Betta bellica – Peraki harcoshal

A peraki harcoshal már viszonylag régóta ismert, bár túlságosan elterjedt sosem lett az akvarisztikában. A nagyobb testű harcoshalak egyike, mérete gyakorta meghaladhatja a 10 cm-t is. Éppen ezért tágas helyre van szüksége, érdemes legalább 90-100 literes akváriumot szánni nekik. Agresszívebb természetű, ezért egy 100 liter körüli medencében 1 hím mellett 2-3 nőstényt tartsunk (kisebb medencében leginkább párban gondozható). Több hím elhelyezésére több száz literes, dúsan növényesített medence szükséges, de ívási időszakban ilyenkor is lehetnek összetűzések a halak között.

Más fajokkal szemben azonban jellemzően békés, bár speciális igényei miatt nehezen társítható. Nyugalmat kíván, ezért ha mindenképp társítani szeretnénk, legjobb, ha valamilyen nyugodt, kistermetű, békés pontyféléből helyezünk el egy kisebb csapatot mellette.

Nem tartozik a legkönnyebben tartható vadbetták közé. A természetben lassan vagy közepesen mozgó vizek lakója, melyek igen magas oldott szerves savkoncentrációval rendelkeznek. Ezek az élőhelyek általában ún. feketevizesek, olyan esőerdei folyókról van szó, melyek vize rendkívül lágy, savas, és sötét (főleg a vízbe hulló falevelek miatt). Akváriumi tartásánál törekednünk kell a német keménységet 10 nk alá vinni, és savas kémhatást beállítani. Halgyűjtő expedíciók számoltak be róla, hogy 4,5-höz közeli pH értékeket mértek egyes esetekben a halak kifogásakor (persze ez nem a teljes élőhelyére vonatkozó érték). Tartásakor számottevő szempont, hogy a kémhatást semleges érték alatt tartsuk, s amennyire tudjuk, toljuk el savas irányba.

A tartóvíz vezetőképessége is legyen lehetőleg alacsony, heti rendszerességgel cseréljük a víz egy részét. Bátran kezeljük tőzeggel, égertobozzal a vizet, de mesterséges folyadékok is rendelkezésre állnak már az üzletekben, amivel a sötét vizet el lehet érni (bár ezek a kémhatást nem befolyásolják, ezzel szemben a tőzeg ebben is segítségünkre van).

Az akvárium legyen dúsan növényesítve, helyezzünk el búvóhelyeket is a harcoshalak számára. Tompítsuk a világítást, hiszen esőerdei fajról beszélünk. Természethű hatást érhetünk el, ha lehullott faleveleket szórunk a medence aljára. Ez felidézi az erdei folyók látványát, búvóhelyekkel szolgál a halak számára, de segíti a víz barnítását, enyhe savanyítását is. A Tebang-levél különösen előnyös e célból. Az akvárium legyen fedve, mert halaink jó ugrók. A víz hőmérséklete legalább 25-26 °C legyen, de ha kicsit magasabb, az sem árt halainknak. A nyári hőségeket könnyedén elviselik, és szaporításuk során is közel 30 °C-ra van szükség!

Etetésükre leginkább élő eleségek ajánlhatóak, planktonikus szervezetek (Cyclops, Daphnia), artémia, kisebb férgek, garnélák adhatóak nekik. Óvatosan bánjunk a vörös szúnyoglárvával és tubifexel, hetente csak néhány alkalommal kapják módjával, ugyanis ha mohón belakmároznak belőlük, az könnyen okozhat komoly emésztési problémákat is halainknak. Száraz eleségekre nehezen szoktathatók rá, és hosszú távon nem is felel meg értékes táplálás gyanánt.

Olvashatunk arról, hogy gyakran betegeskedő fajnak írják le a peraki harcoshalat. Ez jellemzően a nem megfelelő tartásmódból vagy a silány importpéldányok megviseltségéből ered. Ha azonban betartjuk, a gondozása során előírtakat (meleg, lágy, savanyú és huminsavakban gazdag víz) és a táplálási ajánlást, akkor a halak viszonylag ritkán betegszenek meg!

A helyes tartás kulcsfontosságú a sikeres szaporítás érdekében. A hímek könnyen megkülönböztethetők a nőstényektől, nagyobb méretük, feltűnőbb színezetük és impozánsabb úszóik által. A tenyésztésre egy sűrűn növényesített, nyugodt helyen felállított akváriumra lesz szükségünk. Legyen benne bőséges búvóhely és sok úszónövény is. Az akváriumba meleg (28-30 °C), lágy és savanyú vizet töltsünk. A fedő legyen jól záródó, ugyanis az ivadékok első hetei során fejlődik ki a labirintszerv, és létfontosságú, hogy ugyanolyan hőmérsékletű legyen az akvárium fölötti levegőtér, mint a víz.

A halakat párban helyezzük ki, az ívásra kész nőstény függőleges fekete csíkokat mutat. A hím elkészíti a habfészket az úszónövények közé, majd a harcoshalaknál szokott módon, a nőstényt átölelve kipréseli az ikrákat és nyomban megtermékenyíti azokat. A hím védelmezi a fészket, gyakran nagyon agresszívvé válik, ezért a nőstényt tanácsos ívás után egyből eltávolítani. A kelési idő 1-1,5 nap, és további 2-4 napon belül megkezdik önálló táplálkozásukat az utódok, ekkor a hím is eltávolítható. Az ivadékok elég nagyok ahhoz, hogy a frissen kelt artémiát elfogyasszák, de nevelésük során érdemes változatos zooplanktonikus táplálékot biztosítani nekik, hogy egészségesen fejlődjenek.

Érdekes megfigyelés, hogy a szülők, amennyiben ivadékaik mellettük nőnek fel s elérik ivarérettségüket, általában abbahagyják a szaporodást, mintegy visszavonulnak. Ha eltávolítjuk a fiatalabb halakat, újra szaporodásba kezdenek. Ezt a stratégiát több más fajnál is észlelték már, vélhetően a túlélést, az előnyösebb gének terjesztését és a genetikai variabilitás gazdagítását szolgálja ez a fajta magatartás. Bár a peraki harcoshal természetes populációi még erősek, az élőhelyek elvesztése (pl.: olajpálma vagy ananászültetvények telepítése) fenyegeti a fajt.