Betta bellica – Peraki harcoshal

LATIN NÉV

Betta bellica

CSALÁD

Osphronemidae

MÉRET

10-11 cm

°C

26-30 °C

°pH

4,5-6,5 pH

°Nk

2-8 Nk

HELYIGÉNY

100 liter

VISELKEDÉS

nem társas

TÁPLÁLÉK

ragadozó

HOL TARTÓZKODIK?

összes szint

ÉLETTARTAM (év)

4-5 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

gyakori

Külalak és jellegzetességek leírása

Aránylag nagytestű, nyúlánk harcoshal-faj. Alapszíne barnás, mely nagyon különböző árnyalatokban játszhat, egyes példányoknál világosabb, míg másoknál sötétebb, de eltolódhat szürkés vagy aranybarna irányba is. Ahogy az állatok idősödnek, fejlődnek, pikkelyeik egyre inkább irizáló, zöldes színben tűnnek fel, kifejlett korukra számottevő zöld színt mutatnak. Úszóik általában a test színével megegyezőek, esetleg kevés kis pöttyel. A hátúszó közepesen megnyúlt, a farok alatti úszó hátsó vége viszont hegyesen hátranyúlik. A farokúszó lekerekített, a nőstényeknél egész életük során ilyen marad, viszont a hímek esetében a középső sugarak tovább nőnek, ivarérettségükre lángcsóva-alakú farkúszót hozva létre.

 

A peraki harcoshal rendkívül hasonlít a zöld harcoshalra (Betta simorum), megkülönböztetésük nehéz feladat, nagyon gyakran össze is tévesztik a példányokat! Elsősorban pikkely, illetve úszósugárszámokban különböznek, de pár apró tényező segítségünkre lehet a felismerésükben. A peraki harcoshal hasúszói viszonylag rövidek, jellemzően nem nyúlnak tovább a farok alatti úszó 8. sugaránál (a Betta simorum hasúszói hosszabbak, akár a 14. sugarat is meghaladhatják). Emellett a Betta bellica feje gömbölydedebb, míg a B. simorum esetében a fej kisebb, egyenesebb a homloktájéka, és sokszor enyhén homorú terület figyelhető meg a koponyán a szemek magasságában.

Megkülönböztetésük legbiztosabb pontja azonban, ha pontos élőhelyi, származási adatokkal rendelkezünk az általunk tartott halakról!

Tartása és tenyésztése

A peraki harcoshal már viszonylag régóta ismert, bár túlságosan elterjedt sosem lett az akvarisztikában. A nagyobb testű harcoshalak egyike, mérete gyakorta meghaladhatja a 10 cm-t is. Éppen ezért tágas helyre van szüksége, érdemes legalább 90-100 literes akváriumot szánni nekik. Agresszívebb természetű, ezért egy 100 liter körüli medencében 1 hím mellett 2-3 nőstényt tartsunk (kisebb medencében leginkább párban gondozható). Több hím elhelyezésére több száz literes, dúsan növényesített medence szükséges, de ívási időszakban ilyenkor is lehetnek összetűzések a halak között.

 

Más fajokkal szemben azonban jellemzően békés, bár speciális igényei miatt nehezen társítható. Nyugalmat kíván, ezért ha mindenképp társítani szeretnénk, legjobb, ha valamilyen nyugodt, kistermetű, békés pontyféléből helyezünk el egy kisebb csapatot mellette.

 

Nem tartozik a legkönnyebben tartható vadbetták közé. A természetben lassan vagy közepesen mozgó vizek lakója, melyek igen magas oldott szerves savkoncentrációval rendelkeznek. Ezek az élőhelyek általában ún. feketevizesek, olyan esőerdei folyókról van szó, melyek vize rendkívül lágy, savas, és sötét (főleg a vízbe hulló falevelek miatt). Akváriumi tartásánál törekednünk kell a német keménységet 10 nk alá vinni, és savas kémhatást beállítani. Halgyűjtő expedíciók számoltak be róla, hogy 4,5-höz közeli pH értékeket mértek egyes esetekben a halak kifogásakor (persze ez nem a teljes élőhelyére vonatkozó érték). Tartásakor számottevő szempont, hogy a kémhatást semleges érték alatt tartsuk, s amennyire tudjuk, toljuk el savas irányba.

 

A tartóvíz vezetőképessége is legyen lehetőleg alacsony, heti rendszerességgel cseréljük a víz egy részét. Bátran kezeljük tőzeggel, égertobozzal a vizet, de mesterséges folyadékok is rendelkezésre állnak már az üzletekben, amivel a sötét vizet el lehet érni (bár ezek a kémhatást nem befolyásolják, ezzel szemben a tőzeg ebben is segítségünkre van).

 

Az akvárium legyen dúsan növényesítve, helyezzünk el búvóhelyeket is a harcoshalak számára. Tompítsuk a világítást, hiszen esőerdei fajról beszélünk. Természethű hatást érhetünk el, ha lehullott faleveleket szórunk a medence aljára. Ez felidézi az erdei folyók látványát, búvóhelyekkel szolgál a halak számára, de segíti a víz barnítását, enyhe savanyítását is. A Tebang-levél különösen előnyös e célból. Az akvárium legyen fedve, mert halaink jó ugrók. A víz hőmérséklete legalább 25-26 °C legyen, de ha kicsit magasabb, az sem árt halainknak. A nyári hőségeket könnyedén elviselik, és szaporításuk során is közel 30 °C-ra van szükség!

 

Etetésükre leginkább élő eleségek ajánlhatóak, planktonikus szervezetek (Cyclops, Daphnia), artémia, kisebb férgek, garnélák adhatóak nekik. Óvatosan bánjunk a vörös szúnyoglárvával és tubifexel, hetente csak néhány alkalommal kapják módjával, ugyanis ha mohón belakmároznak belőlük, az könnyen okozhat komoly emésztési problémákat is halainknak. Száraz eleségekre nehezen szoktathatók rá, és hosszú távon nem is felel meg értékes táplálás gyanánt.

 

Olvashatunk arról, hogy gyakran betegeskedő fajnak írják le a peraki harcoshalat. Ez jellemzően a nem megfelelő tartásmódból vagy a silány importpéldányok megviseltségéből ered. Ha azonban betartjuk, a gondozása során előírtakat (meleg, lágy, savanyú és huminsavakban gazdag víz) és a táplálási ajánlást, akkor a halak viszonylag ritkán betegszenek meg!

 

A helyes tartás kulcsfontosságú a sikeres szaporítás érdekében. A hímek könnyen megkülönböztethetők a nőstényektől, nagyobb méretük, feltűnőbb színezetük és impozánsabb úszóik által. A tenyésztésre egy sűrűn növényesített, nyugodt helyen felállított akváriumra lesz szükségünk. Legyen benne bőséges búvóhely és sok úszónövény is. Az akváriumba meleg (28-30 °C), lágy és savanyú vizet töltsünk. A fedő legyen jól záródó, ugyanis az ivadékok első hetei során fejlődik ki a labirintszerv, és létfontosságú, hogy ugyanolyan hőmérsékletű legyen az akvárium fölötti levegőtér, mint a víz.

 

A halakat párban helyezzük ki, az ívásra kész nőstény függőleges fekete csíkokat mutat. A hím elkészíti a habfészket az úszónövények közé, majd a harcoshalaknál szokott módon, a nőstényt átölelve kipréseli az ikrákat és nyomban megtermékenyíti azokat. A hím védelmezi a fészket, gyakran nagyon agresszívvé válik, ezért a nőstényt tanácsos ívás után egyből eltávolítani. A kelési idő 1-1,5 nap, és további 2-4 napon belül megkezdik önálló táplálkozásukat az utódok, ekkor a hím is eltávolítható. Az ivadékok elég nagyok ahhoz, hogy a frissen kelt artémiát elfogyasszák, de nevelésük során érdemes változatos zooplanktonikus táplálékot biztosítani nekik, hogy egészségesen fejlődjenek.

 

Érdekes megfigyelés, hogy a szülők, amennyiben ivadékaik mellettük nőnek fel s elérik ivarérettségüket, általában abbahagyják a szaporodást, mintegy visszavonulnak. Ha eltávolítjuk a fiatalabb halakat, újra szaporodásba kezdenek. Ezt a stratégiát több más fajnál is észlelték már, vélhetően a túlélést, az előnyösebb gének terjesztését és a genetikai variabilitás gazdagítását szolgálja ez a fajta magatartás. Bár a peraki harcoshal természetes populációi még erősek, az élőhelyek elvesztése (pl.: olajpálma vagy ananászültetvények telepítése) fenyegeti a fajt.

Elterjedési területe - térkép (map)

Betta bellica – Peraki harcoshal elterjedési területe (Map)
Betta bellica – Peraki harcoshal elterjedési területe (Map)

Délkelet-Ázsiában, a Maláj-félsziget déli - délnyugati területein fordul elő, fekete vizű folyók lakója.

A Szumátrán megfigyelt példányokról tisztázatlan, hogy valóban a Betta bellica fajhoz tartoznak-e, vagy Betta simorumok.

Egyéb elnevezések

syn: Betta fasciata, Betta bleekeri.

Eng: Slim betta, Slender betta, Striped betta.

Egyéb köznevei: Slank betta, Vihertaistelija, Schlankerstreitbarer Kampffisch, Kriegischer Kampffisch, Streifenkampffisch, Bojownik pregowany .

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Ázsia
Dél-Ázsia
Indokína
Thaiföld
Biológiai jellemzők:
Testmérete: nagy (10-20 cm)
Viselkedése: kissé agresszív
Aktivitása: lassú mozgású
Aktivitása: bújós
Táplálkozása: ragadozó
Ált. tartózkódási vízréteg: felső szint
Ált. tartózkódási vízréteg: alsó szint
Élethossza: átlagos (kb. 3-6 év)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz színezete: fekete
Víz kémhatása: savas (6pH alatt >)
Víz kémhatása: félsavas (6-6,5 pH)
Víz Német keménységi foka: igen lágy (0-5 Nk°)
Víz Német keménységi foka: lágy (5-10 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: közepes (50-100 liter)
Kedvelt vízmozgás: közepesen áramló
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Növényzetigény: sűrűn beültetett

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

  • Horst Linke: Labyrintfische
  • Robert J. Goldstein: The Betta Handbook
  • http://www.seriouslyfish.com/species/betta-bellica/
  • http://www.iucnredlist.org/details/169526/0

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2008-05-18

Frissítve:

2018-01-29 10:01

Katalógus ID:

No. 4240


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Sügérfélék (115) | Amerikai sügérek (57) | Afrikai sügérek (58) | Labirintkopoltyús halak (37) | Harcsafélék (103) | Csíkfélék (35) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (38) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (34) | Brackvízi halak (12) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Labirintkopoltyús halak kategória fajböngésző

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.