Betta taeniata – Kékszegélyes harcoshal

LATIN NÉV

Betta taeniata

CSALÁD

Osphronemidae

MÉRET

5,5-7 cm

°C

23-26 °C

°pH

5,5-7 pH

°Nk

0-10 Nk

HELYIGÉNY

65 liter

VISELKEDÉS

békés

TÁPLÁLÉK

mikroragadozó

HOL TARTÓZKODIK?

alsó és középső szint

ÉLETTARTAM (év)

3-5 év

TERMÉSZET-
VÉDELMI BESOROLÁS

felméretlen

Külalak és jellegzetességek leírása

A közepesen termetes harcoshalak közé tartozik, teste kimondottan nyúlánk. Testének színe egyöntetű, általában aranybarnás. Ezt minta ritkán díszíti, legfeljebb néhány irizáló pikkely. A fejen egy rövid, feketés sávot találunk csak, mely az ajkaktól indul, keresztezi a szemet és a kopoltyúfedők tájékán véget is ér. Küllemében azonban épp a kopoltyúfedői adják az egyik legszebb pontot, ugyanis feltűnő kékes-türkizzöld színűek! Nevéhez hűen hasonló színt úszóin is mutat, farok alatti úszójának külső szegélye égszínkék, amit egy fekete sáv követ, s hasonlóan színezett lekerekített farkúszója is. Farkán a minta legalább az úszó közepéig – felső harmadáig tart, a háta felé eső szakaszra azonban elfogy, gyakran csak egy aranyos-zöldes csíkba megy át. A hátúszó alig mintázott, külső szegélyén találunk csak egy kevés színt.

Gyakran összetévesztik a Betta simplex-el, a fő különbség, hogy a B. simplex úszóin egy vékony, fehér szegélyt is megfigyelhetünk, illetve a még nem teljesen kifejlett példányok esetében a testen hosszanti csíkok is megmutatkoznak. E fajra is jellemző a zöld kopoltyúfedő. Ennek kiterjedésében egy apró különbséget még felfedezhetünk, ugyanis a kékszegélyes harcoshalnál a zöldes területnek két kicsúcsosodása van általában (így mintha V vagy U betűt formázna), a B. simplexnél ez ennyire markánsan nem tűnik fel. Kifejlett állatoknál a fehér úszószegély talán a legbiztosabb megkülönböztetési mód.

Tartása és tenyésztése

A ’Picta-csoport’ tagja, a névadó fajhoz hasonlóan nem tartozik a túlságosan kényes vadbetták sorába. Viszonylag toleráns a víz kémiai tulajdonságaival szemben egy adott intervallumon belül, ezért potenciálisan jó választás lehet olyan gyakorlott akvaristák számára, akik még csak ismerkednek a vadbetták világával. Sarawak területein olyan folyóvizekben találkozhatunk vele leginkább, melyek viszonylag áramlóak, halaink azonban nem a gyorsan mozgó szakaszokat kedvelik, hanem a part menti, sűrű vegetációjú csendes régiókat. Akváriumának előkészítése során is vegyük figyelembe, hogy nyugodt, csendes akváriumra van szükségük, ne legyen a szűrő által keltett vízáramlás erős. Az akváriumot növényesítsük sűrűn, érdemes úszónövényeket is alkalmaznunk. Autentikus lehet néhány Cryptocoryne-tő elültetése. Az árnyékolt, sötétebb aljzatú medence fokozza biztonságérzetüket, búvóhelyül pedig néhány kisebb, barlangszerű alkalmatosságot helyezhetünk el, e célra kiválóan megfelel egy félbevágott kókuszdióhéj. Otthonossá tehetjük medencéjüket egy-két marék falevél beszórásával is, melyek az aljzatra süllyedve újabb búvóhelyeket nyújthatnak, s emellett segítenek a víz kémiai összetételének beállításában.

A természetben találkozhatunk velük teljesen átlátszó, tiszta vizekben, de a levelekből kioldódó szerves savak és más vegyületek miatt sárgásbarnára színeződött közegben is. Éppen ezért bátran adagolhatunk medencéjükbe tőzegkivonatot, égertobozokat is, bár ez a halak eredményes tartásának nem feltétele. Vadbetta létére meglehetősen toleráns faj, a kémhatás egy átlagos, semleges értéken is teljesen megfelel számára, de enyhén savanyíthatjuk vizüket. Nem tartozik a kimondottan hőigényes harcoshalak körébe, a vadonban úgy 24-25 °C körül alakul a vízhőmérséklet élőhelyén, ezt igyekezzünk leutánozni, de ettől egy picit eltérő hőfok még nem okoz számottevő problémát. Esőerdei faj lévén lágy vizű élőhelyek lakója, erre ügyeljünk, a német keménység értéke lehetőleg maradjon mindig 10 nk alatt. Lelőhelyén a vezetőképesség is kifejezetten alacsony, átlagban 25-30 µS/cm.

Nagyobbacska termetű a harcoshalak körében, hossza elérheti néha akár a 7 cm-t is. Tartásukhoz ajánlott legalább 65 literes akváriumot beállítani, melyben párban vagy kisebb háremben kiválóan gondozhatóak. Csoportos tartásuk is lehetséges, ahhoz válasszunk nagyobb medencét, de kellő hely esetén a hímek is probléma nélkül elélnek egymás mellett. Íváskor számíthatunk néha összezördülésre, és – főleg ha nem áll rendelkezésre kellő méretű medence – akkor erőfitogtatások is előfordulhatnak. Önmagában véve azonban visszahúzódóbb természetű, inkább a növények, levelek rejtekében élő labirintkopoltyúsok, ha esetleg társítani szeretnénk őket, akkor ezt vegyük figyelembe. Leginkább kisebb pontyfélék (pl.: törperazbórák, Oreichthys-fajok), csíkhalak alkalmasak melléjük, mindenesetre a legszerencsésebb választás az egyfajos akvárium. Fedjük jól a medencét, mert kiváló ugrók.

Akváriumban szoktatás után elfogadják gond nélkül a száraz eleségeket, például a lemezes díszhaltápokat is, a vitalitásuk fenntartása érdekében azonban célszerű ezt rendszeresen fagyasztott és élő eleségekkel kiegészíteni. Mikroragadozó, a természetben táplálékának fő bázisát ízeltlábúak (pl.: vízre hulló rovarok, rákocskák) és egyéb vízi gerinctelenek alkotják. Akváriumban adhatunk nekik sórákot, Daphniát, szúnyoglárvákat. Szaporítás előtt különösen fontos a változatos, jó minőségű étrend. A túletetéssel azonban vigyázzunk, mert hízásra hajlamosak, ami egészségkárosodással járhat, emellett ha túl sokat fogyasztanak az olyan eleségekből, mint például a tubifex, vörös szúnyoglárva, az emésztőrendszerüket is megterheli.

Tenyésztése nem mindig egyszerű. A sikeres szaporításhoz nagyon jó minőségű vízre van szükség: legyen lágy, alacsony vezetőképességű és kissé savas, nem árt a huminsavakat is pótolni, elősegítendő a természethű körülmények kialakítását. Ívatáshoz érdemes párban elkülöníteni őket, de társaság mellett is végbemehet (ilyenkor az utódok nevelése válik kérdésessé). Az utódokat nem kell elkülöníteni szüleiktől, ugyanis azok az elúszás után sem bántják őket. A medence teteje legyen jól záródó, a porontyok labirintszervének egészséges fejlődéséhez ugyanis elengedhetetlen, hogy a víztér fölötti levegő hőmérséklete megegyezzen a vízével. Búvóhely gyanánt úszónövényeket alkalmazhatunk. Sok tenyésztő nem használ aljzatot ezekben az akváriumokban (vagy még a tartómedencében sem), a könnyebb tisztántartás végett. Apai szájköltők, de az utódgondozásban valamelyest a nőstény is részt vesz. A párzás a rokon labirintkopoltyús halaknál tipikusan megfigyelhető módon zajlik: a hím U alakban meggörbülve körülöleli a nőstényt, és kipréseli belőle az ikrákat. Egy-egy ilyen ikrarakás 10-20 percig is eltarthat, majd többször megismétlődik, míg a nőstény összes ikráját ki nem bocsátotta. Így az ívás több óra hosszúságúra is elnyúlhat. A megtermékenyített ikrákat a hím a szájába gyűjti, és elvonul velük egy biztonságos zugba, a növények közé. A nőstény ezután vehemensen védi a területet, a hím környezetébe nem enged más halakat. A forgatási idő (amíg a hím szájköltést végez) nagyátlagban 10 nap, eközben az apaállat nem táplálkozik. Az elúszó ivadékok frissen kelt sórák naupliákkal táplálhatóak. A forgatási idő alatt kíméljük a hímet bármiféle stresszforrástól, mert ennek hatására lenyelheti (vagy kiköpheti) az ikrákat, s ezzel akár a teljes szaporulat megsemmisülhet. Etessük naponta kétszer a porontyokat, és rendszeres kisebb vízcserékkel gondoskodjunk róluk, így viszonylag gyors tempóban fejlődnek majd.

Elterjedési területe - térkép (map)

Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!
Térkép még nem készült az adatlaphoz, feltöltése folyamatban!

Kizárólag Borneón honos, azon belül is Sarawak nyugati régiójában (Borneó északi részén). Gyorsabb sodrású folyók nyugodtabb szakaszain lehet vele leginkább találkozni.

Egyéb elnevezések

syn:  -.

Eng: Banded fightingfish, Borneo betta, Striped betta.

Egyéb köznevei: Blauflossen-Betta, Gebänderter Kampffisch, Bandet betta, Juovataistelija, Emplasek, Bojownik pasiasty, Cá lia thia.

Képek

Biotóp jellemzők - kereső

Az ezen az adatlapon szereplő élőlény tartási körülményeinek megfelelő biotóp (állatok, növények, víz- és egyéb jellemzők) kereséséhez jelöld ki az általad fontosnak tartott tulajdonságokat jelképező ikon alatti választódobozt és nyomd meg a "Biotóp kereső" gombot!
Ha az összes jellemző közül szeretnél választani, akkor a "Részletes" feliratú gombot nyomd meg!

Elterjedési terület:
Ázsia
Dél-Ázsia
Indonézia
Nagy-Szunda-szk
Borneó
Biológiai jellemzők:
Testmérete: közepes(5-10 cm)
Viselkedése: békés
Aktivitása: lassú mozgású
Aktivitása: bújós
Táplálkozása: ragadozó
Ált. tartózkódási vízréteg: alsó szint
Élethossza: átlagos (kb. 3-6 év)
Víz
paraméterek:
Hőmérséklet igénye: közepes(20-25 °C)
Hőmérséklet igénye: hőigényes (25-30 °C)
Víz színezete: átlátszó
Víz színezete: barna
Víz színezete: sárga
Víz kémhatása: savas (6pH alatt >)
Víz kémhatása: félsavas (6-6,5 pH)
Víz kémhatása: normál (6,5-7,5 pH)
Víz Német keménységi foka: igen lágy (0-5 Nk°)
Víz Német keménységi foka: lágy (5-10 Nk°)
Környezeti jellemzők:
Min. térfogat igény: közepes (50-100 liter)
Kedvelt vízmozgás: lassan mozgó
Kedvelt vízmozgás: állóvíz
Növényzetigény: sűrűn beültetett
Növényzetigény: átlagosan beültetett

Miben keressünk?
Akváriumi halak
Akváriumi növények
Gerinctelenek

Ha a egy élőlénycsoport sincs bejelölve akkor az összesben keresünk.

Videó

Adatok

Felhasznált irodalom, források:

  • Horst Linke: Labyrintfische
  • http://www.seriouslyfish.com/species/betta-taeniata/

A fényképek a Google képkeresőjéből származnak.

Katalógusba került:

2008-05-19

Frissítve:

2018-02-03 09:02

Katalógus ID:

No. 4245


Kategória választó

Pontyfélék (88) | Pontylazacok (90) | Sügérfélék (115) | Amerikai sügérek (57) | Afrikai sügérek (58) | Labirintkopoltyús halak (37) | Harcsafélék (103) | Csíkfélék (35) | Elevenszülő fogaspontyok (43) | Ikrázó fogaspontyok (38) | Kalászhalak (21) | Egyéb édesvízi halak (34) | Brackvízi halak (12) | Hidegvízi halak (24) | Egyéb hidegvízi halak (9) | Hazai halak (15) |

Labirintkopoltyús halak kategória fajböngésző

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.