Betta simplex – Krabi harcoshal

A krabi harcoshal magyar elnevezését élőhelyéről kapta, ugyanis Thaiföldön belül is kizárólag Krabi tartományban, Krabi városához közel fordul elő. Élőhelyét egy karsztforrás valamint az onnan eredő vizek és néhány környező tó jelenti, kb. 10 km² a becsült előfordulási helye. Szűk élőhelye önmagában is komolyan fenyegeti a faj fennmaradását, de számos más tényező ront a helyzeten. Ezek közé tartozik az élőhelyek megszűnése is, egyre több területet alakítanak át mezőgazdasági területekké, és sorra nő a környezet- és vízszennyezés mértéke az ázsiai vizekben. Ha ez nem lenne elég, sok halat kifognak a vizekből különböző célokra: a horgászok például előszeretettel használják csalihalnak. A ritka akvarisztikai célú befogások nem olyan mértékűek, hogy önmagukban fenyegetnék a faj populációit, mindazonáltal a fenti tényezőket figyelembe véve nem csoda, hogy az ICUN Vörös Listája kihalás közeli fajként tartja számon. Fontos lenne állományait akváriumi szaporítással megerősíteni.

Természetes élőhelye vízkémiai szempontból is szinte egyedülálló a vadbetták körében. Karsztvízről lévén szó, az oldott kalciumvegyületek mennyisége viszonylag magas, a víz középkemény és enyhén lúgos! A vadbetták többsége kimondottan lágy, savanyú vizet igényel, e faj számára ez azonban nem felel meg! Kimondottan alkalmas faj azok számára, akik nem tudják rendszeresen biztosítani a lágy vizet, ugyanis hazánkban a vezetékes ivóvíz kémhatását és keménységét tekintve a legtöbb helyen pont ideális a Betta simplex számára. Vadonbéli felmérések alapján a pH 7 és 8 között a legoptimálisabb, a víz keménysége pedig a 10-15 nk-s tartományban (persze a keménység esetében néhány fok eltérés még nem okoz problémát). A víz vezetőképessége is jóval nagyobb sok más vad harcoshalfaj élőhelyére jellemzőhöz képest, itt általában 500-550 µS/cm közötti. A víz tiszta, gyönyörű türkiz színű (részben az oldott Ca-vegyületek végett), sárgás színt csak nagy esőzések után ölt, ha a tavak, patakok környékéről sok minden bemosódik a vízbe. 27 °C körüli hőmérséklet teljesen ideális halaink számára.

A ’Picta-csoport’ tagja. Viselkedését tekintve békés, inkább visszahúzódó természetű. A vadonban főleg dús vegetációjú helyeken találhatjuk meg, így akváriumának berendezésekor is bátran növényesítsünk. A legajánlatosabbak a Cryptocoryne-fajok, de okvetlenül használjunk úszónövényzetet is (Pistia sp., Riccia sp., Lemna sp.; stb). Sötétebb aljzat és néhány bujkáló alkalmatosság (pl.: fél kókuszdióhéj) tovább növeli biztonságérzetüket. Az akvárium legyen nyugodt, stresszmentes helyre állítva, ne legyen nagy az áramlás. Néhány falevelet is dobhatunk az akváriumába, azonban e faj ezt külön nem igényli, sőt, ha élethűen szeretnénk tartani őket, akkor nem is előnyös a nagy mennyiségű falevél, és az ő vízszínező és savanyító hatásuk. Gondozásukhoz leginkább egy egyfajos akvárium alkalmas, 60 literben már egy pár vagy hárem minden gond nélkül tartható, de kicsit nagyobb medencében akár a csapatos tartás is lehetséges. A hímek is jellemzően nyugodtak egymással, legfeljebb kisebb erőfitogtatásokra számíthatunk. Ha társítani szeretnénk őket, akkor remek lehetőségként kínálkozik a Trigonostigma espei, ugyanis Ázsiában egyazon biotópban megtalálhatóak!

Etetésüket tekintve legjobb élő és fagyasztott táplálékot biztosítani számukra. Szívesen fogyasztanak artémiát, Daphniát, szúnyoglárvákat, grindált. Hízásra hajlamosak, ezért módjával etessünk. Ügyeljünk arra is, ha egyszerre sok vörös szúnyoglárvát vagy tubifexet fogyasztanak, az megterhelheti emésztőrendszerüket. A vadonban főleg rovarokkal, rákocskákkal és vízben élő lárvákkal, nagyobb zooplanktonnal táplálkoznak. Mesterséges körülmények között rászoktathatók száraz eleségekre is, de egészségük megőrzése érdekében mindenképp kapjanak élő tápot (kiváltképp szaporítás előtt).

Tenyésztésük nem bizonyul bonyolultnak. Ha a tartási körülmények megfelelőek és a halak jól tápláltak, valószínűleg a párzásra is sor fog kerülni. Tenyésztéshez érdemes párban kitenni őket, de társaság mellett is szaporodnak. Az akvárium fedője legyen jól záródó, mert egyrészt remek ugrók, másrészt az utódok labirintszervének optimális fejlődéséhez szükséges, hogy az akvárium fölötti levegőtér hőmérséklete megegyezzen a vízével. Sok tenyésztő nem használ aljzatot ezekben az akváriumokban a könnyebb tisztán tartás érdekében. Okvetlenül legyen sűrű a növényzet. Apai szájköltők, az ivadékgondozás zöme a hímre hárul. A párzás után (melynek során a hím körbeöleli a nőstényt, kipréselve ikráit) a már megtermékenyített ikrákat az apaállat a szájába gyűjti, és kb. két héten át kelteti, forgatja őket. A kikelés pár nap alatt lezajlik, majd egészen az önálló táplálkozás megkezdéséig, az elúszásig a hím szájában maradnak a porontyok. A két hét elteltével a kishalak nekilátnak táplálékot keresni: erre a célra a frissen kelt sórák naupliák megfelelnek. Legalább napi kétszeri etetés és rendszeres vízcsere mellett jó tempóban nőnek. Az utódokat nem szükséges a szülők akváriumából elkülöníteni. A forgatási idő alatt óvjuk a hímet bármiféle stressztől, mert ennek hatására lenyelheti vagy kiköpheti az ikrákat.