Betta siamorientalis – Thaiföldi harcoshal

A thaiföldi harcoshalat alig pár éve, 2012-ben írták le, a ’Splendens-csoport’ legfiatalabb tagja. Korábban a fajt a Betta imbellis sötét színű, kambodzsai/thaiföldi variánsának tartották, így akváriumainkban már régebb óta jelen van, mint amióta a tudomány is elismeri. A halak DNS-ének, genetikájuknak megvizsgálása alapján azonban ázsiai tudósok kétséget kizáróan el tudták különíteni a két fajt. Mára már az is tisztázott, hogy a napjainkban Betta imbellisként akváriumainkba kerülő halak jelentős része valójában a Betta siamorientalis fajhoz tartozik! Az utóbbi időben Magyarországon is egyre gyakrabban hozzáférhetővé vált a faj.

Tartása a vadbettákhoz mérten nem nevezhető bonyolultnak, így aki némi akvarisztikai tapasztalat után e délkelet-ázsiai labirintkopoltyús nemzetség tagjai iránt kezdene érdeklődni, annak kiváló kezdő faj a thaiföldi harcoshal. Mivel kistermetű, legfeljebb kb. 5 cm-re nő meg, így egy pár vagy kis hárem már 50 liter körül tartható. Tágas akváriumban több példányt tudunk elhelyezni, sőt, ha a halak számára bőségesen rendelkezésre áll hely az akváriumban, és rejtőzködésre alkalmas növényzet is, akkor több hím is együtt tartható. A hímek egymással szemben mutatott agressziója mérsékelt, viszonylag békésen megférnek egymás mellett. Ívási időszakban jellemző inkább több agresszió, de kellően tágas (akár több száz literes) medencében még így is megférnek egymással.

Más halakkal teljesen békések, társításánál arra kell ügyelnünk, hogy olyan fajok ne kerüljenek mellé, amik kárt tehetnek benne, vagy zavarják a harcoshalakat. Alapvetően egy félénk, visszahúzódó természetű fajról beszélünk, így leginkább kisebb termetű, aránylag nyugodt fajok képzelhetők el társhalakként (pl.: törperazbórák, Trigonostigma-razbórák, kisebb csíkhalak, Oreichthys fajok).

A thaiföldi harcoshal akár még jó minőségű csapvízben is gondozható, bár az optimális tartáshoz, illetőleg a tenyésztéshez azért ez nem elegendő! Főleg sekély, gyorsan felmelegedő trópusi mocsarak, állóvizek, illetve elöntött rizsföldek lakója, gyakran bivalyok dagonyázó helyein fordul elő. Ezek az élőhelyek növényekkel dúsan benőtt és kimondottan meleg (30-34 °C-os) vizek! Sikerült már kifogni 3,5 pH-jú vízből is!

Akváriumi tartása során is érdemes savanyítani vizén, 6 körüli pH érték már teljesen optimális (tartásánál akár a semleges pH 7-ig is elmehetünk, de a közel rokon békés harcoshallal ellentétben e fajnál lehetőleg ne lépjünk lúgos tartományba)! Vizük lehetőleg legyen minél lágyabb, kiváltképp az eredményes tenyésztéshez, 4-7 nk ajánlott érték, de tartásuk során se haladjuk meg lehetőleg a 15 nk-t! S bár a 30 °C feletti hőmérsékletet nem javaslom hosszú távon, mivel rendkívül lerövidíti halaink életét, mindenképp legyen vizük minimum 25-26 °C-os, vagy valamivel melegebb. A nyári megemelkedett hőmérséklet éppen ezért halainknak meg se kottyan, s bár a meleg vízben jóval kevesebb oldott oxigént találunk, labirintszervük ezt tökéletesen kompenzálja.

Akváriuma legyen csendes, ne keltsünk nagy áramlást, lévén állóvízi hal. A dús növényzet nagyon fontos, ami halaink biztonságérzetét is növeli (e célból használhatunk sötét aljzatot is). Emellett okvetlenül helyezzünk be néhány búvóhelyet számukra (főképp több hím tartása mellett), alkalmas e célra például egy félbevágott kókuszdióhéj vagy egy törött virágcserép. Ne feledkezzünk meg az úszónövényzetről, ami segíti a világítást is tompítani. A direkt erős fényt kerüljük, inkább szűrt megvilágítást, tompított fényeket alkalmazzunk. Az akváriumot alaposan fedjük le, mert kitűnő ugrók! Igen természethű hatást érhetünk el, ha az akvárium aljzatára bőségesen szórunk lehullott faleveleket (pl. Tebang-levelet). Ezek elősegítik a víz barnulását, savanyodását kioldódó szerves savtartalmuk által, emellett remek további búvóhelyeket biztosítanak a bettáknak. Bátran szórjunk égertobozokat is a medencébe.

Általában vadonfogott egyedekhez tudunk hozzájutni, amik vonakodnak elfogadni a száraz eleségeket, vagy csak hosszú szoktatás után tudjuk rávenni őket. A thaiföldi harcoshalak mikroragadozók, ami azt jelenti, hogy parányi vízi szervezeteket zsákmányolnak. A legsikeresebbek akkor lehetünk tartásukban, ha jó minőségű élő és fagyasztott tápokkal etetjük őket. Kedvelik a cyclopsot, daphniát, artémiát, de bátran adjunk nekik különböző fagyasztott mixeket is (pl. diszkoszhalak számára készült vegyes fagyasztott kockákat), amiket szívesen elfogyasztanak.

A vörös szúnyoglárvával és tubifexszel bánjunk módjával, szeretnek sokat behabzsolni, viszont ezeket a táplálékokat nehezebben tudják emészteni, így ha napi szinten kapják, az megterheli emésztőrendszerüket. Heti 3 alkalomnál többször inkább ne adjuk nekik ezeket a tápfajtákat. A grindálféreggel is óvatosan etessünk, mivel rendkívül értékes táplálék, a halak gyorsan híznak tőle, a harcoshalak pedig kifejezetten hízásra hajlamos fajok, ami hosszú távon súlyos egészségkárosodáshoz vezethet.

Az ivarok megkülönböztetése könnyű, a hímek jóval nagyobbak, színesebbek a nőstényeknél, míg azok kevésbé feltűnő szürkés-barnás mintájúak maradnak. Tenyésztése nem túl bonyolult sok más harcoshalhoz képest, így viszonylag kevesebb gyakorlattal rendelkező akvaristák is próbálkozhatnak vele. Szaporításukhoz készítsünk elő egy lágy, savanyú vízzel feltöltött, legalább 28-29 °C-os tenyésztő medencét, amit dúsan telepítünk vízinövényekkel. Ne feledkezzünk meg az úszónövényekről, ugyanis a hím ezek levelei közé, alá építi habfészkét. A legerősebb, legszebb hímet pároztassuk az ikráktól leginkább betelt nősténnyel. Egyébként, ha helyesen tartjuk halainkat, gyakran már a tartó akváriumban leikráznak és sikeresen szaporodnak. A párzás néhány órán át tart, a hím átkarolja a nőstényt, kiszorítva belőle az ikrákat, s egyből meg is termékenyíti azokat. A lehulló ikrákat ezután a hím szájába véve összegyűjti, és a habfészekbe rendezi, amiről később lelkiismeretesen gondoskodik.

Általában nem mutat különösebb agressziót a nőstény irányába (mint az például a sziámi harcoshalra jellemző), ezért a nőstényt nem muszáj ívás után eltávolítani. A kelési idő 1-1,5 nap, majd további kb. 3 napig tart, mire a kishalak elúsznak és szabadon táplálkoznak. A szülőket ráérünk ekkor eltávolítani, habár általában nem jelentenek veszélyt kicsinyeikre (így van esélyünk egy dúsan növényesített tartómedencében is felnevelni kis harcoshalakat, bár jóval kevesebbet, mint célzott tenyésztéssel). Indíthatjuk őket papucsállatkával, infuzóriával, de gyakran a kicsik elég nagyok már ahhoz, hogy az apró, frissen kelt artémiát el tudják fogyasztani. Ügyeljünk arra, hogy a nevelő akvárium teteje jól záródjón, kiváltképp az első hetekben, míg a labirintszerv ki nem fejlődik! Tágas helyen, rendszeres vízcserék mellett viszonylag jó ütemben nevelhetőek!

A thaiföldi harcoshal betegségekre különösebben nem fogékony, de a fokozott stresszhatásokat kerüljük, nyugodt helyen tartsuk őket. A faj gondozásán jól be lehet gyakorolni nála kényesebb bettákhoz szükséges fogásokat, mivel kisebb kezdeti hibákat jól viselnek, hiszen egy jobb vezetékes ivóvízben is sokáig sikeresen lehet gondozni őket. Mivel nem tartoznak a kifejezetten kényes vadbetták közé, így méltán remélhetjük szélesebb körű elterjedésüket idehaza is!