Betta taeniata – Kékszegélyes harcoshal

A ’Picta-csoport’ tagja, a névadó fajhoz hasonlóan nem tartozik a túlságosan kényes vadbetták sorába. Viszonylag toleráns a víz kémiai tulajdonságaival szemben egy adott intervallumon belül, ezért potenciálisan jó választás lehet olyan gyakorlott akvaristák számára, akik még csak ismerkednek a vadbetták világával. Sarawak területein olyan folyóvizekben találkozhatunk vele leginkább, melyek viszonylag áramlóak, halaink azonban nem a gyorsan mozgó szakaszokat kedvelik, hanem a part menti, sűrű vegetációjú csendes régiókat. Akváriumának előkészítése során is vegyük figyelembe, hogy nyugodt, csendes akváriumra van szükségük, ne legyen a szűrő által keltett vízáramlás erős. Az akváriumot növényesítsük sűrűn, érdemes úszónövényeket is alkalmaznunk. Autentikus lehet néhány Cryptocoryne-tő elültetése. Az árnyékolt, sötétebb aljzatú medence fokozza biztonságérzetüket, búvóhelyül pedig néhány kisebb, barlangszerű alkalmatosságot helyezhetünk el, e célra kiválóan megfelel egy félbevágott kókuszdióhéj. Otthonossá tehetjük medencéjüket egy-két marék falevél beszórásával is, melyek az aljzatra süllyedve újabb búvóhelyeket nyújthatnak, s emellett segítenek a víz kémiai összetételének beállításában.

A természetben találkozhatunk velük teljesen átlátszó, tiszta vizekben, de a levelekből kioldódó szerves savak és más vegyületek miatt sárgásbarnára színeződött közegben is. Éppen ezért bátran adagolhatunk medencéjükbe tőzegkivonatot, égertobozokat is, bár ez a halak eredményes tartásának nem feltétele. Vadbetta létére meglehetősen toleráns faj, a kémhatás egy átlagos, semleges értéken is teljesen megfelel számára, de enyhén savanyíthatjuk vizüket. Nem tartozik a kimondottan hőigényes harcoshalak körébe, a vadonban úgy 24-25 °C körül alakul a vízhőmérséklet élőhelyén, ezt igyekezzünk leutánozni, de ettől egy picit eltérő hőfok még nem okoz számottevő problémát. Esőerdei faj lévén lágy vizű élőhelyek lakója, erre ügyeljünk, a német keménység értéke lehetőleg maradjon mindig 10 nk alatt. Lelőhelyén a vezetőképesség is kifejezetten alacsony, átlagban 25-30 µS/cm.

Nagyobbacska termetű a harcoshalak körében, hossza elérheti néha akár a 7 cm-t is. Tartásukhoz ajánlott legalább 65 literes akváriumot beállítani, melyben párban vagy kisebb háremben kiválóan gondozhatóak. Csoportos tartásuk is lehetséges, ahhoz válasszunk nagyobb medencét, de kellő hely esetén a hímek is probléma nélkül elélnek egymás mellett. Íváskor számíthatunk néha összezördülésre, és – főleg ha nem áll rendelkezésre kellő méretű medence – akkor erőfitogtatások is előfordulhatnak. Önmagában véve azonban visszahúzódóbb természetű, inkább a növények, levelek rejtekében élő labirintkopoltyúsok, ha esetleg társítani szeretnénk őket, akkor ezt vegyük figyelembe. Leginkább kisebb pontyfélék (pl.: törperazbórák, Oreichthys-fajok), csíkhalak alkalmasak melléjük, mindenesetre a legszerencsésebb választás az egyfajos akvárium. Fedjük jól a medencét, mert kiváló ugrók.

Akváriumban szoktatás után elfogadják gond nélkül a száraz eleségeket, például a lemezes díszhaltápokat is, a vitalitásuk fenntartása érdekében azonban célszerű ezt rendszeresen fagyasztott és élő eleségekkel kiegészíteni. Mikroragadozó, a természetben táplálékának fő bázisát ízeltlábúak (pl.: vízre hulló rovarok, rákocskák) és egyéb vízi gerinctelenek alkotják. Akváriumban adhatunk nekik sórákot, Daphniát, szúnyoglárvákat. Szaporítás előtt különösen fontos a változatos, jó minőségű étrend. A túletetéssel azonban vigyázzunk, mert hízásra hajlamosak, ami egészségkárosodással járhat, emellett ha túl sokat fogyasztanak az olyan eleségekből, mint például a tubifex, vörös szúnyoglárva, az emésztőrendszerüket is megterheli.

Tenyésztése nem mindig egyszerű. A sikeres szaporításhoz nagyon jó minőségű vízre van szükség: legyen lágy, alacsony vezetőképességű és kissé savas, nem árt a huminsavakat is pótolni, elősegítendő a természethű körülmények kialakítását. Ívatáshoz érdemes párban elkülöníteni őket, de társaság mellett is végbemehet (ilyenkor az utódok nevelése válik kérdésessé). Az utódokat nem kell elkülöníteni szüleiktől, ugyanis azok az elúszás után sem bántják őket. A medence teteje legyen jól záródó, a porontyok labirintszervének egészséges fejlődéséhez ugyanis elengedhetetlen, hogy a víztér fölötti levegő hőmérséklete megegyezzen a vízével. Búvóhely gyanánt úszónövényeket alkalmazhatunk. Sok tenyésztő nem használ aljzatot ezekben az akváriumokban (vagy még a tartómedencében sem), a könnyebb tisztántartás végett.
Apai szájköltők, de az utódgondozásban valamelyest a nőstény is részt vesz. A párzás a rokon labirintkopoltyús halaknál tipikusan megfigyelhető módon zajlik: a hím U alakban meggörbülve körülöleli a nőstényt, és kipréseli belőle az ikrákat. Egy-egy ilyen ikrarakás 10-20 percig is eltarthat, majd többször megismétlődik, míg a nőstény összes ikráját ki nem bocsátotta. Így az ívás több óra hosszúságúra is elnyúlhat. A megtermékenyített ikrákat a hím a szájába gyűjti, és elvonul velük egy biztonságos zugba, a növények közé. A nőstény ezután vehemensen védi a területet, a hím környezetébe nem enged más halakat. A forgatási idő (amíg a hím szájköltést végez) nagyátlagban 10 nap, eközben az apaállat nem táplálkozik. Az elúszó ivadékok frissen kelt sórák naupliákkal táplálhatóak. A forgatási idő alatt kíméljük a hímet bármiféle stresszforrástól, mert ennek hatására lenyelheti (vagy kiköpheti) az ikrákat, s ezzel akár a teljes szaporulat megsemmisülhet. Etessük naponta kétszer a porontyokat, és rendszeres kisebb vízcserékkel gondoskodjunk róluk, így viszonylag gyors tempóban fejlődnek majd.