Betta simorum – Zöld harcoshal

A zöld harcoshal a ’Bellica-csoport’ tagja, s a formakörnek nevet adó Betta bellicával együtt mindösszesen ez a két, egymásra megtévesztésig hasonlító faj tartozik ide. E vadbetta leginkább gyakorlott, tapasztalt akvaristák számára ajánlható, gondozása során számos tényezőre oda kell figyelnünk. Legjobb párban vagy kis háremben (egy hímre 2-3 nőstény) tartani, erre egy 85-100 liter közötti térfogatú akvárium már elégséges. A hímek nem viselik túl jól egymást, különösen, ha kis térben vannak összezárva. Tágas, dúsan növényesített medencében persze már néhány hím is megférhet egymás mellett, de különösen ívási időszakban oda kell rájuk figyelni! Jó ugrók, akváriumukat takarni kell!

Más fajokkal aránylag békés, de nyugalmat kíván, ezért a legcélszerűbb kisebb – közepesebb méretű pontyfélékkel (pl. egyes razbórák) társítani, bár speciális igényei megnehezítik az alkalmas társhal kiválasztását. A legjobb megoldás egyébként az egyfajos tartásmód!

Lágy, meglehetősen savas, feketevizű folyók lakója Szumátrán, sikeres gondozásához elengedhetetlen, hogy a természetes körülményeket leutánozzuk. Vizét rendszeresen monitorozni kell, lehetőleg állandóan 6-os pH alatt kell tartani, és a keménység se haladja meg a 10 nk-t (minél alacsonyabb, annál jobb)! Durva beavatkozásokkal azonban legyünk óvatosak, a hirtelen vízminőség-változást ugyanis rosszul viselik! Heti szintű részleges vízcserét igényel, ilyenkor ajánlott például savanyított RO vagy esővízzel utántölteni a medencét. A vízcserékkel csökkenthetjük a bomlástermékek mennyiségét is, mivel ezek jelentős felszaporodását nem bírja. A víz legyen meleg, 26-28 °C optimális a tartáshoz, ennél 1-2 °C-al melegebb szükségeltetik a tenyésztéshez. Köztudott, hogy a magas hőmérsékleten kevesebb a víz oldott oxigén-koncentrációja, viszont ezt labirintszervével tökéletesen képes kompenzálni.

Az akvárium legyen dúsan növényesítve, lássuk el búvóhelyekkel, ahová a halak elrejtőzhetnek. Az úszónövények is előnyösek a fényintenzitás csökkentésének céljából. Esőerdei halak lévén szűrt fényben élnek, s a lelőhelyüket képező folyók aljzata bővelkedik lehullott falevelekben. Ezt akváriumi körülmények közt is imitálhatjuk, a természethű hatáson kívül a falevelek közt a halak el tudnak rejtőzni, és azok segítik a víz savanyodását, barnulását. Nyugodtan szórhatunk égertobozt is a vízbe, vagy átszűrhetjük azt tőzegen! A sötét aljzat kiemeli a halak – egyébként látványos – színezetét, bár jónéhány vadbetta-tenyésztő nem alkalmaz talajt halainál, hiszen így könnyebben takaríthatóak az akváriumok, és kisebb az esély a káros anyagok felszaporodására.

A természetben első sorban vízre hulló rovarokat, és azok lárváit fogyasztja, ezt akváriumban artémiával, cyclopsszal kiegészíthetjük. Tápláló és értékes eleség számukra a röpképtelen muslica. A harcoshalak hízásra hajlamosak, az olyan hizlaló eledelekkel, mint a grindálféreg, csak óvatosan bánjunk. A vörös szúnyoglárvát és a tubifexet is módjával etessük csak, ugyanis ha túl sokszor vagy nagy mennyiségben fogyasztják halaink, annak súlyos emésztő-szervrendszeri károsodás is lehet a vége.  Ha halainkat igényeik szerint megfelelően gondozzuk, akkor ritkán betegszenek meg.

A hím könnyedén felismerhető nagyobb méretéről, élénkebb színeiről és díszesebb úszóiról. Tenyésztése nem egyszerű feladat! A habfészeképítő harcoshalak csoportjába soroljuk, jellemzően a hím készíti el a fészket az úszó vízinövények közé. Éppen ezért szaporító akváriumukba mindenképp helyezzünk valamilyen úszónövényzetet, de ne feledkezzünk meg búvóhely gyanánt a többi növényről se! A tenyésztő akváriumba minél inkább lágyabb, savanyú (5-6 pH), kb. 28-30 °C-os vizet kell tölteni. Az ívásra kész nőstényen függőleges csíkok tűnnek fel, az ívás rokonainak többségéhez hasonlóan a habfészek alatt zajlik, a hím kipréseli a nőstényből az ikrákat, s egyből megtermékenyíti azokat. E fajnál tanácsos a nőstényt ívás után eltávolítani, ugyanis a hím fölöttébb agresszíven őrzi porontyait. 1-1,5 nap alatt kikelnek az ikrák, és további 2-3 nap múltán a kishalak megkezdik önálló táplálkozásukat. Ekkor már a hím is eltávolítható.

A kishalak frissen kelt artémiával indíthatóak, de változatos táplálást igényelnek a későbbiekben. Rendszeres részleges vízcserékkel gondoskodhatunk a víz kiváló minőségéről, de hasonló kémiai értékre állítsuk be a cserevizet, mint az akváriumban lévőt, hogy ne érje hirtelen nagy vízminőség-változás a szaporulatot. A fedő legyen jól záródó, hisz a víztömeg fölötti levegőnek megegyező hőmérsékletűnek kell lennie a vízzel, hogy a labirintszerv egészségesen fejlődjön.