiszen a nőstények jóval kisebbek és barnás-szürkés árnyalatúak. A szájköltő harcoshalak közé tartoznak, ami azt jelenti, hogy az ikrákat a hím a szájában forgatva kelti ki. Ez rendkívül előnyös szaporodásmód, hiszen az ikrák állandóan friss, oxigéndús vizet kapnak és védett körülmények közt fejlődnek. A párzás a labirinthalaknál szokott módon zajlik, a hím átöleli a nőstényt, kipréseli az ikrákat és egyből megtermékenyíti azokat, majd utána nekiáll összegyűjteni őket. A szájköltés alatt a hím nem táplálkozik, és érzékenyen reagál a stresszre, ezért a lehető legnyugodtabb környezetet kell számára biztosítani. A sikeres szaporodás csak akkor valósul meg, ha a tenyészállatok az igényeiknek teljesen megfelelő vízben, nyugodt helyen vannak tartva és jó minőségű, lehetőleg élő táplálékkal vannak kondicionálva. A forgatási idő változó, átlag 10-20 napig tart. A hím már önállóan táplálkozó kishalakat enged ki szájából, melyek frissen kelt artémiával indíthatóak, azt azonban meg kell jegyezni, hogy így is nagyon kicsik a porontyok. A szülők rendszerint nem bántják utódaikat, így hagyhatjuk bent a hímet az akváriumban (ilyenkor jó, ha 1 hím és csak kevés nőstény volt együtt eleve), de ívás után külön is rakhatjuk egy növényekkel teletömött, kis akváriumba, melyet eredeti helyének vizével töltöttünk fel. Egyes tenyésztők szeretik közvetlenül az ívás után elvenni az ikrákat, ilyen megfigyelések alapján a kelési idő kb. 3 nap, majd további 8-9 nap szükséges az elúszásig (savanyú, akár 28-29 °C-os vízben). Mivel szájköltő halról van szó, az ikrák száma jellemzően max. pár tucat, közelítőleg sem nyerhető akkora alom, mint a habfészekbe ívó fajoktól. A kishalak megfelelő körülmények közt jól nevelhetőek, két hónapos korukra már az ivarok is megállapíthatóak.

 

A fehérszegélyes harcoshal a róla elnevezett „Albimarginata-csoport” tagja, ahová rajta kívül még az igen hasonló megjelenésű és tartású Betta channoides (kígyófejű harcoshal) tartozik. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a Betta albimarginata fajt valójában 3 különböző fajra kellene szétválasztani lelőhelyi adatok alapján. Természetes populációit az IUCN még nem mérte fel, azonban a CARES program szakértő tudósainak felmérései alapján állományai veszélyben vannak, jelenleg sérülékenyként tartandó számon.

Elterjedési területe - térkép (map)

Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!
Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!

Indonéziában, kizárólag Borneó szigetén őshonos. Borneón is csak Kelet-Kalimantan tartományban, a Sebuku-folyó folyásvidékén találkozhatunk vele tiszta és sekély vizekben.

Egyéb elnevezések

syn: -.

Eng: Whiteseam Fighter, Whiteseam betta.

Egyéb köznevei: Valkosaumataistelija, Weißsaum Zwergkampffisch, Weißsaumkampffisch, Bojovnice bělolemá.

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Ázsia
Dél-Ázsia
Indonézia
Nagy-Szunda-szk
Borneó
Biológiai jellemzők:
Testmérete: közepes(5-10 cm)
Viselkedése: kissé agresszív
Aktivitása: lassú mozgású
Aktivitása: bújós
Táplálkozása: ragadozó
Ált. tartózkódási vízréteg: alsó szint
Élethossza: átlagos (kb. 3-6 év)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: közepes(20-25 °C)
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz színezete: átlátszó
Víz színezete: barna
Víz kémhatása: savas (6pH alatt >)
Víz kémhatása: félsavas (6-6,5 pH)
Víz Német keménységi foka: igen lágy (0-5 Nk°)
Víz Német keménységi foka: lágy (5-10 Nk°)
Víz Német keménységi foka: közepesen kemény (10-15 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: közepes (50-100 liter)
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Növényzetigény: sűrűn beültetett

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

  • Akvárium Magazin XI. évf. 70. szám: Horváth Balázs Gergő: Betta albimarginata "Malinau"
  • Horst Linke: Labyrintfische

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2012-06-27

Frissítve:

2018-01-29 10:01

Katalógus ID:

No. 4382


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Sügérfélék (115) | Amerikai sügérek (57) | Afrikai sügérek (58) | Labirintkopoltyús halak (37) | Harcsafélék (103) | Csíkfélék (35) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (38) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (34) | Brackvízi halak (12) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Labirintkopoltyús halak kategória fajböngésző

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.