Betta falx – Szumátrai harcoshal

A ’Picta-csoport’ tagja, amiben semmi meglepő sincsen, hiszen küllemében is hasonló a csoport névadó fajához. Sokáig a Betta picta szumátrai variánsának tartották. A szumátrai harcoshalban – fajcsoportjának néhány másik fajához képest – egy úgyszólván klasszikus vadbettát ismerhetünk meg, a tartási körülményeket illetően. Lágy, savas és viszonylag meleg vizet igényelnek. Élőhelyén a pH gyakran 5 alatti, akváriumban is mindenképp savanyítsuk vizét (5-6,5 közötti pH ideális nekik). A német keménység értéke lehetőleg ne haladja meg a 8-10-et, minél alacsonyabb, annál jobb. Ezt desztillált vagy ioncserélt víz alkalmazásával könnyen elő tudjuk idézni. A hőmérséklet 25 és 28 °C között megfelelő; expedíciók során, az élőhelyén például 27 °C-t mértek.

Álló vagy csak igen csekélyen mozgó vízben élnek. Leginkább lassabb vízfolyások partmenti, növényekkel dúsan benőtt helyein, vagy elárasztott területeken, ártereken, mocsaras erdei vidékeken. Akváriumban is mindenképpen hasonló körülményekkel kell szolgálnunk számukra. Az áramlás ne legyen erőteljes, a vízi növényzet pedig legyen sűrű. E célra kiválóan alkalmasak a vízikelyhek, a lándzsás vízipáfrány, a Nomaphila fajok vagy a jávai moha. Úszónövényzettel árnyékoljuk medencéjüket, és az akvárium legyen alaposan lefedve, mert jól ugranak. Helyezzünk be uszadékokat, vagy esetleg félbetört kókuszhéjat, melyek további búvóhelyet jelentenek az állatoknak. Az egyik legautentikusabb dekorációs elemet azonban a falevelek jelentik, melyekkel nem kell szűkmarkúan bánnunk. Azon kívül, hogy élethűbbé varázsolják  az akváriumot, búvóhelyet is nyújtanak, barnásra színezik a vizet szerves savtartalmukkal, valamint ezáltal hozzájárulnak a kémhatás csökkentéséhez (savanyításhoz).  A savanyítást elősegíthetjük, ha a vizet tőzegen szűrjük át. Egyes tenyésztők a könnyebb tisztán tartás végett nem használnak kavicsaljzatot a vadbettáknál, a vastag levélréteg például helyettesítheti ezt.

Párban, háremben vagy csoportosan is tarthatjuk, az akvárium méretét ehhez igazítsuk. Néhány példány számára egy 60 liter körüli medence már bőségesen elegendő. Társítani nem feltétlenül érdemes, mivel visszahúzódó, bújós faj, egyfajos akváriumban jobban érzi magát, s így szaporítása is lehetővé válik. Ha mindenképpen társítani szeretnénk, akkor valamilyen kistestű razbóra, csíkhal lehet alkalmas mellé. A hímek íváskor mutathatnak némi territorialitást egymás iránt, de alapvetően békésebb faj.
Szoktatás után elfogadja a száraz tápokat, de ha ezzel etetünk, akkor rendszeresen egészítsük ki fagyasztott és élő eleségekkel, máskülönben az egészségük csorbát szenvedhet. Nagyon kedvelik a különböző szúnyoglárvákat, grindált, artémiát; a vadonban is főleg rovarokkal, rovarlárvákkal, rákocskákkal és férgekkel táplálkoznak. A túletetésre ügyeljünk, mert emésztőszerv-rendszerüket megterhelheti, ha egyszerre túleszik magukat, s emellett a hízásra is hajlamosak.

Tenyésztése nem bonyolult, ha biztosítjuk a tartás feltételeit, akkor rendszeres szaporulatra számíthatunk. Érdemes párban kitenni őket szaporító akváriumba. Ennek fedele záródjon pontosan, máskülönben az utódok labirintszerve nem fog megfelelően fejlődni (a levegő és a víz hőmérsékletének különbsége miatt). Az ívás valódi megkezdése előtt amolyan „próba-ívások” figyelhetők meg, ezért a procedúra órákig is eltarthat. A hím U alakban körülöleli a nőstényt és kipréseli az ikrákat, majd megtermékenyíti azokat. A nőstény az ikrákat a szájába gyűjti, majd átköpi a hímnek. Apai szájköltők, az utódgondozás további feladatai a hímre hárulnak. A nőstény védi a területet, és elkerget minden idegen betolakodót, a hím pedig nyugodt helyre vonul vissza kikölteni az ikrákat. Óvjuk a stressztől, mert ijedtségében lenyelheti az utódokat. Nem muszáj eltávolítani a nőstényt, viszont mivel szapora faj, egyes tenyésztői tapasztalatok azt mutatják, érdemes kivenni, mert ha újra beikrásodik, még azalatt leívnak, amíg az előző alom nem fejlődött ki rendesen. Elég nagy ikrákat raknak, ezért az utódok száma alacsony. Az elúszó kishalak frissen kelt artémiával indíthatóak, napi kétszeri etetés és rendszeres részleges vízcsere mellett jól fejlődnek. Akár a szülők mellett is maradhatnak, de el is távolíthatjuk azokat.